Vasárnap a hűvös idő ellenére rendíthetetlenül hívogatott a zenehallgatás lehetősége. 8-kor sikerült becsúsznom a ZP-be, ami annyit is jelent, hogy az Incognito előtt fellépő Bin-Jip (Harcsa Veronika, Kaltenecker Zsolt, Andrew J.) formációról ismét lemaradtam.
Az Incognitoval kapcsolatban viszont végig az járt a fejemben, hogy minden pozitív értelmet a szó mögé felsorakoztatva: méltatlan. Nagyon jó zenészek, zenekarok felléptek már a ZP-ben, akiktől földbegyökerezett a lábam, de amit most láttam, annyira fényévekkel színvonalasabb, mint bármi, amit el tudok képzelni, hogy nehéz körülírni. Bármilyen százezres közönség előtt ugyanezzel a szettel, ugyanilyen felkészültséggel bármikor kiállhatnak. Gondolom ki is állnak. A fejembe nem fér, hogy milyen gázsin lehetnek, ha a ZP-be el tudtak jönni, de hálás vagyok, hogy újra felléptek Magyarországon.
Kőkemény jazz-funk, hibátlan, pontos alapok, jó hangzás, a definíciónak megfelelő tökéletes fúvósok, felváltva szólista szerepet betöltő vokálok. Még az is megfordult bennem, hogy ez a produkció veri az Earth, Wind and Fire Experience-t, pedig őket láttam háromszor. Végül azért mondom, hogy nem veri, mert ott a hangszerrel táncolás rátesz egy komoly lapáttal. Tudjátok, volt az a homokozólapát a 80-as években, rövid nyél, törhetetlen, annyira etalon a magyar formatervezésben, mint a kis piros lábos szürke belső résszel. NA ILYEN LAPÁTTAL tesz rá az Earth.
Nem vagyok Incognito szakértő, de arra emlékszem, hogy volt a Roots, a Nights Over Egypt, az Always There és a Colibri biztosan. A 90-es évek végén, amikor már 4-5 éve 50-es és 60-as évekbeli jazzt hallgattunk, akkor ütött be a zenésztársak között az Incognito, a Mezzoforte, a Buckshot LeFonque, Marcus Miller, és egy cosmó new jazz, jazz-rock, jazz funk előadó, és így szóródtunk szét végül stílusirányzatokra, mindenki járta a maga útját. Megalázó, hogy a formáció ennél jóval régebb óta üzemel, 1979 óta.
Kegyetlen jót toltak, aztán ott lötyögtek a közönségben, dedikálás, rekvizitumok árulása, barátságos beszélgetés. Nem sikerült rájönnöm a velük utazó, az este további részét egy földig érő leopárdbunádban lehozó Orange County bajuszt viselő úriember funkciójára, de a megjelenésével ő is csak aláhúzta, hogy itt sztárokról van szó. Lenyugodtam az elmúlt 10 évben, és olyan zenéket hallgatok, ahol szívből és örömmel játszanak megbízható, de nem kiemelkedő hangszeres tudású zenészek, akik megértik a populáris zene szépségét, és szórakoztatni tudnak. Időnként ehhez képest belecsöppenni olyan zenekarokba, mint az Incognito, ahol a zenekar 1-1 tagja is többet tud, mint némelyik büntetően jó, 40 éve együtt játszó banda együttvéve, sokkoló élmény. Pedig elvileg pontosan tudtam, mire vállalkozom. Nagyon cudar, amikor jazz zenészek teszik a funkot, ennyit mondok. Mint amikor egy 80-szoros válogatott focista keni neki 46 évesen valami megye-2 öregfiúk csapatban, és könnyes szemmel nézi a 12 törzsszurkoló, hogy ő még mindig az, aki.
Az 50-edik poszthoz érkezett pár hete a
Szerepeltek már a hajón, sőt, tavaly a Balaton Sound-on is, de szeptember 11-én ismét az A38-on lép fel a francia Nouvelle Vague.
