B-oldal

A “Gyűlölt szavak, ide gyertek!” Facebook oldal ihletett meg, hogy összeszedjem, mik azok a szavak, mondatok, melyek ha elhangoznak koncerten az előadótól, akkor viszolygok, ökölbe szorul a kezem és egyszerűen nem teszek eleget a kérésnek, bojkottálom a mozdulatot, közönségénekeltetést, BÁRMIT, ami a színpadról érkezik felém.

TOP10 idióta színpadi mondás EVÖR:

1. “Make some noise!”
2. “Hol vannak a kezek?” / “Kezeket a magasba!” / “Nem látom a kezeket!” (csak Stevie Wondertől fogadnám el)
3. “Éééés taps!” (by Ákos)
4. “Éééééééééééh óóóóó, érééééééérééééróóóó…!” ( a legszánalmasabb ezt szintivel)
5. “Most ti jöttök, mindenki veleeem!” / ”Nem halloooooom!”
6. “… és most csak a lányok!”
7. “Hello Budááááá-peeeeszt!” (legjobb, ha ez a Balaton Sound-on van)
8. “Ti vagytok a legjobb közönség!” (Ezt súlyosbítja a “nem szoktam ilyet mondani, de tényleg ti vagytok…”)
9. “Most játszunk először ezt a számot…” / “Most pedig következzen egy új szám az új lemezről, remélem tetszeni fog nektek…”
10. “Vannak még helyek az első sorban…” / “Nyugodtan lehet táncolni.”

+ 1: Aki pedig nem tudná, a bejáratnál lehet kapni a lemezeinket, és ha hangosan tapsoltok, a fiúk még biztosan kijönnek eljátszani egy dalt…

Go To 1.

Na, kinek van meg a csaj? Nyilván senkinek. Nos, ő volt az a hölgy, aki a szigetes Prince koncerten beindította a bulit. Nyilván erre sem emlékszik már senki, Prince sem. A buli után “kénytelen” voltam utánanézni a Google-ben, hogy ki ez a csaj, aki egyfelől Prince balján játszott a gitáron, majd külön számot is énekelt a műsorban, mely szerintem a műsor egyik legérdekesebb része volt. (Azóta utánanéztem a dal címe: The Look of Love, a hölgy neve pedig Andy Allo.)

Na, a lényeg, hogy megtaláltam a hölgyet. Finoman szólva megkapó jelenség. A lenti pár videót nézve rájöttem, egy ilyen koncertre lenne most szükségem. Jöjjön le a Gödörbe, vagy az A38-ra, legyünk ott hetvenen teljesen véletlenül, ne legyen tolakodás, meg hype és másnap azt mesélhessem el, hogy csodát láttunk.

Hú, egy nagyon régi cikkünkben összeszedtük már a színpadi bakikat, de az alábbi láma lemezlovas a maga nemében kifejezetten egyedi módon alázza meg magát, szóval érdemes prezentálni az urat. 

Hú, egy nagyon régi cikkünkben összeszedtük már a színpadi bakikat, de az alábbi láma lemezlovas a maga nemében kifejezetten egyedi módon alázza meg magát, szóval érdemes prezentálni az urat. 

Bele a közepébe: a két legjobban várt magyar lemez számomra a Seen és az Óperentzia zenekarok korongja lenne.

Nos, a Seen úgy tűnik éledezik és most az Óperentzia együttestől is kaptunk életjelet, hiszen az alábbi videó a banda stúdiózgatásának hangulatába kalauzol el minket. Óriási. Nem is tudom, emlékeim szerint 3 éve láttam a bandát az A38-on (kb. 20-an voltunk), de a dobost és a számítógépes játékok hangjain játszó billentyűs csávót nagyon kiszúrtam akkor magamnak. Nagyon várom, hogy végre megszülessen a produktum, legyen az közölve cd-n, vagy egyéb csatornán. Hajrá!

Az 1991-es évről sokat nosztalgiáztunk idén, jöttek az emlékek az eurodance korszakról, vagy éppen a 20 éves, legendás albumokról.

Sajnos az 1991 egy nagyon szomorú emléket is jelent, hiszen ebben az évben hunyt el Freddie Mercury, a Queen énekese, zenei géniusza, mondhatni központi agya. Hihetetlen belegondolni abba, hogy már 20 éve történt, az meg még hihetetlenebb, hogy ezek szerint kb. 19,5 éve bámultam fogalmatlanul az emlékkoncertet, ahol mindenki ott volt, kivéve ő.

A Queen eközben 40. életévébe lépett, melyre számos újrakiadás, tv műsor, könyv is emlékeztet minket, viszont semmi sem képes betölteni azt az űrt, amit ez a nagyfogú, balettruhás frontember hiánya okoz. A legnagyobb bajt ebben látom. Kedvenc együttesem legendás története hiába válik egyre legendásabbá, sajnos az utóbbi évek szánalmas “középpontban maradni próbálása” már engem is érzékenyen érint. Elfogadtam, hogy John Deacon úgy döntött, Freddie nélkül nem akar semmilyen zenei kollaborációban részt venni. Elfogadtam, hogy az ereje teljében lévő Brian May és Roger Taylor, egyfelől missziós tevékenység okán életben tartja a legendát (Paul Rodgers segítségével ugyebár számos fiatal rajongó kaphatta meg azt, amire úgy tűnt, már nincs esély), de azt már nem fogadom el, hogy senki sem mondja azt, hogy köszönjük szépen, ennyi volt. A shownak már nem kell folytatódnia.

Kifejezetten nem örülök már a Queen + XY fellépéseknek, nem örülök a Lady Gagás híreknek és nem örülök annak, hogy a zenei gépezet a Queen-t ugyanúgy beszippantja, mint bármelyik együttest. A Queen volt az az együttes, mely mindig a saját útját járta, alkotásban, turnézásban, koncepcióban (a pályájuk elején lévő kiszolgáltatottságot most hagyjuk…), ellenben a Universal-hoz való átszerződésük miatt ismét jönnek a szánalmas újrakiadások, az Észak-Amerikának szóló promóciós felvételek és az ügyesen csepegtetett hírek (Adam Lambert-tel való fellépés, Jacko-val készült közös felvételek, Lady Gagával való összeállás hírek, stb. Bármennyire is hihetetlen, az USA a Queen szűz piaca, szóval értem, de a címben szereplő állításomat továbbra is tartom.

De hogy mondjak jót is… Az év egyik nagy eseménye a Days of our Lives című dokumentumfilm (jön DVD-n!), mely végre azt mutatja be, ahogyan a Queen-re emlékeznünk kell. Négy önálló angol zenészt, a kreativitást, az együttest, melynek központi figurája és katalizátora Freddie volt. Pont ez a baj. Ő már nincs, így nincs aki katalizálja az alkotói, művészi és marketing folyamatokat. Az egész egy átlagos termék lett, melynek piacot kell találni. A legenda, a tartalom, a minőség pedig kopik, hiszen annak ellenére, hogy a rajongók már 10-15-20 éve birtokolják azokat a felvételeket, melyek elvileg kiadatlanok, mivel promóciós célokra, nagy USA profitra nem alkalmazhatóak, csak a Queen archívumban porosodnak. Ezek helyett marad a huszadik Greatest Hits újrakiadás és nem jön a beígért Rainbow 1974, vagy például a Live Killers 1979 DVD és még sorolhatnám…

Freddie halálának 20. évfordulóján én ezek miatt vagyok szomorú és nem amiatt, hogy minden idők legnagyobb frontembere már nincs közöttünk. Mostanában nagyon ritkán hallgatok Queen-t, vagy nézek koncertfelvételt, de 1-1 pityókás alkalommal, ha hazaérkezem és váltogatom a DVD-ket, mindig rájövök, eltelhet bármennyi idő, ilyen zenész már sosem lesz. A legenda tovább él mindentől függetlenül, de szerintem nem ezekkel a mesterséges eszközökkel kellene életben tartani.

Darren Aronofsky négy kisfilmet is rendezett egy drogellenes kampánynak, melynek hivatalos Youtube oldalán számos egyéb kifejezetten zaklatott spot is megtalálható a témában. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, de tinigyerekek szüleinek nem, sokkoló képsorok következnek.

Alább látható egy interjú a nagyon szimpatikus Deutsch Gáborral, valamint koncertrészletek a jubileumi buliról. Őrület volt. Még.

Megtaláltam az Internet kétségkívül legviccesebb videóját, legalábbis a tárgyban nevezett pályamunkák közül biztosan ez lenne az.

Kell-e bármilyen kommentár a lenti videóhoz? Egyem a dagi kicsi szívét. (Érdemes eljutni a félmeztelen részig.)

Férfiak és asszonyok! Valószínűleg ez lesz az utolsó lehetőség látni Ozzy papáékat, azaz az újra összeálló Black Sabbath együttest, melynek legendás tagjai az 1978-as Never Say Die című album óta nem munkálkodtak közös albumon. Ellenben most! MERT az új album érkezik a turné mellé, a srácok hajcsára pedig a legendás Rick Rubin lesz, aki azért nem kevés banda karrierjét rakta össze, illetve újra össze…

Az eddig bejelentett turnéidőpontok CTRL+C - CTRL+V PEDIG:

May 18 - Moscow, Russia - Olimpiski
May 20 - St. Petersburg, Russia - New Arena
May 23 - Helsinki, Finland - Hartwall Arena
May 25 - Stockholm, Sweden - Stadium
May 29 - Bergen, Norway - Bergen Calling Festival
May 31 - Oslo, Norway - Spektrum
Jun. 02 - Malmö, Sweden - Malmö Stadium
Jun. 04 - Dortmund, Germany - Westfalenhalle
Jun. 10 - Donnington, UK - Download Festival
Jun. 12 - Rotterdam, Holland - Ahoy
Jun. 15 - Bilbao, Spain - Azkena Rock Festival
Jun. 17 - Nantes, France - Hellfest
Jun. 19 - Paris, France - Bercy
Jun. 22 - Dessel, Belgium - Graspop Metal Meeting
Jun. 24 - Milan, Italy - Gods of Metal