Hohó, tanulság. Ez ugyanis azon zenéim egyike, amikhez később még hozzányúltam, ami mindig hálás dolog. Március 20-án fogtam magam és két zenémben is a kijegyzetelt ferdeségeken dolgoztam kicsit. Ebben én hallok még némi disszonanciát, de az a gyanúm, az akkordmenet okozza, és ha azon változtatok, akkor az már nem is ez a szám, nem ez az alapötlet. Kaptam rá pozitív kritikát, bár az főleg a hangzásra, és nem a dalra, nem a hangszerelésre vonatkozott.

A cím a Thievery Corporation – Amerimacka c. számára próbál utalni, ez volna az európai változat, csak határozott nagyképűséggel. A közös igazából az alul halkan lüktető epiano (rhodes) hangszín, és a lassú de mégis reggae-re emlékeztető hangulat. Sajnos nem közös a két számban az, hogy mennyire vitték, meg a rohadt jó szöveg

Csak próbálgattam megtalálni azokat az alap hangokat, amiket később szűrve deep house hangoknak lehet minősíteni, közben szokás szerint a rázongorázásommal “elrontottam”. Jó, mert megismerni, hogy az enyém, ugyanakkor nem jó, mert egyáltalán nem ezt akartam.

Full Moon, azaz telihold. Bő fél évvel később az Emanuelle sorozatok és talán a Házibuli zenéjébe is beleillő dallamot kipucoltam a számból, és az elektromos gitárra hajazó szintetizátor is ment a kispadra, így készült el egy nyugodtabb változat, ez lett a Holdfogyatkozás, ami aztán ment a Jazzy Jazz dalversenyre 2008. szeptemberében, optimizmustól nem mentesen.

Van, akinek mégis ez a verzió tetszett jobban.

Valamiért ez akárhányszor megszólalt, rögtön rávágták, hogy “ez a te zenéd, mi?”, úgyhogy vázlat mivoltának ellenére a zongora megérdemelt volna egy kis pontosítást. Valószínűleg én már nem hallom, de ez a szám nagyon nem jó. Nos ha ez így is van, nem egyedüliként kerül ki a honlapra, itt a helye, ilyen is készült.