Túl sok a szakember, és túl kevés a művész. Előbbiek működtetik a világot, utóbbiak elviselhetőbbé teszik. Az életem működtetéséért én is szaktudást viszek a vásárra, szabadidőmben azonban igyekszem szebbé tenni az életem: zenélek.
Szokásos tőlem elvárható tuc-tuc vegyesfelvágott. 2 stepnek indul, aztán house alap lesz belőle, egész kellemes hangszínekkel, de mintha kötelező volna, egy trance hangszín került a tetejére. Azért oka van Az Axiom 49 tekerőpotijait akartam kipróbálni, hogy milyen velük élőben változtatni a hangot, mert eddig ilyesmit csak egérrel csináltam, hands on controllal még nem. Jó, ha van az embernek gyerekszobája így a 30-hoz közel.
Én esküszöm, minden alkalommal, amikor tuc-tuc zenét kezdek csinálni, houset akarok kihozni, és az esetek több mint felében trance lesz belőle. “…fogpiszkáló, ha el nem baszom.” Nem direkt csinálom, csak ez könnyebb. Amúgy egyáltalán nem rossz, de szeretnék olyan zenét csinálni, amit más előadóktól hallgatni is szoktam, rengeteg féle van, de ilyet speciel pont soha nem hallgatok…
2000… elkezdtünk zenéket gyártani Tamással, akivel a Műszaki Egyetemen ismerkedtem meg, most Sanders Vega néven érhető el. Én hoztam a zenét, zongoráztam, komponáltam, mintáztam, ő pedig minden rossz lépésnél szólt, hogy ne menjek rossz irányba, vagy ha hiányzott egy hang, akkor segített, merre menjünk tovább. Az ilyesfajta produceri jelenlét az, amit néhány mostani (2008-as) zenémnél igényelnék, illetve a zenéimnek jót tenne.
Amúgy E-Style néven közel 20 zenét csináltunk, 2 hetente jártunk Slam Jr.-hoz, amiből sejthető, hogy valamilyen féle tech-trance lett volna az elvárás. Az akkori viszonylatok között jól haladtunk ugyan, de egyrészt egy fia szintetizátorunk nem volt, minden hangot samplerből próbáltunk megoldani, amit az újdonságnak számító zenékben hallottunk, és ez nemigen ment. Ha mégis megpróbáltuk behozni magunkat, addigra megint előkerült Londonból egy-két új lemez, új hang, és folyamatos fáziskésésben voltunk. Talán ebbe fáradtam bele annyira, hogy kb. 6 évre jóformán teljesen abbahagyjam a zenélést.
Anthem hangzású trance, hozott anyagból. Bőven érezni, hogy nincsenek jó dobok, csak az agyonnyúzott Roland, és a SoundBlaster talán AWE64 vagy Live samplerébe betöltött nagyon egyszerű szőnyegek. Számomra a legérdekesebb az E-Style zenéiben, hogy ketten csináltuk, mindig más akarata érvényesül benne, és megreked kettőnkt elképzelései közt. Nekem nosztalgia. Az E-Style háttérsztorijáról a Borneo című bejegyzésben van néhány szó.