B-oldal

Nem a mekdonálcban (göröghetek), hanem úgy igazából, országosan. Két nagyon fontos dolog történik a zenekar életében. Egyrészt februárban bejelentették, hogy 2011 júniusában új album jelenik meg Culture of Fear néven. Az most van! Másrészt egyelőre nem betegek, nem ütötte el őket a vonat, a gyerekeket is elhozták már az oviból, a kutya nem ette meg a házi feladatot, ezért már pakolnak. Már kenik a szalámis zsömléket, mert kevesebb mint 1 hónap múlva fellépnek a Balaton Soundon. Nem tudom, hogy ezt ők ugyanúgy várták-e évek óta, mint én, de nyilván. Maga az album fülre így fog kinézni:

Culture of Fear Teaser by ESLmusic

Az eddigi mérleg nagyjából:

• 1997: Sounds from the Thievery Hi-Fi
• 2000: The Mirror Conspiracy
• 2002: The Richest Man in Babylon
• 2005: The Cosmic Game
• 2006: Versions
• 2008: Radio Retaliation
• 2011: Culture of Fear

Nem nagyon tudom azt mondani, hogy zeneileg nagyon elcsászkáltak volna. Minden albumra tartogattak valamit, amivel fúziót lehet alkotni (hol indiai elemek, hol brazil ritmusok), de ez a rásztáfárájkodással kevert lounge/downtempo megmaradt, és egy irányba halad, és csak érik. Valahol megalázó, legalábbis nekem, hogy az egyik kedvenc számomat már 9 éve megcsinálták, én meg még mindig nem tudom őket színvonalasan majmolni.

A srácok nagy terhet hordoznak, ugyanis adnak a mögöttes politikai tartalomnak, de elhibáztak 1 apróságot: kurva jó a zene.

Ezt úgy szokták megoldani a nagy mesélők és manipulátorok, hogy direkt 1 szál gitárral nyomják a politikai közhelyeket, esetleg country zenébe oltják (”support our troops” faszfejek), és akkor tuti csak a szövegre figyelsz. Az a peches szitu van azonban, hogy a freedom fighta-fajta ember jó zenét csinál. Így eljuthat a világon olyan helyekre is a zenéjével, ahol egy büdös szót nem értenek belőle.

Azért az legyen világos, hogy ahol állt két tiltakozó ember, ők próbáltak odaállni harmadiknak, szabadságjogokat sértő, időnként globalizációs, vagy monopolista törekvéseket mutató folyamatok ellen zenélni. A George W. Bush féle cirkuszban időben felvették a másik csapat mezét, az Amerimacka is elég keserű képet fest az otthonukról (ráadásul a két alapító zenész konkrétan Washingtoni), a Revolution Solution dettó, album szinten pedig a Radio Retaliation másról sem szól. Ezt ők kötelességüknek tekintik művészként, amivel én nem értek egyet, mert az elég hülyén nézne ki, ha mindenki csinálná. De ők kifejezetten U2-sodnak.

Emellett belekóstoltak a Zs-kategória filmezésbe, ami remélhetőleg szépen lassan lépked majd vissza az ABC betűin, az egyik alapító Eric Hilton rendezésében ugyanis tavaly elkészült a Babylon Central. Na ez már jó hordozója a politikai üzeneteknek, Washington kis zugaiban vonultat fel nagyon jó fazonokat, a kedvencem a James Brownnak öltözött, mégis indiai benyomást keltő lemezboltos. Fazonok ellenére a film zs-be van oltva. Mozgóképben olyan jó, mint a country zenében, és bár játékfilm próbál lenni, elég dokumentarista. Talán forgatás előtt Horváth Ádámmal is egyeztettek, nem tudom, hogy a végén Lenke néni fektet-e valamit Haile Selassie I-ra hivatkozva, mert végignézni egyelőre nem bírtam. Ennek ellenére, dacára, hogy képtelen vagyok bármilyen zenéért igazán rajongani, ez a kedvenc zenekarom, és hosszú évek óta nem tudok úgy lenyomni egy hetet, hogy ne hallgassak tőlük valamit. Mint amikor muszáj az oviba bejárni.

A személyes álmom: 2011. július 10-én vasárnap 20:00-22:00 között a tömeg együtt bólogat, majd mielőtt David Jófelépítésű Guetta megérkezne, mindenki, akinek lelke van és elmúlt 20, szépen szétszéleg alternatív programot keresni magának rendes helyeken. Én tuti úgy fogok csinálni, mint akit csak az esküvői szertartásra hívtak, de a lagziba nem, és nézek valami családiasabbat a lakodalmas house helyett. A két fellépő között olyan front alakul ki a Heineken Nagyszínpadon előtt, hogy szerintem a színpad előtti 5 méteren egy nagyon pici felhőből esni fog az eső is. Csak hogy világos legyen, a Thievery a cool, és utána jön, ami meleg. De most pont nem úgy-úgy, hanem csak úgy-úgy-úgy meleg.

Végül álljon itt a zenekar évértékelő beszédje 2002-ből (State of the Union):

Aki egy kicsit is figyelemmel követi a rockzene történéseit, a gitárosok világát, annak a Zakk Wylde név több, mint ismerős.

Ha a fenti körbe tartozók közül valakinek is elkerülte a figyelmét, hogy a mester a Black Label Society nevű bandájával koncertet fog adni június 29-én a Pecsa-ban, akkor ezeknek legyen ez egy utolsó figyelmeztetés!

Hezitálóknak és a témában kevésbé tájékozottaknak egy kis ízelítő: 

Jövő héten Orfű, utána VOLT, én mégis fejben július elején járok. Vannak, akik szemében a Balaton Sound olyan képet öltött, ahol vagy cingár gyík gyerekek óvodája, vagy különböző falvakból érkezett 4 kilós fuxos lacik felvonulása. Aki így gondolja, az él igazán kifelé, és a látszatnak. Én az elmúlt években úgy vonultam végig minden négyzetméterén ennek a fesztiválnak, mintha csak barátokkal lenne tele. Annyira jó a zene, hogy nem tudom rosszul érezni magamat.

Azért persze egy akadálya van a boldogságomnak, és az a Guetta féle tömeg. Tavaly ez az akadály végül csodát tett, mert miután a Balatonig állta a tömeg, hogy nézze a teljesen ízléstelen szettet, már teljesen magamra maradva kezdtünk el jobb programok után nézni. És nem kevés ilyen volt. Majd egy kis sátor 4 különböző oldalán beléptünk négy különböző ismerősömmel, teljesen egyszerre, megbeszélés nélkül, és újra egymásra találtunk. Mintha minden oda vezetett volna minket. Jól jött ki.

A televíziózásban az ilyen pillanat pl. az, amikor az Aktív műsorvezetője sírva mondja el Szuláknak, milyen volt, amikor meghalt az anyja, és jövő héttől éveken keresztül próbálják megismételni, mert a nézőknek tetszett. Na én ugyanilyen szánalmas leszek, és megpróbálom előre kitalálni, hogy hová fog sodorni a szél, miközben a bajszom alatt anyázom a nagyszínpadot:

Célidőpont: vasárnap, 22:00 (2011. július 10)

Burn: Szeifertet váltja Poleposition. Asszem előbbi kért meg 10 éve, hogy a zenéimet mixeljem már össze egy fitneszteremnek az erobikóráihoz, akkor hagytam abba a zenélést 4 évre. Nem hiába lakossági sátor, ide a csoda akkor érkezik meg, amikor én már nem tudok magamról, rossz az időzítés. A Forma-1-hez pedig egyszerűen nem értek.

OTP: Brains. Ez mondjuk ott van élőben, de katarktikaszínvonal-szkepticizmusom van. Többet akarok, hiszen, ha véletlenül húzod meg az ecetes üveget, azt valami más erőssel próbálod meg eltűntetni.

Matercard: Husky Joe. Erről talán Badár tud mesélni, ő van otthon szánhúzó kutyákban. Viszont kis manipuláció útján szerintem bárkivel el tudnám hitetni, hogy az Ezüst tó kincsében Carson sírja valójában Husky Joe háza mögött volt.

T-Mobile: Bernáthy & Sont váltja Michal Breeth. Azt hiszem, meg is vagyunk. Tavaly valahogy pont így jött össze a csoda, Bernáthyék is benne voltak. Most megmondom őszintén, nem tisztem ismerni Michal Breeth munkásságát, de most eljött az idő: akarom. Hozzá fogok menekülni, ő fog megmenteni, bárki is legyen ez a szlovák hős. Nem dob rá találatot a YouTube, tehát még akár B-oldal videoklip készítéssel is megkereshetem :))) Na ő az én emberem. De erről ennyit. Minél többet várok, annál inkább csalódás lesz, ezt most a lap szélére felírtam, hogy kurva jó lesz, és szépen ellapozok, hogy 3 hét múlva meglepődjek. Majd visszanézem a jóslatomat, hogy mekkora baromságot mondtam.

A tájékozódásban segít Michal soundcloud csatornája, és a csatolt fotó. VÁRUNK, MISI! Csak a kutyaütő Guettát ne kelljen még egyszer még mintavételezési terjedelemben se hallanom, egyszerűen rossz nézni, hogy aki tudott írni olyan zenéket, amire megőrülnek, ennyire ízléstelen zenéket játszik. Inkább álljon oda Sven Vath vagy Cox Karcsi mellé bólogatni és TANULNI, az régen tök jól állt neki.

A reggel említett A38 eseménynél, a Random Trip reppünnepnél valamivel nagyobb baj, hogy tegnap (csüt) pedig Shigeto volt a hajón. Esélyem nem volt elmenni és megnézni. Ha valaki szeretne földbe döngölni egy élménybeszámolóval, hogy még szarabbul érezzem magam (vagy jobban), könyörgöm, tegye, elviselem. Soha nem kaptok el. Na jó ezt a Shigeto videót azért inkább beágyazom ide, mert annyira muszáj megnézni. Gyakorlatilag azt csinálja, amit én tudnék 5 éven keresztül napi 12 órában egyfolytában.

Az van, hogy ezt nem harangoztuk be, illetve de, MINDEN KEDDEN Random Trip, ezt elmondtuk legalább 8-szor. Két hete az Instantban lenyomták az utolsó bulit a benti szezonban, és múlt kedd óta az A38 tetőteraszon megy ugyanaz.

Annyiban nem ugyanaz, hogy 8-tól 10-ig van. Fix, hiszen csendrendelet, végre TUTI elkezdődik hamar, és akik nem 2-kor akarnak hazaérni, viszont már 5-kor kint fröccsöznének a lenti teraszon, azok megvalósíthatják az álmomat: az előrehozott, emberi időben elkezdett, másnapdolgoznitudós szórakozást. Bár ez sci-fi…

Miután az elmúlt egy évben erősen hiphopkodásban gondolkodom (és cselekszem), az improvizatív zene mellé beharangozott freestyle bulit gondoltam megnézem. Voltam már 1-2 randomon, ahol volt MC, mindig jó. De ez most nagyon erős volt: Q-ka Mc (Animal Cannibals), Eckü (Hősök), Snow, Suppah, Mc Fantom. Konkrétan a szövegek durván kétharmada freestyle volt, amíg volt téma, volt szöveg. Botlás nem.

Majd a szomszéd asztaltól felállt Szendőfi Péter, aki a parasztvakítás nélküli legízlésesebb dobcirgázások műfaját képviseli, és minden további nélkül beült Jávor helyett dobolni. Én ettől a csávótól 16 éve konkrétan félek, annyira jó zenész. És ha már így, akkor a Loop Doctors másik oszlopos tagja, aki amúgy sokszor volt már a Random Tripben, beült billentyűzni Premecz Matyi helyére, majd később az egyik billentyűjét szembefordítva, egymást gyilkolták felváltva. REND az nem volt. Zenei orgia baszki. Olyan kavarodás volt a 3×3-as színpadon, mint a tűzlépcsőn, amikor egy dél-bronxi lakásba becsenget a bevándorlási hivatal.

Ezt a videót lassan 2 éve csináltuk, most annak ellenére, hogy a műfaj azonos, szinte tök másról volt szó, a helyszín, a fellépők, a hangulat, minden vagy egy kicsit, vagy nagyon más volt, de azért:

Óriási volt a keddi műsor, tök jól jöttek a szövegek, én nem számítottam ennyi freestylera, bőven túlsúlyban volt, full riszpekt. Máthé Lacit Randomban még nem hallottam, sőt, sehogy. Nagyon adta. Az MC-k tódulása és egymásra licitálása ott jött ki jól, ahol csak tudott, tartalmas, bólogatós volt. Néha be is kurjongattam, mint a 45 éves elvált picsák fehér műbőrcsizmában a tisztiklubban. Hú, húúú! Pff :))) Rohadék gyalázat jó volt. Qka kapott egy pirospontot, szövegérthetőség + gyakorlatilag műsorvezetés miatt.

A New York Times tizennégy színésszel csinált egy-egy rövidfilmet, melyben a színészek néha hatásvadász, néha drámai, néha funkció nélküli, de néha kifejezetten érdekes jelenetet prezentálnak. A 13 perces helyzetgyakorlat nézése közben volt bennem egy, “na, ezek most megmutatják, mekkora színészek”, de összességében élvezetes alkotásnak mondanám a videót. Mondjuk, Tilda Swintontól még mindig FÉLEK.

szólj hozzá: Színészek színészkednek

A Szalontüdő után itt egy 2011-es friss, filmszemlés kisfilm a Katona József színház színészeivel.

Nekem lőttek from drumlin on Vimeo.

Azt hiszem, az alábbi videó láttán a következők juthatnak eszünkbe:

• szpektekjular
• felesleges
• ügyes
• minek?
• úristen

Nekem pedig ugyanaz jár a fejemben, mint anno, amikor a Terry Bozzio zenei hummerkedését láttam meg…

A BBC2 összedobott egy a Queen 40. szülinapjához méltó doksifilmet, melyet nem átallok 2 embed videó formájában a B-oldalon továbbsugározni felétek.

Mindent elmond a filmről, hogy nekem is tudott olyan kockákat mutatni, melyeket sosem láttam. Mondjuk ez annak is köszönhető, hogy a banda háza tájékán kicsit kipucolták a padlást, így előkerült pár olyan videó, melyek létezéséről a zenekari tagok sem tudtak. Van itt kérem minden, nagyon ősz Brian May, első tévészereplés archív videója, jó minőségű részletek pár 70-es évekbeli koncertből, We are the Champions stúdiófelvétel (!), turné sztorizgatások, valamint a megrázó making of anyag Freddie utolsó nyilvános szerepléséről…

Fogalmazzunk úgy: illik belenézni.

Nyilatkoztunk már a Grand Mexican Warlock Aeons című szolid világszínvonalú albumáról, most pedig az Akusztikban előadott 2 dalukra hívom fel a figyelmet. Kifejezetten fáj, hogy mennyire tehetségesek, mégis milyen nehéz dolguk van itthon egy kis figyelmet kiérdemelni.

Szavazzatok bizalmat nekik és az MR2 oldalán az Akusztik lejátszóba is tegyétek be koncertjüket. Őrület, hogy könyörögni kell.