B-oldal

Ez milyen? Eltemettük a fesztiválszezont, bemondtuk, hogy vége a műanyagpoharas sörnek megint egy évadra. Ehhez képest a port.hu fesztiválajánló hírlevélben még mindig heti 10-12 fesztiválról jön értesítő.

Maximum zene helyett mangalica van a központban.

Készülődik azonban a FRIDGE Fesztivál, 2010. november 11-14. között. Röviden és gyorsan feldolgozhatóan:

De mégis hogy kell ezt elképzelni? B-oldal nyelvre lefordítva a következőkben reménykedem:

• a Fridge elhozza a hütte-hangulatot a Felvonulási térre
• a műanyagpoharakba sör helyett forralt bor költözik
• Bernáti bácsi
• Havas henrik

Az első kettő meg lesz oldva, a második kettő ezúttal nem. A fesztivál lehetőségeit első sorban a sízők és snowboardosok tudják majd teljes mértékben kiaknázni, mert a zene mellett a hóról is szól. Már építik a hógyártó szerkezeteket, aki 3-asnál jobb volt kémiából és fizikából, keressen rá a neten, hogy ez hogy történik, mindenki más meg elég, ha annyit tud, hogy drága és jó bonyolult. Nem elég, ha nyaralni tudsz - tudj telelni is! Telelősséged teljes tudatában.

A fellépők közt ott a Dub FX (aki a VOLT-on lemaradt, vagy nem lépett meg a Massive Attackről, most javíthat), Grandmaster Flash, James Zabiela, és - vigyázz! - Roni Size, a hazaiak közül a Tankcsapda, az Anima, HotX szettje, és monarchiális értelemben Parov Stelar a sógoroktól. Az a vicc ugye megvan, hogy kérdezik Habsburg Ottót, hogy “trónörökös úr, kijön hétvégén az Osztrák-Magyar meccsre?” - “Miért, ki ellen játszunk?”. It’s like a jungle sometimeees…

A zenei fellépők mellett nem ügyetlen snowboard és síversenyzők fogják a kegyetlen rámpát (modoros javítás: rampát) meglovagolni. Engem a térkép győzött meg arról, hogy ezt - persze szigorúan műanyagpohárral a kézben - látnom kell:

Na? Az mi? 10 emelet magas rámpa (1), és a Hősök tere már-már majdnem, a Műcsarnok (7) pedig totál teljesen egy fesztivál területén. Továbbá: (2) MTV-OTP Junior Nagyszínpad - nem nagyobb, mint a rámpa. (3) Lelátó: úgy építik meg, hogy azé’ fellát(i)ó is legyen, mert lesz mit nézni. (4) PORT.HU Winter Expo, ez tiszta sor. (5) NOKIA Party Aréna. Ha bármit elhagytál ebben a sátorban a nyáron, hátna most meglesz! (6) Átvezető Híd*.

Elhelyeztem a térképen nem létező helyszíneket is a B-oldal színeivel. Találd meg a különbséget a két kép között! Segítség:

• (8) Az ismeretlen snowboardos sírja
• (9) Az utolsó ottfelejtett ARC plakát
• (10) A Loch-nessi szörny 12 percig bírja egy levegővel, most épp lent van
• (11) Hó
• (12) A Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményének állandó kiállítása
• (13) Rukk 

* Átvezető Híd: ezt értelmezzük együtt! Lehet, hogy van hagyva egy bújj-bújj zöldág az Olof Palme sétány felé, és valóban hídként kötik össze a városligati tó medrében lévő arénát a Felvonulási térrel? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kavarognak bennem, valamint az, hogy azon túl, hogy Svédország liberális miniszterelnöke volt egy ideig, az Olof Palme vajon férfi vagy női név, és ezt melyik része határozza meg? És hová tűnik a fény a hűtőből? És hogy van a hűtő angolul?

További - és valós - információ: fridge.hu »

A zagarmusic.com és a zenekar Facebook oldala szerint Kovács Andor gitáros távozik a zenekarból. Sajnálom.

Kár, mert a Zagar hangulatát nagyon különleges emberek adják össze. Sokféle emberrel zenéltem együtt, és sokra tartom azt a visszafogottságot, amit akár Andor, akár Lázár Tibor képvisel ebben a zenekarban, Kemuri a zenekarra vetített látvánnyal, vagy Bootsie a jó helyre tett mintáival. Vagy bármilyen zenész ebben a műfajban, ahol rengeteg sávra kell pontosan azt a kevés hangot rájátszani, pontosan oda, ahová az ember szíve diktálja. Ehhez meg kell érni, ez nem jazz, nem metál, nem virgázás.

Ez inkább olyasmi, mint a blues, sokkal többet ér 15 hang 1 perc alatt, mint 1 másodperc alatt. 15-20 évesen még úgy gondoltam, ez korfüggő, megmutatjuk, hogy tudunk zenélni, aztán kinőjük. Most már tudom, hogy nem az, van, aki 50-70 évesen sem tud túllépni ezen, és igazán azt játszani, amit a zene megkíván tőle. Van, aki pedig már fiatalon is felfogja, és ha valaki össze tud gereblyézni egy maréknyi ilyen zenészt, nagyot már nem tud hibázni.

Ahhoz, hogy valaki saját zenei projektet hozzon létre és azt sikerre vigye, sőt, egyáltalán a rendszeres próbákig és fellépésekig eljusson vele, különleges hozzáállás kell (1). Ahhoz pedig, hogy valaki úgy vegyen részt egy ilyen projektben, hogy azt kiszolgálja, és játékával nem magát, hanem a teljes zenét és zenésztársait emelje ki, szintén különleges hozzáállás szükséges (2).

Andor utóbbival bizonyítottan rendelkezik (2), és ezzel együtt különleges. Előbbivel pedig (1) nagyon remélem, hogy szintén bír, mert a hírek alapján saját projektet kezd - ehhez pedig szüksége lesz rá. Nekem valahogy túl szerény ahhoz, hogy ezt elképzeljem róla; tudjátok, mindig van valaki, aki átviszi az akaratát, hozza a kottákat, cédéket, az van, amit ő akar, mindenki olykor összeveszik vele, de nélküle nem volnának próbák. Andor inkább a finomság, és nem ez az erőszakosság. De nagyon várom, bármi lesz. Én szívesen zenélnék vele - bizonyára többen így vannak ezzel, és egy jó társaság majd összead valami olyat, ami ha Andor visszafogott, surf rockosra, nagy térbe kikevert és jó helyre tett “egy-egy” hangjainak megfelelő művészi hozáállását követi, akkor valami nagyon-nagyon-nagyon pont jó zene lesz.

Íme néhány azokból a pont jó mennyiségben, jó helyre tett hangokból:

Na, Livius megint odapakolt és magát adja! Hála istennek, hiszen ez az év nem szólt másról, mint a Quimby véget nem érő fesztiválhaknijáról, olyan koncertekről, ahol már a setlist is alig változik. (Azért még szeretem persze őket, de hadd elégedetlenkedjek.) Itt van viszont A kutya vacsorája, Livius szóló projektje és a kiváló új dal, a “A lány, akit csak egyszer látsz”. Rádióban már majdnem elkaptam, ez pedig az MR2 Akusztik verzió, nem kicsi zenei elszállással…

A kutyafáját, de kéne már egy lemez tőlük! (Amúgy november 2 - Szeparéban fellépés!) 

Az olyan hülyéknek, mint én vagyok, nem szabadna internetezniük. Bár tök mindegy, mert az információ úgyis megtalál és előbb-utóbb egy másik fanatikus dörgöl valamit az orrom alá. Nem elég, hogy behúztam a Pink Floyd borítók tervezőjének, Storm Thorgersonnak a könyvét (Mind Over Matter: Images of Pink Floyd), máris itt az újabb kísértés. Október végén jelenik meg a hivatalos RHCP könyv, a szokásos ajánlóval: sosem látott képek, a zenekar tagjai által felügyelt kiadvány, bla bla.

Ez pont arra lesz jó, hogy ha már az Amazon-on járok, akkor a kosaramba csapjam Storm Thorgerson másik képeskönyvét is, melyben a Pink Floyd-on kívüli zenekarok általa tervezett lemezborítói szerepelnek (Taken by Storm). Mérete alapján ez is használható közelharcban, csakúgy mint a Chili könyv. Jöhetne már a fizetés. Valakinek még valami?

Ízelítő a könyvből »

Gyerekek ez óriási!! Megőrülök: kedden (2010. november 2-án) a Random Trip featuringje:

• Said (Akkezdet Phiai)
  
• Eckü (Hősök)
  
• Sabák Peti

Azért ez milyen? Volt már KRSA, volt Busa Pista, a múltkor MC Columbo is nagyon jó volt, de nálam magyar nyelven a minőségi Hip-Hop az pont a fenti vonalat jelenti. És ehhez a szokásos improvizatív zenekari összeállítás csatlakozik, kedden, 22:00-től nagyjából 1:00-ig az Instantban.

Az esemény Facebook oldala szerint: “egy régi adóságunknak teszünk eleget, és hosszú idő után újból a hip-hop és a freestyle kerül egy picit jobban a reflektorfény kellős közepibe!
Mind2 mc vendégünk bandái a lehető legjobb ajánló levélnek számítanak ehhez az estéhez, Sabák Petit meg nem igazán kell senkinek sem bemutatni, az utóbbi időben a Sena and the Forward Ever Band sarokköve, Premecz ‘Kéknyúl’ Mátyiő pedig a koronát fogja ráhelyezni csodás ritmusszekciónk buksijára!”

You know “OTT LESZEK“ gomb megnyomása?

Bréking: Magyarországra érkezik a világ első számú tribute-műsora, a The Australian Pink Floyd Show.

Nevéből kifolyólag gondolom mindenki kitalálta, hogy a csapat a legendás Pink Floyd dalait adja elő, méghozzá elképesztő fény- és hangtechnika mellett, effektek, lézerek és kvadrofon technika kíséretében. A képek és a videó felvételek alapján azt állíthatjuk, hogy tulajdonképpen csak tűznyelőket, hobbitokat és kíntornásokat nem hoznak magukkal…

A banda 1988-ban alakult, de 1994-ben már az igazi Pink Floyd backstage-ben is megfordultak, a Division Bell turné alatt. A Daily Mail egyszer azt írta róluk, hogy ”jobban játsszák a Pink Floydot, mint maga a Pink Floyd”, mely elsőre handabandának tűnhet, de ezt az állítást még David Gilmour is megerősítette. Tehette ezt annál is inkább, mert e bandát hívta meg anno, hogy játszanak az ő 50. születésnapján. 1-2 kép tanulsága szerint az öreg nem is nagyon bírta a modoroskodást az ünnepi asztalnál, hanem felkapta a gitárját és csatlakozott a színpadon lévő tribute bandához.

A zenekar minden tekintetben követi a Pink Floyd trademark-ot, mely megmutatkozik a látványban, a kiegészítő elemekben (repülő disznó…), valamint magában a zenében is, így egy igazi rajongó számára ünnep lesz a koncert napja. Ezen a napon egy pillanatra behunyhatjuk majd a szemünket, azt képzelve, hogy “az igaziak” játszanak. Mivel a Pink Floyd billentyűse 2008-ban tragikus hirtelenséggel távozott közülünk, az eredeti felállásban már nem igen reménykedhetünk, így marad ez az illúzió…

…az illúzió, mely a Greatest Hits World Tour keretében érkezik hazánkba, méghozzá 2011.február 4-én, egyenesen az Arénába becsapódva.

Aki nekem nem hisz, az nézze meg a lenti videón a Time előadását, különös tekinettel a gitárszóló interpretációjára. Riszpektelős! 

Ja, és Shine On mindenkinek!

Gyönyörű, hogy a B-oldalnál 5x nagyobb látogatottságot produkáló Vastagbőrre küldök ajánlót, de egyrészt jóban vagyunk, másrészt a tegnapi cikk nagyon részletes fejtegetése részben az Ákos vs. torrentoldalak műbalhénak, ami nem is olyan érdekes, viszont nagyon hasznos információt tartalmaz a jogdíjpiacról. Ez ritkán kerül szóba nyilvánosan, pedig azoknak a zeneszerzőknek és szövegíróknak, akiknek a művészetükkel esélyük van ezekből a bevételekből részesülni, tájékozottabnak kellene lennie.

Ezeknek a zeneszerzőknek és íróknak ajánlom Zero cikkét:

Kitört a háború - Ákos vs. torrentezők (Vastagbőr)

Lennon 70. szülinapja után és halálának 30. évfordulója előtt jöjjön egy Lady Gaga videó, amin a művésznő a zseni emblematikus dalát adja elő, kiegészítve saját manírokkal és egy plusz versszakkal. (Mindazonáltal, hogy Gaga idén is fellépett a Yoko Ono által szervezett emlékkoncerten, ez az előadás 2009-es.)

Forgattunk, ezúttal magunknak: a blog.hu portáján sertepertélő bloggerek néhányan összeálltunk, a közös érdeklődési körre, az elektronikus zenére alapozva, és ilyen formában pakolgatunk lemezeket. Ha valaki pl. költözködik, és nagyon sok lemeze van, akkor ez nem azt jelenti, hogy jövünk segíteni, és azt is elpakoljuk, kérlek, figyeljetek oda, hogy ilyenkor a méltán híres FŐSPED-et hívjátok.+36 1 3330 330 - még létezik!

A Bloggerz on Decks csapatát jelenleg

• Tardát és Dezsőt megálmodó nathanp,
• a blog.hu gépházban fűtő Cadix,
• a rejtélyes megnevezésű Noco Cojumbo
• és a lemezeket B-oldalra fordító nosferato (én) alkotjuk.

Igyekszünk már akkor is utolsó senkik lenni, amikor még vagyunk valakik: különösebb tervezés nélkül valósítunk meg teljesen indokolatlan sztárallűröket. Noco pl. megalkotta a tökéletes ideológiát a laptop DJ-zésre: amíg nathanp vagy én keverésre pocsékoljuk az időt, addig ő tud sört inni és cigizni. Szerintem tök igaza van, meggyőzött. Én simán elviszem a saját lemezjátszóimat, ami így együtt 22 kiló, és a pultban lévőket félredobálom. Csak mert az enyém narancssárga. Nathanp egy atomóra: akkor is képes 5-10 perccel a kezdése előtt érkezni, ha azt sem tudja, hánykor kezd. De megérkezik, mint a filmekben a megmentés, és az órarugó gerincű felpattanó mozgás, amit utána tekergetés közben hoz, pótolhatatlan.

Ha minden jól megy, sikerül a létező legnagyképűbb, legprosztóbb módon viselkednünk. Egy szórólapon volt, hogy ez kell ehhez az egészhez. Megkezdtük a suttyó modorról szóló szakirodalom beszerzését, már az első fejezetben ott van, hogy hová kell tegyük a DJ pulton a poharunkat, ha ugyanolyan sutyerákok akarunk lenni, mint mások, akik oda teszik. Állítólag az nem baj, hogy így a saját cuccunkat öntjük le, lényeg a prosztóság. És ez belülről gyün. Belelapoztam a tananyagba, a második félévben már olyan trükkök vannak, hogy pl. amíg nem te játszol a pultban, addig le kell menni, és a barátod számára kell prosztón viselkedned, ha igazán nagyot és tökéleteset akarsz alkotni. Például odaadsz neki egy CD-t, hogy “az első számot légyszi rakjad be”, de valójában az egész CD 1 track, a te saját mixeddel 1 óra 15 perc terjedelemben. Ezt már próbáltuk, tényleg bunkóság, pedig így ránézésre ki gondolná.

Hasonló tanokról, elméletekről, és a zenéink köré tekert minden velőt nélkülöző üres blogfecsegésről a Bloggerz on Decks blogján, a bloggerz.blog.hu címen értesülhetsz nagy ritkán, egy-egy mixfelvételért pedig a soundcloud.com/bloggerz URL-en lehet érdemes kutatni. Facebook: facebook.com/pages/Bloggerz-on-Decks/137086953007663

A lényeg ebben a kezdeményezésben is, hogy SOSE NŐJÜNK FEL! Korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül hangos zenéket játszunk le, me’ az jó. Egyelőre így nézünk ki:

Tetszik a videó? Oszd meg Facebookon! »

Ha szeretnéd elképzelni, nagyjából milyen zenékről van szó: a srácok közül én képviselem a legszoftosabb vonalat az alábbi zenékkel. Ezután Noco gyakorlatilag leviszi a fiatalok fejét teljesen beteg elektronikával. Cadix sem a környezetbarát zenék híve. nathanp sajátos hangulatú hasznosan monoton deep/tech zenékkel dobja fel a végét. Elvileg idén többször lesz még lehetőség meghallgatni, majd posztolunk.

A mix tetszik? Akkor oszd meg azt! »

Általában hosszú, tiszteletre méltó életúttal rendelkező legendákról szokott életrajzi könyv megjelenni, egy-két kivétellel. Ilyen a Muse is. Nem zenélnek olyan régen, mint a Chili vagy a Crüe, ez fizikailag lehetetlen is volna, de biztos úton haladnak a halhatatlanság felé. Az nem kérdés, hogy megérdemlik, hogy könyv szülessen róluk, a kérdés az, hogy ennek már eljött-e az ideje. Így is van miről olvasni, de pár év múlva talán egy kerekebb Muse sztorit tudnánk olvasni, ne feledjük, hogy a 30-as éveik elején járó fiatalemberekről van szó.

A magyar kiadás az angol Inside the Muscle Museum című könyv fordítása és ebből adódik az egyik hiányossága is. A fordítás alapját képező kiadás a zenekar történetének elmesélését 2007-nél fejezi be, kb. a dupla Wembley buli idején. Kérdés, hogy akkor miért nem lehetett kiadni a fordítást, illetve miért nem lehetett várni arra, hogy a szerző megírja a folytatást. Így a szerkesztő toldotta meg a sztorit, az érintett 3 évet két és fél oldalban.

Ha már a könyv gyengéit említem, még egy dolgot meg kell jegyeznem. A szerző Ben Myers többek közt a Melody Maker és a New Musical Express számára ír-írt cikkeket, szóval nem túlzás azt állítani róla, hogy zenei újságíró. Viszont a szépirodalom, az epika messze áll tőle, sajnos ezt ennek ellenére erőlteti. Sokszor volt az az érzésem, hogy egy zenekar életrajzi leírásából egy regényt akar kerekíteni, aminek az lett a vége, hogy tele a könyv erőltetett leírásokkal, izzadságszagú körmondatokkal.

Tényleg az utolsó tüskét említem, de az sem válik a könyv hasznára, sőt a hitelességén sem emel, hogy egy hatalmas rajongó írta azt. Oké, persze, egy ilyen könyv megírásához kell, hogy az ember szeresse a zenekart, de a túlzott imádat nem használ, több ízben szinte programozottan indulnak a dicshimnuszok és az ódák, amit persze a zenekar megérdemel. Viszont ha egy olyan olvasó találkozik e jelenséggel, aki nem oly mélyen ismeri Bellamy-ék zenéjét, jogosan szimatolhat elfogultságot.

Szerencsére mindezek nem igen vonnak le a könyv értékéből, aki azért veszi meg, hogy jobban megismerje a Muse-t, a zenéjük hátterét, netán ő is egy kisvárosi garázsbandában igyekszik és némi pozitív példára, reménysugárra van szüksége, azt megkapja. Itt már jól járunk Ben Myers rajongásával. Részleteiben megkapjuk a csúcsra jutásuk mesébe illő történetét, a lemezek felvételeinek körülményeit, sztorikat csajokról, drogokról, rock n rollról.

Akinek pedig ez sem elég, a szokásos diszkográfián kívül kap egy talicskányi linket hivatalos és rajongói oldalakról. A könyvet a 2007-es Arénás bulin készült képek illusztrálják. Tudom, tudom, nagy úr a költség, de szívesen fizettem volna kicsivel többet ha a képek színesek lennének.

Egy Muse rajongónak, legyen az kezdő vagy magát ősfannak mondó, kötelező a könyv. Aki pedig nem ismeri a Muse-t, annak egy próbálkozás a kötelező. Kezdje mondjuk a lenti videóval. A kiadó oldalát itt találjátok, ahol több, zenei témájú kiadványaikról is olvashattok, sőt meg is rendelhetitek ezt vagy más kiadványaikat.