M
árc.15….Nem tudom, kinek milyen emlékei kapcsolódnak ehhez a dátumhoz. Még ma is jól emlékszem, amikor kisiskolásként szorgosan készítettük a kokárdát, színeztük a hurkapálcikára ragasztott magyar zászlót, majd felkerestük a közeli emlékhelyek egyikét, és büszkén körbeszurkáltunk mondjuk egy Petőfi szobrot a sok kis zászlócskával. És elszavaltuk a Nemzeti Dalt. Szép volt, jó volt! Mint ahogy az is, hogy rendszeresen ellátogattunk a Nemzeti Múzeumhoz, mindegy is, hogy tényleg elszavalta-e ott Petőfi a versét vagy sem, és azt is tudtuk, hol van a Pilvax kávéház. Nem tudom, manapság is így megy-e ez, vannak kétségeim.
Aztán beugranak még márc. 15-i megmozdulások a rendszerváltást közvetlenül megelőző évekből, amikor már érettebb fejjel (a gimnázium padjait koptattam akkoriban), de még kamaszkori lelkesedéssel, szakadt rockerként, óriási kokárdákkal mentünk a haverokkal a különböző rendszerellenes megmozdulásokra, ami abban a puskaporos légkörben nem volt minden veszélytől mentes, viszont egészen felemelő érzés volt!
Mindenesetre a gyerek és ifjú kor éveiben belénk ívódott, hogy Petőfi nélkül nincs márc. 15-i megemlékezés. Egyrészt biztosan ezért, másrészt meg azért, mert szeretem a verseket, és Petőfi hagyatéka kimeríthetetlen, nekem erről az ünnepről reflexszerűen ugrik be a költő alakja. Úgyhogy adta magát, hogy most, az ünnep kapcsán megzenésített Petőfi versek után kutassak. Keserű csalódás ért. A József Attila megzenésítésekkel ellentétben, amiből (szerencsére) nagyon gazdag a kínálat, alig-alig lehet fellelni zenés Petőfi verseket. Valahogy kiment a divatból, talán el is értéktelenedett, „nem elég korszerű, sőt, szinte primitíven egyszerű”, hallhatjuk időnként. Mérhetetlenül zavar az ilyen vélekedés. Tény, hogy Petőfi költészete általában nem bonyolult, viszont gyönyörű. Az az életmű, amit az összesen huszonhat évet élt zseni az utókorra hagyott, bőven elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy a fanyalgók feltegyék maguknak a kérdést: mit csináltam én életem első huszonhat évében? És mit fogok még véghezvinni? És utána szépen el lehet csendesedni…
Nos, hát nem sikerült találnom a neten egyetlen zenés verset sem a Kalákától, sem a Misztráltól, pedig mindkét zenekar készített szépen megzenésített Petőfi verseket. S az sem véletlen, hogy mind a Ghymes, mind a Republic koncerttel emlékezik meg most is az ünnepről. Mégsem lehet találni tőlük semmit, ami a témába vág.
Azért közreadom a TOP5 megzenésített Petőfi verset a neten elérhető szerény kínálatból:
5. Halhatatlan a lélek - Tunyogi Péter és a Kormorán
4. Föltámadott a tenger - Ossian
3. Nemzeti Dal – Hungarica (Varga Miklóssal és Kalapács Józseffel - Tolcsvay László
(hogy az elrettentő példa is itt legyen: ezt tudta művelni Hajós András a Heti Hetesben. Üzenem neki, és a műsorban szereplő kedves barátainak, hogy egymás pöcsével játszadozzanak, de ne a Nemzeti Dallal és márc. 15-tel!)
2. Egy gondolat bánt engemet – Török-Zselenszky Tamás (az Eleven Hold zenekarból lehet ismerős, de költőként is aktív)
1. Szeptember végén - Ferenczi György és a Racka Jam
(az egész Petőfi lemez remek, Ferenczi nagyon ráérzett a Petőfi versekben rejtőző „Rock’n’Roll-ra”, ahogy ő mondja, s ehhez hozzákevert némi funk-ot és Hendrixet, az eredmény páratlan, vegyétek meg!)
Bár ez nem Petőfi vers, viszont róla szól. Hadd fejezzem be ezzel. Soha nem fogjuk pontosan megtudni, mi is történt Segesvár mellett, de olvassátok el ezt, ami tudható, azt itt megtaláljátok. Szegény Cseh Tamás így képzelte:
Cseh Tamás – Petőfi halála
