Ez egy készülő klip miatt lett rövidre vágva, az eredeti 5:45 hosszhoz képest 2 perccel rövidebb, és az alapok az elejétől a végéig soha nem esnek vissza annyira, mint az eredetiben.

e!!
1 Comment »  

Itt kicsit bátortalan vagyok, mert a Kötéltáncot az instrumentális verzióval kezdem. A hangminta The Dramatics – Watcha See is What You Get. Valamikor 2009 vége óta gyűjtöm azokat a funk-soul zenéket, amikből 1-1 ütemet majd érdemes lesz akár francia típusú samplingelt house zenébe, vagy hiphop alapba elsütni. Egy jól sikerült szöveget végül nem sikerült rapszöveg formájában felküzdeni erre az alapra. De külön-külön szeretem mindkettőt, és talán együtt is jól működne, ha egy rutinosabb előadó nyúl hozzá, egyrészt a szöveg végső formájához, másrészt az előadáshoz. De íme a rap változat, és a szöveg:

Arcára festék nem ragad, és így halad a sós
víz, lefelé csorog, a világ forog, sőt a világ körülötte forog,
csak a padló nyikorog, kódorog a színfalak mögött,
belé kitett kutya költözött, vendégek tömege között

érzi magát egyedül. Egy tükör elé ül,
onnan egy bohóc bámul rá társtettesül, lesütött
szemmel érzi, hogy most mindenki őt nézi mert egy
bohóc soha nem sír… még ha úgy is érzi.

Lassan a percek leperegnek, sok visító gyereknek
oroszlánok, kutyák, lovak jelennek meg,
a púder végre marad, helyén vastag fehér folt
az arcára ragad, a vastaps elég volt

A homokot úgy áztatja fel az állatok nyála,
mint arcán a púderrel teszi a könnycsatornája, látja
a visszaútja egy lángba borult létra még elég,
görcsösen bársonyba kapaszkodva lép a nép elé

Hátranéz. Mögötte trombitás tekint fényes szemmel fel,
ő nyomorával őszintén emel fel másokat
már sokat képzelt el látomásokat,
melyben nem bohóc, zenészként hódít meg rádióállomásokat.

Ásott mélyre már sokat, sok ünnepélyre látogat,
érzelmek tárházából szabadon mégse válogat, mert
azt, hogy a trombitás miért nevet, senki nem kérdi, de egy
bohóc soha nem sír… még ha úgy is érzi.

Drótkötél feszül, apró lábak a zenész fókuszában,
a bohóc vakon is ezt látja az élet cirkuszában.
A lány a magas mélyben, mint a súlytalan, lépeget,
mégis a bohóc éli kötéltáncként az életet.

Zuhanhat másba, vagy bohóckodásba,
zuhanhat magába, oda, ahol teljesen árva, és
sorára várva retteg, szólni nincs benne akarat,
nem attól fél, hogy lezuhan, hanem attól, hogy fennmarad.

Hosszú drótkötél feszül, rajta apró lábak lépnek mellé.
Az est része, hogy minden testrésze kelléke
karjaiba hull, a bohóc búsul, de rútul vigyorog, és
olyat érez, ami a legtöbbünkkel végez.

Földre önti a súlytalan táncost karjából,
ahogy a rendező elképzelte korábban nagyjából,
magát a rendező legalábbis annak nevezi,
csak a bohóc életét sajnos nem ő rendezi.

Nedves szivacsból a víz szomorú ingére ered
fekete jellegtelen öltönyben maggaddal is összekevered,
belső zsebben piros orr, fehér csík ráncos homlokon
súlytalan lépteket lát túl a piszkos ablakon.

A súlytalan léptek elé lép, így más a kép, csak épp a
táncos valaki mást néz, és őt valaki másnak nézi,
egy bohóc soha nem sír… még ha úgy is érzi.
de fekete öltönyben zokoghat úgy, hogy mindenki nézi.

e!!
1 Comment »  

Szöveget akartam, vagy prózát. geriatric1927 YouTube csatornáján találtam rá arra, amit kerestem. A zene alatt egy idős angol férfi mesél az életéről, csapongva. Talán túl sokat is használtam fel belőle, ezért készítettem egy instrumentális verziót is:

Némi videóillusztrációval pedig az egész:

e!!
No Comments »  

A bijoumusic.hu-n találtam meg az éneksávokat a Bijou zenekar Tánc című számához, valamint egy nagyon érdekes Forteba remixet. Forteba egy váci srác, de ezzel a névvel az egyik legjobb deep kiadónál, a Plastic Citynél szerepel, és a downtempo témája is elég jó lett. Nekem egy jazzy témával megfűszerezett, talán kicsit progreszív house-ra emlékeztető, populáris számot sikerült kihozni belőle. Azt is mondhatnám, hogy lakossági, Camilohoz egyáltalán nem illik, de mind a sound, mind a hangulat jól sikerült, szeretem.

e!!
1 Comment »  

Két hónapja először van olyan estém, hogy másnapra nem egy határidős munka van, vagy 100 feladat, amiből 90-et megcsinálok, és 10 miatt meg még én érzem magam szarul. Úgyhogy, pálne, hogy holnap VOLT fesztiválra megyünk, hirtelen egy nagyon jó hangulatban találtam magam, Moby, az Otthontalanság otthona és a Love Alliance háromszögének súlypontjában. Ez nagyjából ki is jött. Remélem, lesz még ilyen.

Bréking: jó hír, hogy december után most júliusban ismét futok egy kört az élő dobos, élő basszusos zenéléssel, meglátjuk, most mi jön ki belőle. Van egy zenekar álmom, jó lenne majdnem megcsinálni, de helyette valami teljesen mást találni, aminek jobban örülök

e!!
1 Comment »