Túl sok a szakember, és túl kevés a művész. Előbbiek működtetik a világot, utóbbiak elviselhetőbbé teszik. Az életem működtetéséért én is szaktudást viszek a vásárra, szabadidőmben azonban igyekszem szebbé tenni az életem: zenélek.
Jelenleg a nosferato zenéi blog alábbi hónaphoz tartozó archívumát nézed:
január, 2008.
Ezt a zenét el tudom képzelni egy olyan számítógépjáték alatt, amiben menni kell egy figurával, felvenni dolgokat és utána lerakni őket, közben esetleg néhány nem halálos szörnyet kicselezni… Impossible Mission, Flashback. Vagy valami Atomix szerű logikai játék alá.
Azon zenei vonulatom egyik eleme, ahol a hangszerelés annak van alárendelve, hogy hihető élő hangszereket véljen felfedezni a legtöbb hallgató, illetve jól érezze magát az a zenész, aki mégis lebuktatja 1-1 lejátszhatatlan hangra rámutatva. A ritmika erősen hajaz a Vázlat 02-re, amiben a saját improvizációim közül az egyik kedvencem van, lehet, hogy azt a hangulatot akartam reprodukálni, megnézni, mi jön ki belőlem a hatására.
Még mindig keresem a megfelelő fúvós hangszereket. Ezek nem azok Nehéz a számítógépes zenész kenyere, ha billentyűs, mert hiányzik az egész hangzásból valami organikus, egy gitár, de még inkább egy fuvola, trombita, pláne egy hegedű, és merjünk nagyot álmodni: egy ének. Emiatt mászom el az alábbi irányokba, szinte kényszeresen: (1) 80-as évek szintihang (2) a valódi hangszerre egyáltalán nem hasonlító fúvósok. Hiányzik, hogy valaki hozzáadja a sajátját a zenémhez.
A dobhangszínből adódóan megpróbáltam egy 2-step alapot csinálni (UK garage, ha úgy tetszik), aztán lássuk, mi lesz belőle. Ez a breakbeat ritmus méltatlanul alulbecsült kis hazánkban, pedig egy időben nagyon szerettem hallgatni. Az Ishkur’s Guide to Electronic Music szerint a valaha létezett egyik legértelmetlenebb szar zene, ennek ellenére ezt sem tudom hűen reprodukálni. Ezért is maradt ez vázlat, de közben tanulságokkal szolgál a hangszerelésről.
Tangerine, azaz mandarin. Szokatlanul hamar letört törekvésem, hogy gyümölcsök és zöldségek neveit kombinálom mértani alakzatokkal, és ez adja majd a számok címeit. Ez az első 2008-ban befejezett számaim egyik, érdekes kalandozás az arcade “tárgyakat felszedős” Nintendo játékzene, japán pop és jungle világába, bármilyen keverék is született belőle, biztos, hogy van benne sárgarépa.
A filmzenét azért pipáltam be, mert ha a lassabb részekből loopot csinálunk, akkor pornó alatt pl. órákig szólhat. Amúgy az idei zenéim közül ez került át leghamarabb a “már nem tetszik” kategóriába.