Túl sok a szakember, és túl kevés a művész. Előbbiek működtetik a világot, utóbbiak elviselhetőbbé teszik. Az életem működtetéséért én is szaktudást viszek a vásárra, szabadidőmben azonban igyekszem szebbé tenni az életem: zenélek.
15
okt
2011
Fürdőkád szórakozás az iMaschine-nal, de a gitárt nem a kádból vettem, hanem még fürdés előtt egy youtube-os gitárleckéből. Állítom, minőségi állatkodás ez az iMaschine azért a pár dollárért. Ezt speciel letoltuk a múltkor egy párezer wattos hangcuccon a Wandallz gyerekekkel beállás gyanánt, és még meg is szólalt.
e!!iMaschine szórakozás Faragó Judy István 1983-as albumáról vett hangmintából (“A szerencsevadász”)
e!!11
okt
2011
Ez az iMaschine ökörködés Barbra Streisand – Woman in love című számából lett összevágva. A basszus kicsit félrehord (hamis), nyilván mert a hangminta nem volt valódi zenei hangmagasságon, hanem kicsit alatta. Na ezt az egy dolgot nem tudja szegény iMaschine, csak félhangokat tud fel-le lépni, de így is legnagyobb királyság, az októberemet feldobta.
e!!Hangminta: ismeretlen soulzene, amit a 70s soul vagy hasonló keresőszóra a youtube elsőnek dobott.
e!!1
aug
2010
Itt kicsit bátortalan vagyok, mert a Kötéltáncot az instrumentális verzióval kezdem. A hangminta The Dramatics – Watcha See is What You Get. Valamikor 2009 vége óta gyűjtöm azokat a funk-soul zenéket, amikből 1-1 ütemet majd érdemes lesz akár francia típusú samplingelt house zenébe, vagy hiphop alapba elsütni. Egy jól sikerült szöveget végül nem sikerült rapszöveg formájában felküzdeni erre az alapra. De külön-külön szeretem mindkettőt, és talán együtt is jól működne, ha egy rutinosabb előadó nyúl hozzá, egyrészt a szöveg végső formájához, másrészt az előadáshoz. De íme a rap változat, és a szöveg:
Arcára festék nem ragad, és így halad a sós
víz, lefelé csorog, a világ forog, sőt a világ körülötte forog,
csak a padló nyikorog, kódorog a színfalak mögött,
belé kitett kutya költözött, vendégek tömege között
érzi magát egyedül. Egy tükör elé ül,
onnan egy bohóc bámul rá társtettesül, lesütött
szemmel érzi, hogy most mindenki őt nézi mert egy
bohóc soha nem sír… még ha úgy is érzi.
Lassan a percek leperegnek, sok visító gyereknek
oroszlánok, kutyák, lovak jelennek meg,
a púder végre marad, helyén vastag fehér folt
az arcára ragad, a vastaps elég volt
A homokot úgy áztatja fel az állatok nyála,
mint arcán a púderrel teszi a könnycsatornája, látja
a visszaútja egy lángba borult létra még elég,
görcsösen bársonyba kapaszkodva lép a nép elé
Hátranéz. Mögötte trombitás tekint fényes szemmel fel,
ő nyomorával őszintén emel fel másokat
már sokat képzelt el látomásokat,
melyben nem bohóc, zenészként hódít meg rádióállomásokat.
Ásott mélyre már sokat, sok ünnepélyre látogat,
érzelmek tárházából szabadon mégse válogat, mert
azt, hogy a trombitás miért nevet, senki nem kérdi, de egy
bohóc soha nem sír… még ha úgy is érzi.
Drótkötél feszül, apró lábak a zenész fókuszában,
a bohóc vakon is ezt látja az élet cirkuszában.
A lány a magas mélyben, mint a súlytalan, lépeget,
mégis a bohóc éli kötéltáncként az életet.
Zuhanhat másba, vagy bohóckodásba,
zuhanhat magába, oda, ahol teljesen árva, és
sorára várva retteg, szólni nincs benne akarat,
nem attól fél, hogy lezuhan, hanem attól, hogy fennmarad.
Hosszú drótkötél feszül, rajta apró lábak lépnek mellé.
Az est része, hogy minden testrésze kelléke
karjaiba hull, a bohóc búsul, de rútul vigyorog, és
olyat érez, ami a legtöbbünkkel végez.
Földre önti a súlytalan táncost karjából,
ahogy a rendező elképzelte korábban nagyjából,
magát a rendező legalábbis annak nevezi,
csak a bohóc életét sajnos nem ő rendezi.
Nedves szivacsból a víz szomorú ingére ered
fekete jellegtelen öltönyben maggaddal is összekevered,
belső zsebben piros orr, fehér csík ráncos homlokon
súlytalan lépteket lát túl a piszkos ablakon.
A súlytalan léptek elé lép, így más a kép, csak épp a
táncos valaki mást néz, és őt valaki másnak nézi,
egy bohóc soha nem sír… még ha úgy is érzi.
de fekete öltönyben zokoghat úgy, hogy mindenki nézi.