B-oldal

Valahogy télen elkapott a gépszíj és valami eszméletlen mennyiségű filmet néztem meg. Pótoltam pár klasszikust, illetve olyanokat, melyek valahogy kimaradtak. Ötösével, röviden elkezdem bemutatni őket, teljesen random sorrendben. Itt a mai 5:

A nyomozó, 2008

Magyar film, meglepően penge sztorival. Eleve a főhős neve Malkáv Tibor. Most gondolhatjátok. Malkáv Tibor elvállalja, hogy megöl egy vadidegent, majd másnap levelet kap eme személytől, akiről kiderül, hogy… Nem mondom el. Amúgy Malkáv barátunk egy boncmester.

Követés (Following), 1998

Gondoltam, csak ki kéne már pipálni Christopher Nolan-t is, így elővettem 1998-as filmjét. 69 perces fekete-fehér krimi (?) egy íróról, aki imádja az utca emberét követni és megfigyelni. Aztán egy nap egy ürge lefüleli a követést és belerángatja furcsa kis tolvajlásaiba. Itt kezdődik a csavar.

A mások élete (Das Leben der Anderen), 2006

Atya úristen, mekkora film. Ennél a történetnél jobban az állambiztonsági szolgálat és a besúgóhálózat “munkáját” nem lehet bemutatni. A főhős mások életét figyeli, mi pedig őt látjuk, hogyan változik a rendszerbe vetett hite… (A főhős egy igazi német Kevin Spacey!)

A próféta (Un Prophete), 2009

Kötelező film a börtönös filmek kedvelőinek! Mindamellett, hogy a szükséges és elégséges klisétömeget e filmtől is megkapjuk, van egyedi hangvétel és hozzáadott érték. Erőszak, börtönszabályok, hálózatépítés, avagy egy arab származású srác felemelkedése. (Egy jelenet azért még álmaimban is előjön…)

Halál és a lányka (Death and the Maiden), 1994

Roman Polanski kamaradrámája Sigourney Weaver és Ben Kingsley főszereplésével. Egy véres diktatúra leverése után vagyunk, egy nap, mikor Paulina férjét várja haza, aki egy ismeretlen férfivel érkezik meg. A nő az idegen hangja alapján lassan rádöbben, hogy ez az idegen egyike azoknak, akik a diktatúra alatt megkínozták és megerőszakolták. Hujuj, gondolhatjátok, nem szappanopera kezdődik…

A Dream Theater saját honlapján jelentette be: augusztus 4. FEZEN, Hungary.

Menjek? Ne menjek? Mike Portnoy ugyebár nem jön. Új lemez viszont készül. Turné lesz. Ezek a tények. Messze van még. Eleve a FEZEN nem szeptemberben szokott lenni?! Nem mintha ez döntene. Nézzük meg azt az új albumot, ezt mondom bölcsen.

Pontosabban az MR2 hallgatói szerint, az elmúlt 10 évből.

Szóval tegnap délután az MR2 rádió egymás után leadta a szavazatok szerint összeállt listát, mely igen erős magyar hegemóniát mutat. Már nem találom az alaplistát, de kb. 1000 dalból lehetett választani, ráadásul egy zenekartól több dal is indult a versenyben.

TOP15 Nagyon zene az MR2 hallgatók szavazatai alapján:  

1. Csík Zenekar - Most múlik pontosan
2. Quimby - Magam adom
3. 30Y - Bogozd ki
4. Szabó Balázs Band - Zaj
5. Zagar - Wings Of Love
6. Pannonia Allstars Ska Orchestra - Budapest
7. Brains - Ladies Obsession
8. Kispál és a Borz - Csillag vagy fecske
9. Vad Fruttik - Lehetek én is
10. Kiscsillag - Sirály
11. Indigó Utca - Pont, pont, pont
12. Belmondo - Mikor
13. Heaven Street Seven - Ez a szerelem
14. Coldplay - Viva La Vida
15. Fluor - Mizu

Műsorvezetők és előadók nagyon zenéi pedig EZEN a linken csekkolhatóak.

A Fluor - Mizu, az egyébként hogy? Mondjuk, legalább Madonna-dal nem szerepel a listán. Vagy Ákos :)). Az pedig, hogy RHCP sincs, az kifejezetten fáj.

Kezdjük ott, hogy mikor anno először meghallottam a Vad Fruttik zenekar nevét, azt hittem, hogy ez valami csajbanda. Utána rájöttem, hogy mennyire utálom őket, hiszen azt hittem, hogy “ők a Ludditák”. Ami viszont egy csajbanda és tényleg kifejezetten borzolta a kedélyeimet, ha beléjük ütköztem.

Nem tudom, mióta raktam rendet a fejemben ez ügyben, de szinte már pusztába kell kiáltanom: a Vad Fruttik jó. Nem mondom, nem ők az őskedvenceim, de sikerült valami egyedi hangzást kialakítaniuk, élőben pedig kifejezetten hangulatos koncerteket adnak. Mivel már-már elhagyták a szotyi-zsiguli vonalat is, jár neki a vállpaskolás.

Egy ideig abban is biztos voltam, hogy a Nekem senkim sincsen című céhmunkájuk után nem lesz újabb daluk, mely kiemelhető lesz a repertoárjukból. Erre is rácáfoltak, különben nem tudtam volna összeszedni az alábbi öt dalt, mely a TOP5 Vad Fruttik-dal EVÖR listát eredményezte. Szóval, riszpekt!

1. Lehetek én is
2. Nekem senkim sincsen
3. Úgy fáj
4. Nem hiszek
5. Kemikáliák

Ja, két dolog. A Ludditákat azóta is utálom, este pedig Vad Fruttik koncert a Gödörben, szóval bemelegítésnek ajánlom a fenti dalokat.

Miért pont ez? Ha rövid válaszra vágysz, akkor leginkább azért, mert április 12-én jön a friss Foo Fighters album, a Wasting Light!

Persze, tudom kicsit hosszabban is méltatni Dave Grohl, ex-Nirvana dobost, mert nekem ez a banda mégiscsak róla szól. Szóval a csávó, mindamellett, hogy iszonyatos energiával püfölte a cájgot Kurt Cobain mögött, idővel egyre jobb énekessé, frontemberré és dalszerzővé vált, naná, hogy gitározni is tud, s mára senki se mondaná meg, hogy valójában “csak” egy dobos, azaz “majdnem zenész”. Kurt tragédiája után aránylag hamar talpra állt, s bandájával azóta is töretlen fejlődést mutat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy előző lemezükkel gyakorlatilag minden normális országban listákat ostromoltak (a Pretender című zseni dalt még a magyar rádiókban is el lehetett csípni). Külön szimpatikus, hogy Dave maximálisan tiszteli az “Öregeket”, jó kapcsolatot ápol a Queen tagjaival, imádja Lemmyt, rajong a Led Zeppelinért, s nem tud lerohadni róla a Simmons-poló sem!

A Rope igazán fifikás, húzós, a klip is tökös. Jöhet a lemez!

Új nevek bejelentve: Mika, DJ Krush (!!), Guetta már megint és Snoop Dogg. Hoppá. Utóbbi azért meglep.

Bár állítólag már három új RHCP-dal készült el, mégsem az a hír. Hanem az, miszerint Flea (jótékonysági célból) lefutotta a Los-Angeles-i maratont! Sajnos az alábbi képen nem látszik, hogy mindezt lila hajjal, azonban piszke lába és spanja (segítek: Edward Norton, valami színész) megér egy misét.

64 éves korában elhunyt Loleatta Holloway, a 70-es évek egyik diszkódívája, sőt, mindjárt kettő, mert ő a női “Öblös” megtestesítője. Az 1980-as Love Sensation elég messzire jutott a slágerlistákon, amit Dan Hartman írt neki, cserébe az 1979-es vokálozásért a Re-light my fire című klasszikusban (amit lehet, hogy a generációnk a Take That révén ismer jobban). (Marcus Miller rajongóknak: nem tévesztendő össze Lalah Hathaway R&B/soul/jazz énekesnővel.)

Az érdekes a hangjában (és ide sorolható még Jocely Brown is), hogy a 90-es évek második felében komplett house iparág épült a hangmintáira (ha bárhol hallod ismétlődni, hogy “you got to have hope… in your soul”, az ő), vagy a hangjának utánzására, amire az Ishkur’s Guide to Electronic Music csak úgy hivatkozik mint “Diva House” (49ers, Black Box, Ministers De La Funk). Kérdéses, hogy volt-e szükség erre az irányzatra, vagy nem, és mennyire számít mai füllel esztétikusnak, de az elektronikus zene történetében a techoból ez a diva house képezte az átmenetet az Eurodancebe, ami aztán már biztos, hogy nem esztétikus, viszont sokunk ezek nélkül nem tudna visszaemlékezni a 90-es évek második felére, és ezért is állítottunk több emlékművet a műfajnak a B-oldalon. És ezt a békát le kellett nyelni, ha a soulful house-ig el akartunk jutni, ami viszont már esztétikai szempontból is tökoké.

Muszáj megjegyeznem, és ezzel nem tudom, hogy elindítom, vagy megállítom a pletykát, de Loleatta NEM magyar, bármennyire szuggesztív a nevében a Holló, nem Hollókőről származik. Maximum annyira, hogy a világörökségnek ő is része.

Loleatta Holloway 2011. március 24-én kómába esett és röviddel utána meghalt. Kevés ilyen kort megért embert tudunk hirtelen fejből előrántani az elektronikus zenei palettáról, akik nemrég még aktív hozzájárulók voltak a szórakozásunkhoz. Búcsúzóul álljon itt egy dancefloor klassziker, Marky Marktól és őrült csapatától, ebben is Loleatta Holloway hallható. RIP, szpekt. 

Ilyenkor mi van? A Rammstein szexdobozán persze nem tesz túl, ettől függetlenül mindenképp véleményezést érdemel a Gene Simmons-óvszer. A többire ott a MasterCard.

Úgy tűnik, Roger Waters pályafutása tényleges lezárására készül…

Márciusban a kvázi búcsúturnénak is felfogható The Wall turné már Európába ér, míg áprilisban megjelenik a szólólemezek limitált box set-je. Mivel más újdonságról nem tudunk, hát, úgy tűnik, ennyi volt. Mondjuk a The Dark Side of The Moon szólóturné DVD-vel még adós vagy barátocskám, plusz a hírek szerint az idei turné O2 koncertjeiből is készül egy DVD. Szóval akkor van vége, mikor én mondom.

Tartalom:

The Pros and Cons of Hitchhiking (1984) CD
Radio K.A.O.S. (1987) CD
Amused To Death (1992) CD
In The Flesh - Live (2000) 2CD/DVD
Ca Ira (2005) 2CD