Túl sok a szakember, és túl kevés a művész. Előbbiek működtetik a világot, utóbbiak elviselhetőbbé teszik. Az életem működtetéséért én is szaktudást viszek a vásárra, szabadidőmben azonban igyekszem szebbé tenni az életem: zenélek.
Zenei arculat az Educatio Nonprofit Közhasznú Kft. számára egy oktatási projekthez. A zene első és utolsó 5-5 másodperce egy hosszú és egy rövid szignálváltozat. A közte lévő 2×30 másodperc (loopolható) zene utólag lett a szignálhoz illesztve, ez rövid online videók és egy DVD-n és érintőképernyőn kiadott multimédia prezentáció háttérzenéjeként szolgál.
Szöveget akartam, vagy prózát. geriatric1927 YouTube csatornáján találtam rá arra, amit kerestem. A zene alatt egy idős angol férfi mesél az életéről, csapongva. Talán túl sokat is használtam fel belőle, ezért készítettem egy instrumentális verziót is:
Végre sikerült elkapni valami lassú ipari soundot, agyondobolás nélkül. Igazából csak hangszíneket próbálgattam. Ha címet kéne adni, akkor a No Quarter című Led Zeppelin számból indulnék ki, tehát valami van-e vagy nincs-e negyeddollárosom, 20 Ft-om, bármilyen aprópénzem lehetne a címe. Az egy nagyon erős szám volt, óriási elalvós downtempo zene 1973-ban. 15 évesen rongyosra hallgattam. Állítólag.
Ez nekem kifejezetten tetszik, annak ellenére, hogy vázlat. Nyugodt, ugyanakkor nem elcsépelt sound, kicsit keleties, jó benne a visszhang… az vele a bajom, hogy a sejtelmes hangulatát jelentősen befolyásolják a mélyek, és emiatt túlságosan függ a hatás attól, hogy milyen hangcuccon kerül lejátszásra. Olyan gondolkodós játékoknak volt ehhez hasonló hangulatú zenéje, amiket éjjel 2-ig, esetenként 4-ig tudtam játszani, néha már csak ültem a monitor előtt és valami teljesen máson gondolkodtam, és nem zavart, hogy nem alszom.
A cím fordítása lehetne Hó hull a hangjegyekre, vagy akár Hóval borított hangjegyek. A második zeném idén, amire vadidegenektől jött nagyon pozitív visszajelzés. Egy srác írt, hogy pontosan ilyen hangzású dobokat szeretett volna összehozni. Valami hatása van rám is, elhallgatom csukott szemmel. Mielőtt bárki más tenné, inkább én szólok, hogy a marimba dallama engem nagyon emlékeztet egy Metallica szám basszusgitár szólamára, de ezen emelkedjünk felül
A harangjáték miatt talán horrorfilm betétnek is gondolható, vagy ha már itt tartunk, az Alone in the Dark c. klasszikus PC-s számítógépjáték alatt el tudnám képzelni, ennek ellenére engem nem felidegesít, hanem megnyugtat, remélem, lesznek még vele mások is így.