Néhány dolgot szerettem volna itt kipróbálni. Az egyik, hogy mi történik, ha a marimba nem konkrét dallamot játszik, hanem egy akkordbontással szőnyegezi le a zene hátterét. A másik a konga/bongo, általában a zenéim azért maradnak üresek, mert ilyen plusz sávokat már kihagyok, pedig szükség volna rá. A harmadik a fűrészfog hangszer, ami néha belenyúl az ütem elején: ettől kicsit a 2-step illetve speed garage hangszerelésre is hajaz, persze az azokra jellemző jellegzetes basszusmenet nélkül. A végeredmény tetszik, bár ha Thomas Newman hallaná, lehet, hogy fintorogna, mert elég szépen befoglalta magának a marimba hangját, amikor az Amerikai szépség (zenéje is külön) sikeres lett.

A szám címe azért ez, mert 2009-ben döntöttünk úgy a cégemmel, hogy emotions online ügynökségként működünk tovább. Egyik délután 4-kor befejeztük a munkát, és az irodai hifi cuccon elkezdtünk beatet csinálni az üzlettársammal, indeussal. Vele még a 2000 körül aktív DMA zenecsapatból ismerjük egymást, a közös hobbiból (a zenegyűjtésből) végül néhány közös munka, majd 2005-ben közös cég lett.

Keresgéltem a deep house-hoz használható szintiket. A legszebb az életben, hogy találtam, de azóta PC-ről Mac-re váltottam. Azóta se sikerült beszereznem a hiányzó szinti pótlását. A hangminták valami kőkemény LSD dukmentumfilmból vannak kivágva. A téma mellett nem szívesen kampányolnék, de amit a fickó mond így szövegkörnyezet nélkül, az teljesen rendben van.

Három dolog inspirál, a hangminták, más szerzők és a kritikák. Az elmúlt 10 évben legtöbbször az első dolgozott, mintalemezek, új hangszerek, új hangszínek, főleg új dobhangok öntöttek belém új erőt. Az elmúlt pár hétben a másik kettővel találkoztam. Megnéztük a Berlin Calling című filmet Paul Kalkbrennerrel, és tök jó volt látni munka közben olyat, aki hasonló dolgokat művel, mint én, billentyűt nyomogat, keverőt tologat, él a hobbijának. Óriási arc, nem ugyanazt a zenét csináljuk, de ugyanaz a lelkesedés. Ezért is pedzegetem még mindig a house vonalat is.

A másik pozitív visszacsatolás online érkezett egy szintén elektronikus zenész “kollégától”, TL-től, ami egyébként éppen a Downtempo vonalat méltatja, és egyet is értek vele, az elektronikus four-to-the-floor zenékhez sokkal több külső inputra és segítségre van szükségem, mint a lassú, bólogatós dolgokhoz. Ezt írta: “Jó a legutóbbi feltöltött “test83“. Egyébként – bár nem tud teljesen objektív lenni az ember – szerintem színvonal és ötletesség tekintetében a triphop/downbeat témáid 90% király, 10% átlagos, míg elektro vonal inkább fordított. Persze ez hobbi, csináld, amit szeretsz, de szerintem sokkal érdekesebbeket csinálsz ezekben a sample alapú downbeat cuccokban. Ezeknél már ilyen teljesen kész alapok vannak. Szerintem kis “produceri” vagy “dalirói” véna kellene, hogy ezekből amolyan Yonderboi nóták legyenek. Már ha Yonderboit dícséretnek tekinted…

Update: a csatolt zenét Test 85-ről végül Cell-nek kereszteltem el, és a house zenéket külön néven fogom feltölteni (Camilo).

Szeretem ezt a fajta zenét, csak csinálni nem tudom. Kevés benne a szőnyeg, kevés az effekt. Ugyanakkor van egy csomó jó hangszerem, és dobgroove-om, ami használható, ez is egy egyszerű alapra történő rázongorázással készült. Deep house ujjgyakorlat, hátha egyszer elkapom. Alapból annyira nem ez a fajta zene jön ki belőlem, hogy sokkal jobban össze kell szedjem magam, ha az ilyesmit nem akarom elrontani, mint az ennél finomabb zenéknél.