Legyen ez a hét dala, nap zenéje, vagy bármilyen apropó. Nem írok annyi cikket, hogy azt mondhassam, hogy köztudott rólam, ezért inkább csak írásban rögzítem most: az operett és musical műfajtól ha nem is genetikailag, de a többi meghallgatott zene fényében kicsit irtózom. Talán idősebb gyerekként még elviseltem és tudtam szeretni, most is megvannak a kedvenc egy-egy számaim, nem vonok vállat az elmúlt 100 évre, ami jó, arra nem mondom, hogy szar. De azt hiszem, amióta ezt a francia Rómeó és Júlia muscalt erőszakkal behurcolták az országba, szétpromózták a rádióban, és senki nem mert szólni, hogy ez egy szar, rosszul vagyok az egésztől. Pláne attól az 5-6 ripacstól aki mindenben főszereplő, és akit nyilvánvalóan csökevényes szépérzékem szerint ugyanazok imádnak, akik a Tiszti Klubba és az Arató Discoba járnak szórakozni.
Nos ebből a világból következik most egy szám 
Az apropója mindösse annyi, hogy nem láttam még egy épkézláb feldolgozást, ahol igazán a zenére figyeltek volna. Származási hely: Eisemann Mihály - Somogyi Gyula - Zágon István Fekete Péter című zenés játéka. Figyelem, Fekete Péter nem a negyedik szerző, hanem a cím, és Zágon István és Fekete Péter két ember.
Akkora klasszikus ez a szám, hogy bárki is kapja meg, szinte kötelezőnek érzi, hogy a dal minimum 40%-át simán üvöltse, éneklés helyett. A Mikroszkóp Színpad az egyedüli hely, ahol ez eléri a 60%-ot, és ha van zongorakíséret is, akkor ott senkinek nem tűnik fel ha az énekes előadó valójában az egész számot (vagy csak a tartalmát) elszavalja. Ez történik Kiss Manyival is. Lehet csípőből tolni, hogy dehát ő korunk (kié?) egyik legnagyobb színésznője, és ez egy kabaréjelenet, tehát csak vicc, és a viccet érteni kell, és abba bármi belefér. Szar, mert ezzel még egyet is értek. De ez valami förtelmes amit itt a zenével tesznek.
- első sor hol jár? plusz BEÁLLÁS, viccnek is erős!
- a második sorban a “MIRŐL” szó az hová csúszott? vagy valaki más énekli be?
- 3-16. sorig ugyanez
- utána fergeteges gegek jönnek, azt elismerem…
- felhívom a figyelmet, hogy ez egy Önök kérték videó…
Megint senki nem mert szólni. De hát nagy színésznő, egy entertrenőr, addig ne kritizáljuk, amíg nem adtunk el annyi lemezt, mint Tina Turner.
Az érem másik oldala:
Az alábbi videóban csodás gyöngyszemeket lehet lelni ugyanezzel a pikírt hozzáállással, akvárium, zakóméret, Kóka János a zongoránál, eleve elég magas labda a helyszín, de remélem senki nem értetlenkedik egy 1943-as zene esetében. Valahogy mégis csak a pozitívumot tudom meglátni: elsőre élvezhető jazz előadás, teljesen egyedi zongora impróval, az eredeti dallam legfontosabb részeit olyan jó időzítéssel, határozottan elkülönölő hosszú-rövid-hangos-halk hangokkal játssza, amitől ez számomra csillagos ötös. És instrumentális, tehát nincs, aki a szövegtől, a rá osztott szereptől és saját magától elaléljon. A dob nem virgázza szét, halál nyugodtan hoz egy alapot. A basszusgitár pedig amikor kinyúl a zene fölé, radarmagasságba, valami olyan jó hangon szólal meg, hogy az egész egy meglepően jó élő hangképpé áll össze. Nem sikerült rájönnöm, hogy ez milyen típusú zongora, pedig gyalázatosan szép hangja van.
A felvételen Benda Gábor (zongora), Horváth Plútó József (basszusgitár) és Bordás József (dob) játszik. Aki tud olyan lemezt ajánlani, amin közel ugyanebben az összeállításban játszanak együtt, az tegye meg. Megmentették ezt a számot. Egy jó tenorszaxofonon, vagy bármilyen trió vagy kvartett feldolgozásban ez legalább olyan utat járhatna be, mint Kozma Józseftől a Hulló levelek (vagy lásd itt, itt és itt). Skandallum. Vérlázító a különbség a fenti kabaréjelenet, elviccelés és porba tiprás és eközött.
Szerencsére a hangot nem az operatőr vette fel… ő óvodai ballagásokat vállal.
1966. november 17-én született egy srác Californiában, akinek összesen 30 év és egyetlen lemez adatott meg, de ez is elég volt neki ahhoz, hogy maradandót alkosson. Karizmatikus énekes, gitáros és ihletett dalszerző volt, úgy hívták, Jeff Buckley. Ma ünnepelhetnénk a 45. születésnapját.
