B-oldal

Miután 1 hete brékingeltük, hogy “feloszlott az Erik Sumo Band”, így kötelességünk ismét tájékoztatni benneteket, hogy a zenekar legújabb kiáltványa szerint EZ NINCS ÍGY és a banda Harcsa Vera kiszállása után is folytatja! Bravó!

„Szevasztok! Köszönjük a kedves, támogató üzeneteket. A helyzet a következő! Azzal szemben, ami a sajtóban megjelent, nem oszlunk fel, hanem dolgozunk tovább így hatan. Nem keresünk senkit Veronika helyére, és a veszprémi segélykoncerten játszunk egy rövid, fél órás műsort ebben az új felállásban. Novemberben próbák, remélhetőleg januártól koncertek.”

Teljesen véletlenül találtam meg ezt a videót és sokkhatás alá kerültem. Micsoda? Hogy John Rambo az első rész végén majdnem… ööö… Spoiler helyett nézd inkább meg a Rambo I. alternatív befejezését az alábbi videón, az utolsó szó jogán pedig legyen elég annyi, hogy majdnem lemaradtuk a TOP1 body count-ról, a készítők pedig sok-sok millió dollárról. Szerencsére nem így lett! Fejpánt fel, hájáá!

… a Singas mellől eltűnt a projekt, változik a zenekar, ami már csak Singas. Új daluk mutatja az utat.

Ha most valamelyik B. Tóth László műsorban lennénk, akkor “Pattogatott kukorica” néven említenénk az egyik legismertebb szintipop klasszikust. Talán magyar körökben ennél régebbi óriási HIT a Delta zenéje (Tom Dissevelt & Kid Baltan, 1959).

A Popcorn lehet, hogy valakinek úgy ismerős mint a Digger című DOS-os játék zenéje. 1969 óta sokan feldolgozták, annyian, hogy igazából a legismertebb változata az eredetihez képest jócskán lebutított hangszerelés, a dallamban is hallani vél 1-1 plusz hangot, de mondjuk elsiklik néhány moduláció fölött, ami az eredeti szerzőt, Gershon Kingsleyt nagyon dicsérné. Emel valamit a jelenségen, hogy a Kispál a nyári koncertjein rendre beépítette valamiért a Popcornt, és a Final countdownt a műsorába :))

Mutatnám is, hogy nézett ki ez a zene 1969-ben: jóval dallamosabb, sokkal jobb, mint bármilyen cover, EVÖR:

A szerző Gershon Kinsgley született Götz Gustav Ksinski (Németország) nyolcvanöt évesen (mint Girhes Joe, amikor a szakszervezet feje volt), 2007-ben eljátszotta zongorán a zenét, és erről felvétel is készült. A szerző egyébként együttműködött Jean-Jacques Perreyvel, ami mindkettejük fényét növeli, hiszen Perrey 1970-es E.V.A. című szintipop száma is akkora húsos alapmű, hogy magam alá csinálok, ha arra gondolok, hogy 40 éves (Norman Cook is sokat köszönhet ennek). Jó, hogy ilyen pillanatokat még a szerző életében alkalmunk van leriszpektelni. Óriási a dallam, nagyobb gurítás, mint a MÁV szignál, vagy a Vakpali Vakpali mindent lát. Kösz, Gerzson, nagy vagy!

Hét dala: Pain of Salvation - Used

Miért pont ez? A Daniel Gildenlöw (zenekarvezető-énekes-gitáros, mellékálásban zseni) vezette svéd Pain of Salvation vasárnapi fellépése zárja a hetet, és ez több mint elég, hogy ezúttal hozzájuk legyen kegyes a B-oldal.

A banda, hasonlóan például a Katatonia-hoz, Anathema-hoz vagy az Opeth-ez meglehetősen stabil rajongótáborral rendelkezik mifelénk, ennek megfelelően, mondhatni hazajárnak az A-38-ra. Mi ennek csak örülünk. Azt azért nem szeretném, ha a pályafutásuk is hasonlóan alakulna, mint az Anathema-é, akik a kezdeti keménykedés után egyre agyasabb, szállósabb irányba mentek el, ami ugyan egy ideig nagyon finom volt, de végül a nagy művészkedésnek köszönhetően lassan már nemcsak a közönséget, de magukat is végleg elaltatják. Mindezt csak azért mondom, mert bizony a rajongó kritikák ellenére nekem komoly csalódást hozott a csapat legutóbbi lemeze, a lassú, és zeneileg a megszokottnál lényegesen visszafogottabb Road Salt…

A várható programot böngészve némileg megnyugtató, hogy ha nem is várható nagy zúzda, de néhány igazi gyöngyszem műsorra tűzésére jó eséllyel apellálhatunk. Ha például a Linoleum ellensúlyozására megkapnánk a Used c. remeket, az igazi megváltás lenne. És cseppet sem fájna.

Ez nagyon tetszik! Október 13-án elindult a Remake filmklub, melynek célja, hogy a széles körben ismert, jórészt Hollywoodban feldolgozott filmek kevésbé ismert eredeti verziója ismét be legyen mutatva a nagyközönségnek.

Az egészen decemberig tartó program során számos filmsiker kerül bemutatásra (lásd lenti program!), a szervezők pedig alkalmanként meghívott előadókkal (filmkritikusokkal, filmes újságírókkal, filmesztétákkal) beszélgetnek a feldolgozásokról, illetve azok történetéről.

A filmklub helyszíne: VII. kerületi Fogasház.
Időpont: kéthetente szerdán, 19.00
Ár: INGYENES

Az első filmről lemaradtunk, de itt a maradék részletes program:

[Okt. 13.: Death Race 2000, 1975, r.: Paul Bartel, fősz.: David Carradine, Sylvester Stallone. (remake: Halálfutam, 2008)]
Okt. 27.: Az Omega ember, 1971, r.: Boris Sagal, fősz.: Charlton Heston (remake: Legenda vagyok, 2007)
Nov. 10.: Az olasz munka, 1969, r.: Peter Collinson, fősz.: Michael Caine (remake: Az olasz meló, 2003)
Nov. 24.: A Thomas Crown affér, 1968, r.: Norman Jewison, fősz.: Steve McQueen (remake: A Thomas Crown ügy, 1999)
Dec. 15.: Öld meg Cartert!, 1971, r.: Mike Hodges, fősz.: Michael Caine (remake: Get Carter, 2000)

Hát, ez valami csodálatos. Elmesélni nem lehet, megnézni kötelező. Többire ott a MasterCard. Csekkmájk!

Tessék? Az Erik Sumo Band Facebook oldalán angol és magyar nyelven is megjelent a hír, miszerint Harcsa Veronika kilép a bandából, a zenekar pedig ebben a formában nem folytatja. A teljes üzenet így szól:

“Kedves emberek! Veronika tegnap kilépett a zenekarból, azt mondta, hogy nem tudja olyan lelkesen csinállni mint az elején. Sajnáljuk nagyon, de hát persze ha így érzi akkor meg is értjük, de azért néhányan haragszunk rá. Viszont ezért a zenekar a mai formájában megszűnik működni. A közös munkát viszont nem akarjuk veszendőbe hagyni, a lehet, hogy valamikor folytatjuk a zenélést mert a jó új számokat nem akarjuk kidobni, és azért a zenekar nem csak Veronikáról szólt. Nem akarunk könnyes búcsúkoncerteket úgyhogy a három meghirdetett koncertet lemondtuk. Hallgassatok minket lemezen, ne szomorkodjatok!”

Ahhoz képest, hogy 1 hete volt a banda 5. szülinapi bulija a Gödörben, mindenképpen meglepő… Lehet, hogy a szülinapon túl sokat dumált Berger Dalmával, hiszen ott a Volkova Sisters volt az előzenekar…

Hosszú hónapokon keresztül nézegettem, ízlelgettem ezeket a képeket és még mindig nem tudom, hogy az én fake-jelzőberendezésem nem működik megfelelően, avagy ez az egész tényleg valóságos és a hátterével kapcsolatban nem tudok valamit. Gondolkodásra bocsátom.

Nyilván fogalmam sincs, hogy kicsoda Morgan Page és nyilván nem kötelező tananyag a munkássága, de most közösen annyit jegyezzünk meg, hogy ő egy house producer és készített már remixeket Madonnának, a Coldplaynek, vagy akár Katy Perrynek is. Ennél sokkal érdekesebb rátekinteni a fickó Los Angeles-i kuckójára, avagy házistúdiókból sosem elég!

További képek »