Én esküszöm, minden alkalommal, amikor tuc-tuc zenét kezdek csinálni, houset akarok kihozni, és az esetek több mint felében trance lesz belőle. “…fogpiszkáló, ha el nem baszom.” Nem direkt csinálom, csak ez könnyebb. Amúgy egyáltalán nem rossz, de szeretnék olyan zenét csinálni, amit más előadóktól hallgatni is szoktam, rengeteg féle van, de ilyet speciel pont soha nem hallgatok…

A cím fordítása lehetne Hó hull a hangjegyekre, vagy akár Hóval borított hangjegyek. A második zeném idén, amire vadidegenektől jött nagyon pozitív visszajelzés. Egy srác írt, hogy pontosan ilyen hangzású dobokat szeretett volna összehozni. Valami hatása van rám is, elhallgatom csukott szemmel. Mielőtt bárki más tenné, inkább én szólok, hogy a marimba dallama engem nagyon emlékeztet egy Metallica szám basszusgitár szólamára, de ezen emelkedjünk felül

A harangjáték miatt talán horrorfilm betétnek is gondolható, vagy ha már itt tartunk, az Alone in the Dark c. klasszikus PC-s számítógépjáték alatt el tudnám képzelni, ennek ellenére engem nem felidegesít, hanem megnyugtat, remélem, lesznek még vele mások is így.

Jesszoké! Végre egy 4-to-the-floor zene, amiből nem lett trance Elmenne deepnek, ha nem lenne túljátszva. Igazából az Ableton Live programmal “ismerkedtem”, és eközben készült a zene. Maga az ismerkedés azt hiszem, egy rövid bemutató utáni másfél év szünetből, majd 8 hónap próbálkozásból állt, miután végleg ráálltam a programra. Itt feldobtam egy alapot, aztán felvettem belőle 4 percet, majd rájátszottam 4 percet billentyűn, ahogy esett, úgy puffant, és a végén próbálgattam a szűrőket a dobokon, ez az, ami igazán érdekelt, miközben készült a zene.

Na erre konkrétan megkaptam, hogy nem jó ) Annyira visítanak a cinek a többihez képest, hogy tényleg zavaró, ugyanakkor 1997-1998 körül kaptam b2men-től egy válogatáskazit, azon volt egy lassabb nyugis acid jazz zene, szintén tuc-tuc alappal, és abban hasonlóan ordítottak a cinek, és nagyon tetszett. Na hát a C3 ParaRadio arcai, b2men és Jinx mester szépen eltűntek az életemből, pedig őket és azt az időszakot nagyon szerettem, az 1998-as zenéim nagy része a ParaRadio-ba járkálásommal párhuzamosan született.

Hohó, tanulság. Ez ugyanis azon zenéim egyike, amikhez később még hozzányúltam, ami mindig hálás dolog. Március 20-án fogtam magam és két zenémben is a kijegyzetelt ferdeségeken dolgoztam kicsit. Ebben én hallok még némi disszonanciát, de az a gyanúm, az akkordmenet okozza, és ha azon változtatok, akkor az már nem is ez a szám, nem ez az alapötlet. Kaptam rá pozitív kritikát, bár az főleg a hangzásra, és nem a dalra, nem a hangszerelésre vonatkozott.

A cím a Thievery Corporation – Amerimacka c. számára próbál utalni, ez volna az európai változat, csak határozott nagyképűséggel. A közös igazából az alul halkan lüktető epiano (rhodes) hangszín, és a lassú de mégis reggae-re emlékeztető hangulat. Sajnos nem közös a két számban az, hogy mennyire vitték, meg a rohadt jó szöveg