Júniusban hívott fel egy volt zenésztársam, hogy nem volna-e kedvem egy ethno/dub projektben részt venni. És volt. 2 hónapunk volt rá, hogy felkészüljünk egy teljesen új műsorral, amit a 2008. augusztus 27-31. között már sokadszorra megrendezésre kerülő Éjszakai Átszálló című rendezvényen be is mutattunk a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben.

Ezt a zenét itt a honlapon nem találjátok meg. 6-8 perc hosszú, indiai beütésű, tampura alapú számokat képzeljetek el, amihez 3-4 sáv számítógépről szól, erre jön gitár, ütő, ének, harmonium, különböző hangok, és billentyűs hangszerek. Még dolgozni kell rajta, jó volna egy dobos, egyelőre amiben van dobgroove, az gépről szól, és kicsit strukturáltabb számokat kell létrehozni, de a srácok óvakodnak attól, hogy bármi popzene alakuljon ki, ezért meg fog maradni az az ellazítós háttérzene jellege, ami, ha már van egy ehhez való alaphangulatod, sokat hozzá tud tenni.

VJ-ként Farkas Gábor Krulf dolgozott alánk két vetítővel, amit én nagyon élveztem, hiszen ebből az egész divatos live-act hullámból és az elektronikus underground zenés fellépésekből kimaradtam.

Hétfő este leültem zongorázni, nem is akartam zenét írni. Éppen ezért nem is úgy álltam neki, hogy összedobok egy alapot, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem, csak játszottam az akkordokkal. Aztán metronóm nélkül felvettem, gondolván, miért ne lehetne olyan zeném, aminek a tempója szabadon kószál (rubato).

A vége az lett, hogy hosszú hónapok, vagy talán évek óta először sikerült a szüleim fantáziáját is beindítani, elérzékenyültek. Kellett ez a feedback, mert a zenéimet leginkább a barátaimnak mutatom meg, 50 év fölüliektől nem is várok semmi pozitívat, de mégis hiányérzete van az embernek, ha a családját teljesen nem érdekli az alkotó tevékenysége… ez most jól jött.

És akinek az aznap esti hangulatomat köszönhetem, Virág névre hallgat, ezt itt csendben jegyzem meg, ezért sem nagy kezdőbetű a szám címében a virág – de gondolatban mindenhol máshol az.

Hip-hop alap egy chilei hangszerrel a refrénhez. Szándékunk szerint olyan szöveget akartunk rá írni Bandi barátommal, amelyben nem kívánt ismerősökkel futsz össze, és közben jó képet kell vágnod hozzá: ismerős, akit nem ismersz meg; egy barátod kellemetlen barátja; szabadidődben a főnököd; olyan volt 1000 éves tanárod, akit annaki idején ki nem állhattál. Mivel azonban máskor érünk rá egyszerre, és máskor van ihletünk, a számnak egyelőre csak a tartalmát tudjuk elmondani…

Szeretem ezt a fajta zenét, csak csinálni nem tudom. Kevés benne a szőnyeg, kevés az effekt. Ugyanakkor van egy csomó jó hangszerem, és dobgroove-om, ami használható, ez is egy egyszerű alapra történő rázongorázással készült. Deep house ujjgyakorlat, hátha egyszer elkapom. Alapból annyira nem ez a fajta zene jön ki belőlem, hogy sokkal jobban össze kell szedjem magam, ha az ilyesmit nem akarom elrontani, mint az ennél finomabb zenéknél.

Azt hiszem, ezt összedobtam 20 perc alatt, majd töltöttem még 2 órát azzal, hogy ráimprovizáljak valami billentyűvel. Egyszerűen képtelen voltam olyan produkálni, amit megtartottam volna, úgyhogy maradt ez az alap.

A további értelme és érdekessége, hogy nyáron vettem egy M-Audio Axiom 49 MIDI billentyűt, amin rengeteg kontroller van, ezzel és az Ableton Live zeneszerző programmal együtt néhány ütemből olyan live actet le lehet vágni, hogy tényleg csak a fantázia szab neki korlátot -- ami esetemben még sokéves gyakorlatom ellenére is komoly korlát Na mindegy, ez az első olyan szám, amiben a billentyűről kapcsolgattam ki-be az egyes sávokat, A, B és C változatokat, és rögzítettem az eredményt.

Nem lehetetlen, hogy ebből még kialakul pár hónap múlva valami, ha letisztul a fejemben, mit lehetne még kezdeni vele.

Update: ebből a zenéből 2009. decemberben a B-oldal.tv indulása után klipet forgattunk. A benne hallható magyar hangminták (Szakácsi Sándor) 2009. augusztusában kerültek bele.