Szilveszteri B-oldal szeszélyes évszakok gyanánt jöjjön egy bűnrossz előadás, melyet tényleg csak ilyenkor szabad leadni. A Pink Floyd egyik legendás dalát, a Comfortably Numb-ot adja elő ez a rakás gazfickó, valami Cora-parkolószerű helyen.
Úgy tűnik, ennyi volt 2010. Mindenkinek jó zenéket és tartalmas szórakozást kívánunk 2011-re! Bé legyen veletek!
Bár már egyáltalán nem bréking, hiszen több zenei és nem zenei médium oldalán is olvasható a sajnálatos hír - miszerint elhunyt Bobby Farrell, a Boney M frontembere - a B-oldal is emléket állít neki. Míg mi azon gondolkodtunk, hol töltsük a Szilvesztert, ő Szentpéterváron már a fellépése előtt légzési problémákkal küzdött, ma reggel pedig holtan találták szállodájában…
A HVG oldalán hibásan énekesként jelölik meg, amit sajnos így halála után is cáfolnunk kell, hiszen “csak” táncolt és frontemberkedett a diszkóbandában, énekelni, még a lemezeken sem énekelt.
Táncban, guggolásból való felállásban és hónaljkutyában azonban kétségkívül verhetetlen volt. Amíg a diszkó létezni fog, őt sem felejtjük!
Van-e több düh zenében, mint a Rage Against the Machine Killing in the name című klasszikusában? Hogy mennyi maradt belőle a jazz-zel történő házasítás után, azt az alábbi videón hallhatjátok. Könnyed borocska mellett a szivarszobában szolgálom fel nektek.
(Volt már ilyen: Metallica - Enter Sandman - smooth jazz verzió)
Ahogy a TOP5 Scorpions-ballada EVÖR cikkemben anno feltűnhetett, nem én vagyok a német rockbanda legnagyobb rajongója, de azért csak megérdemlik, hogy ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy búcsúturnéjük keretében jövőre Budapestre is ellátogatnak. Egész pontosan 2011. június 6-án.
A hírek szerint kicsit úgy búcsúznak, mint az Omega, hiszen nem zárják ki, hogy a 2,5 évesre tervezett turné után 1-1 koncertre még csak úgy összejöjjenek. Szóval még nem vág be annyira seggben ez a bőrnadrág…
Miért ez? Két okból is. Egy: a Take That új albummal jelentkezett nemrég, amit ha még nem hallottál, hamarosan hallani fogsz, akár akarod, akár nem, ugyanis van rajta 5-6 olyan nóta, amit a rádiók és az emberek is kajálni fognak! Kettő: az életben nem gondoltam, hogy ettől a zenekartól én bármit is szeretni fogok. De megtörtént, s most kicsit olyan, mint egy coming out után lenni. Megírtam ezt az ajánlót, megkönnyebbültem, s így már nyíltan hallgathatom Robbie-t a kocsiban egy Opeth és egy Black Label között!
A lemez – számomra teljesen váratlanul – tényleg jó. És persze nagyon profin össze van rakva, modern, kellően változatos, sikeres lesz. Amúgy nem mondanám, hogy konyítok ehhez a zenéhez, Take That-et sem hallgattam soha, tulajdonképpen az is véletlen, hogy megismertem ezt az albumot. Mégis van egy olyan érzésem, hogy ez a csapat már nem teljesen az a takony-brigád, akiknek én régen gondoltam őket. Tudja a fene, lehet, hogy megöregedtek, és „vénségükre” elkezdtek jó zenéket hallgatni? Vagy csak a producerük hallgat jó zenéket? A Progress lemezcím kétségkívül indokolt. Én olyan bandákat hallok ki a zenéjükből (nem annyira az itt bemutatott dalból, hanem a többiből), mint a Maroon5, a Beatles, néha kicsit Peter Gabriel, egy régi kedvencem, az Ultravox Quartet és a – MUSE! Ez a sor már nem is olyan gáz, ugye?! Még egy észrevétel: néhány nótát szívesen odaadnék Mansonnak! Szerintem kicsit dolgozna rajtuk, és kurva dögös slágerekké tudná formálni őket.
A bemutatásra kiválasztott Pretty Things tényleg nagyon tetszik. Robbie és Gary Barlow jól énekel együtt, a dallam pedig a minimál zene ellenére nagyon fogós, ragad, mint fültisztító pálcika a zsíros fülbe. Hallgasd, szeresd.
Aki meríteni akar egy kis vizuális szubkultúrát, de nincs kedve elhagyni a lakást, az olvasson tovább.
Adott egy Estaban Oriol nevű faszi, aki régen egészen más jellgű munkából élt meg: kidobó volt hollywoodi klubokban. Egy kis kitérővel (a House of Pain turnémenedzsere volt) megérkezett ahhoz, amit most is csinál: a fotózás. Eleinte csak az utcai pillanat és életképeket, portrékat csinált, majd elkezdtek jönni a megbízások,többet között a Nike-tól, a T-Mobile-tól és a Harley Davidson-tól. Tehetségét a ruhabizniszben is elkezdte kamatoztatni, mára saját ruhás cége is van, mondjuk Amerikában ez nem szokatlan. Az azonban már ritka, hogy mindezek mellett rendezőnek is hívják klipekhez olyan előadók, mint Eminem, Cypress Hill, Blink 182, Linkin Park. Azt már említenem sem kell, hogy lemezborítókat is tervez. Ő Esteban Oriol. Ha így halad, ő lehet az amerikai SP.
Ide kell kattintani és máris elmerülhetünk Esteban munkáiban. Jó szórakozást! Kis ízelítő közös kedvencünkről:
Az alábbi videón 6 percbe sürítve láthatjuk 2010 filmjeit, melyek közül pár hazánkba természetesen még nem érkezett meg. Évzáró összegzés, tessék parancsolni.
Aki pedig mélyebbre fúrna, annak itt a 270 film listája, IMDB linkekkel ellátva.
1983-ban, amíg mi a tűzijátékot néztük, a tengeren túl James Brown épp koncertet adott. A nézőtéren bulizott egy bizonyos Michael Jackson is, ha már ott volt, J.B. felhívta. Parádézott egy nagyot, mielőtt távozott, megsúgta Brown-nak, hogy itt van ám Prince is. Őt is szólította Brown, jött is, nyakába került egy gitár, aztán figurázott egyet, majd a díszlet bontásával távozott.
Hatalmas parti hangulat, megőrülés, Prince részéről gyanús egy kis gyorsító is. Az általunk nagyra tartott Kettőnégy-en láttam először, azóta a kedvencek között van. Gondoltam, hogy a két ünnep közé pont beillik.
A szilveszteri csapatás előtt ajánlok pár koncertet, ahova a családi beiglievés elől el lehet menekülni.
December 27: DJ Bootsie Akusztik Big Band a Trafóban
December 28: Bin-Jip lemezbemutató a Trafóban
December 29: Erik Sumo Band az A38-on, Tövisházi Ambrus ajánlásával
December 30: Turbo és Óriás a Corvintetőn
Aztán másnaposan lehet folytatni a zabálást…
A szilveszteri csapatás előtt ajánlok pár koncertet, ahova a családi beiglievés elől el lehet menekülni.
December 27: DJ Bootsie Akusztik Big Band a Trafóban
December 28: Bin-Jip lemezbemutató a Trafóban
December 29: Erik Sumo Band az A38-on, Tövisházi Ambrus ajánlásával
December 30: Turbo és Óriás a Corvintetőn
Aztán másnaposan lehet folytatni a zabálást…
