Edda klisék
2010. május 29. 06:40 | Interstellar Overdrive |
30 éve jelent meg az Edda Művek első albuma, illő, hogy pár klisé formájában átgondoljuk a zenekarral kapcsolatos álláspontunkat.
- Mindig is és ezután is ujjatlan póló, a zenekarban legalább egy tag Edda zenekaros pólót visel.
- A legnagyobb klasszikus mozdulat, ami tulajdonképpen “AZ eddázás”, amikor Gömöry előrejön a színpadon és együtt rázza a hajat az éppen aktuális gitárossal, miközben nyakba akasztható billentyűt visel. (Lásd illusztráció.)
- Az Edda aktuális dobosának mindig nagyon sok tamja és cinje van. A dobos mindig is környezettudatos volt a bandában, egy cintányért sem dobott ki. Ha vesz egy új cint, a mai napig odarakja a többi mellé. (Megint csak lásd illusztráció.)
- Pataky 30 éve (többé-kevésbé) cicanadrágban van!
- LÍRÁK! Ha ballada, akkor szerelmesség, de inkább akkor már szakítás, elveszett illúziók, fájdalom.
- Táltoskodás, saját világmagyarázat, közös vallás, egy ez a tábor gondolatok.
- Magyar zászló behozása a színpadra, Himnusz éneklés, politizálás a színpadon (Ellenben Patakyra senki nem szól rá. Sem a zenekarból, sem a közönségből…
- Pataky magát mindig is rocklegendaként bemutatás (melyben azért néha igaza is van), aki a rendszer felett áll (ebben nincs igaza). Mondjuk, ő látott már UFO-t, mi nem.
- Ha tábor, akkor Agárd! (Szegény Kun Péter… RIP!)
- Pálinka, bor, egyre megy, és talán Pataky 21. századi színpadi jeleneteinek nagy része magyarázható a módosult tudatállapottal…
- Ne felejtsük el: néha tökös kis zenekarként funkcionál(t). Mindenki döntse el, neki mióta nem AZ.

