Szöveget akartam, vagy prózát. geriatric1927 YouTube csatornáján találtam rá arra, amit kerestem. A zene alatt egy idős angol férfi mesél az életéről, csapongva. Talán túl sokat is használtam fel belőle, ezért készítettem egy instrumentális verziót is:

Némi videóillusztrációval pedig az egész:

Végre sikerült elkapni valami lassú ipari soundot, agyondobolás nélkül. Igazából csak hangszíneket próbálgattam. Ha címet kéne adni, akkor a No Quarter című Led Zeppelin számból indulnék ki, tehát valami van-e vagy nincs-e negyeddollárosom, 20 Ft-om, bármilyen aprópénzem lehetne a címe. Az egy nagyon erős szám volt, óriási elalvós downtempo zene 1973-ban. 15 évesen rongyosra hallgattam. Állítólag.

Ez nekem kifejezetten tetszik, annak ellenére, hogy vázlat. Nyugodt, ugyanakkor nem elcsépelt sound, kicsit keleties, jó benne a visszhang… az vele a bajom, hogy a sejtelmes hangulatát jelentősen befolyásolják a mélyek, és emiatt túlságosan függ a hatás attól, hogy milyen hangcuccon kerül lejátszásra. Olyan gondolkodós játékoknak volt ehhez hasonló hangulatú zenéje, amiket éjjel 2-ig, esetenként 4-ig tudtam játszani, néha már csak ültem a monitor előtt és valami teljesen máson gondolkodtam, és nem zavart, hogy nem alszom.

A cím fordítása lehetne Hó hull a hangjegyekre, vagy akár Hóval borított hangjegyek. A második zeném idén, amire vadidegenektől jött nagyon pozitív visszajelzés. Egy srác írt, hogy pontosan ilyen hangzású dobokat szeretett volna összehozni. Valami hatása van rám is, elhallgatom csukott szemmel. Mielőtt bárki más tenné, inkább én szólok, hogy a marimba dallama engem nagyon emlékeztet egy Metallica szám basszusgitár szólamára, de ezen emelkedjünk felül

A harangjáték miatt talán horrorfilm betétnek is gondolható, vagy ha már itt tartunk, az Alone in the Dark c. klasszikus PC-s számítógépjáték alatt el tudnám képzelni, ennek ellenére engem nem felidegesít, hanem megnyugtat, remélem, lesznek még vele mások is így.

Hohó, tanulság. Ez ugyanis azon zenéim egyike, amikhez később még hozzányúltam, ami mindig hálás dolog. Március 20-án fogtam magam és két zenémben is a kijegyzetelt ferdeségeken dolgoztam kicsit. Ebben én hallok még némi disszonanciát, de az a gyanúm, az akkordmenet okozza, és ha azon változtatok, akkor az már nem is ez a szám, nem ez az alapötlet. Kaptam rá pozitív kritikát, bár az főleg a hangzásra, és nem a dalra, nem a hangszerelésre vonatkozott.

A cím a Thievery Corporation – Amerimacka c. számára próbál utalni, ez volna az európai változat, csak határozott nagyképűséggel. A közös igazából az alul halkan lüktető epiano (rhodes) hangszín, és a lassú de mégis reggae-re emlékeztető hangulat. Sajnos nem közös a két számban az, hogy mennyire vitték, meg a rohadt jó szöveg