Túl sok a szakember, és túl kevés a művész. Előbbiek működtetik a világot, utóbbiak elviselhetőbbé teszik. Az életem működtetéséért én is szaktudást viszek a vásárra, szabadidőmben azonban igyekszem szebbé tenni az életem: zenélek.
Hétfő este leültem zongorázni, nem is akartam zenét írni. Éppen ezért nem is úgy álltam neki, hogy összedobok egy alapot, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem, csak játszottam az akkordokkal. Aztán metronóm nélkül felvettem, gondolván, miért ne lehetne olyan zeném, aminek a tempója szabadon kószál (rubato).
A vége az lett, hogy hosszú hónapok, vagy talán évek óta először sikerült a szüleim fantáziáját is beindítani, elérzékenyültek. Kellett ez a feedback, mert a zenéimet leginkább a barátaimnak mutatom meg, 50 év fölüliektől nem is várok semmi pozitívat, de mégis hiányérzete van az embernek, ha a családját teljesen nem érdekli az alkotó tevékenysége… ez most jól jött.
És akinek az aznap esti hangulatomat köszönhetem, Virág névre hallgat, ezt itt csendben jegyzem meg, ezért sem nagy kezdőbetű a szám címében a virág – de gondolatban mindenhol máshol az.
A cím fordítása lehetne Hó hull a hangjegyekre, vagy akár Hóval borított hangjegyek. A második zeném idén, amire vadidegenektől jött nagyon pozitív visszajelzés. Egy srác írt, hogy pontosan ilyen hangzású dobokat szeretett volna összehozni. Valami hatása van rám is, elhallgatom csukott szemmel. Mielőtt bárki más tenné, inkább én szólok, hogy a marimba dallama engem nagyon emlékeztet egy Metallica szám basszusgitár szólamára, de ezen emelkedjünk felül
A harangjáték miatt talán horrorfilm betétnek is gondolható, vagy ha már itt tartunk, az Alone in the Dark c. klasszikus PC-s számítógépjáték alatt el tudnám képzelni, ennek ellenére engem nem felidegesít, hanem megnyugtat, remélem, lesznek még vele mások is így.
Tangerine, azaz mandarin. Szokatlanul hamar letört törekvésem, hogy gyümölcsök és zöldségek neveit kombinálom mértani alakzatokkal, és ez adja majd a számok címeit. Ez az első 2008-ban befejezett számaim egyik, érdekes kalandozás az arcade “tárgyakat felszedős” Nintendo játékzene, japán pop és jungle világába, bármilyen keverék is született belőle, biztos, hogy van benne sárgarépa.
A filmzenét azért pipáltam be, mert ha a lassabb részekből loopot csinálunk, akkor pornó alatt pl. órákig szólhat. Amúgy az idei zenéim közül ez került át leghamarabb a “már nem tetszik” kategóriába.
Full Moon, azaz telihold. Bő fél évvel később az Emanuelle sorozatok és talán a Házibuli zenéjébe is beleillő dallamot kipucoltam a számból, és az elektromos gitárra hajazó szintetizátor is ment a kispadra, így készült el egy nyugodtabb változat, ez lett a Holdfogyatkozás, ami aztán ment a Jazzy Jazz dalversenyre 2008. szeptemberében, optimizmustól nem mentesen.