B-oldal

Az 1000 Ft alatti DVD-k úttörője, az RTL Klub szerda estéinek biztos irányjelzője, mi több, bár remélem, mindenkinek világos, hogy a Hallmark a létező legnézhetetlenebb csatorna, a katasztrófafilmekre is részben szakosodott már némelyik. Minden katasztrófafilmek esszenciáját viszonlyag kevés film megadja. Az alábbi 5 közül szinte bármelyik helyettesíthető is tetszőleges ugyanolyannal, de azért ezzel csínján, számunkra a Vírus ugyanis olyan filmes biblia, ami minden tudás alapját képezi.

TOP5 katasztrófafilm EVÖR

1. Vírus (Outbreak) 1995
   Minden elsüthető klisé benne van, egy tudományos értekezés a témából. Percenként történik valami. Ha csak a műfajt szeretnék reprodukálni a világ elpusztulása után a túlélő tudósok, elég, ha ezt megtalálják egy VHS-en, és MINDENT fognak tudni. Helyettesítő termék: Dante pokla.
   
2. A Poseidon katasztrófa (The Poseidon Adventure) 1972
   Ez a “veled is megtörténhet” típusú eset, de legalábbis a legvalószínűbb a TOP5-ből. Ernest Borgnine őrmester jelenléte miatt nagyon könnyű akár komolyan venni, akár végignyüszíteni az egészet. Helyettesítő termék: A pokoli torony.
   
3. Halálhajó (Event Horizon) 1997
   Az űrkatasztrófafilmek origója. Ha forgatókönyvet akarsz eladni a témában, ne próbáld meg a saját sztoridat körülírni, csak mondd el, hogy ettől milyen irányban és mennyire tér el. Úgy könnyebb. Helyettesítő termék: A gömb.
   
4. Holnapután (The day after tomorrow) 2004
   A poszt-apokaliptikus filmek igényes változata. Ugye a Mad Max is ilyen volt, de ahhoz elég volt túlmenni 30 méterrel az Omszky tónál. Helyettesítő termék: Téli Olimpia 2010 - Vancouver. Waterworld.
5. Godzilla (Godzilla) 1998
   Ez a szörnyes genotípus. Akik nem figyeltek földrajzon vagy magántanulók voltak, vagy nagyon a lignitre meg a bauxitra koncentráltak, talán nem tudják, de nagyon sok katasztrófának egy szörny az okozója. Helyettesítő termék: Tremors!! Gremilns! Critters! ~s!

És miket tanultunk ezekből a filmekből, vagy bármely testvérükből az elmúlt 30 évben? Szeretnénk az apokalipszis utáni tudósoknak adni valamit, hátha mégse a Vírus VHS-t találják meg, hanem a blog.hu szombati mentését (srácok, ugye VAN mentés?:).

Íme 25 katasztrófa film klisé (1-7):

1. A katasztrófáról mindig van, aki először értesül, megérzi, előrejelzi, kimutatja, megjósolja, vagy egyszerűen benne van egy könyvben, amit senki más nem olvasott, vagy vett komolyan. Őrültnek állítják be, de később “én megmondtam” sorral, vagy más szereplő “hallgatnunk kellett volna rá” sorával rehabilitálják. Kivéve a 2012-t, ahol ez a karakter azonnal bejut az elnökhöz, aki összehívja a világot, ami hallgat rá.
2. A katasztrófa előrejelzését térképen prezentálják. A vészhelyzet ellenére valaki egy 2-3 óra alatt összerakhat PPT-t, vagy egy 1-2 hét alatt elkészíthető 3D animációt dob össze arról, hogy a hadiállapot 24 óra múlva az USA/világ 50%-át pirosítja be, 48 óra múlva pedig az egészet. (Mindenki meghal, a többi megsebesül.) A grafikusnak itt tényleg az élete múlik a határidőn.
3. A világvége sorsa gyakran múlik egy öregecskedő nő kegyeiért folyó harcon. A világvégét megállító egyik módszer (piros vezeték) képviselőjétől elpártol a nő a másik módszer képviselőjéhez (kék vezeték), de az utolsó pillanatban minden kiderül.
4. Ha már csak ketten látszanak túlélni egy meleg helyzetet, a jó a rosszért nyújtja a kezét (vagy meglévő, vagy éppen akkor kialakult szakadék peremén). Az el is fogadja, de az utolsó pillanatban berántja a jót, aztán valahogy mégis visszaesik, a jó akkor is megpróbálja kimenteni, de lecsúszik a kesztyűje, vagy nem tudja tartani, és lezuhan. Utolsó aljas tettének értelme, hogy a jó erkölcsi bizonyítványán ne essen folt.
5. Ha a szakadék szélén két jó szereplő van, akkor a lezuhanni készülő önként levágja magát a kötélről, amely bár 10x-esen van túlbiztosítva gyárilag, kettejüket, vagy hármukat nem bírja el. Ehhez mindig bicska kell, a kötelet elengedni általában nem lehet. Igényesebb filmekben megmagyarázzák, miért nem, a többiben csak simán nem lehet.
6. Amennyiben a katasztrófát szörny okozta, annak bizonyos tulajdonsága, hogy bár a radaron 120-szal úszik, városban lelassul, mert az irányváltoztatás nem erőssége. Ezen kívül ha nem mozogsz, vagy a megfelelő helyre állsz, akkor nem lát.
7. A szörny(ek)nek eleve van valamilyen fogyatéka az emberhez képest, de ahhoz, hogy ez kiderüljön, előbb el kell kapni egyet és felboncolni. Ez menni szokott, egészségügyi szakközépben van szörnyanatómia óra. A fogyatéknak az értelme, hogy egyáltalán ki merj menni a moziból. Az ehhez szükséges kapaszkodókat a szülők már 2 éves korban elkezdik belénk táplálni a “jobban fél tőled, mint te tőle” kezdetű hazugsággal.

 8-15:

8. Áldozatok mindig vannak. Ha 12 szereplő van a filmben, akkor 10 ember; ha 6 milliárd szereplő van, akkor 5 milliárd hal meg. Az ÁFA éli túl. Ha a “rajtuk már nem tudunk segíteni, indulnunk kell!” mondatot egy tábornok mondja ki, előbb olyan pozícióba kell hozni, hogy azt mondd “igaza van, én is így döntenék”.
9. Amennyiben a járulékos veszteség köre nagyjából tudható, akkor alap, hogy egy várható túlélő felhívja a várhatóan nem túlélő anyját, lányát. A beszélgetésben a megrázósági faktor növelése érdekében, a forgatókönyvírás nemzetközi etalonjának számító Egri Lajos A drámaírás művészete c. útmutatásának 4. fejezete alapján: kurvaélet, hogy a nő az erős, és a férfi sír.
10. Sebesülés esetén tépni kell ingből vagy nadrágból egy csíkot. Ez viszonylag egyszerű, próbáljátok csak ki, alig 70-80 perc alatt el tudsz tépni egy farmert, ezért gyártják ugyanazzal az eljárással 200 éve… hajtsd félbe 3x, és a lényeg, hogy a vérzés ne jöjjön KI a testből. Rá kell nyomni. Akkor nem az történik, hogy befelé folyik, hanem leáll.
11. Ha ez a műtét mégsem válik be, akkor a haldokló utolsó pillanatban közölni fogja, hogy fázik, de ez már Vietnamban is így volt. Érdekes, hogy azokban a filmekben, amiben hó önt el mindent, vagy lavina sodorja el a szereplőket, esetleg jégbarlangba szorulnak, senki nem panaszkodik halál előtt, hogy fázik, csak ott, ahol a leggyakoribb haláleset a hőguta és a malária. Az érintett szereplő utolsó sora: “Nekem már úgyis mindegy, engem hagyjatok itt, a saját bőrötöket mentsétek!“
12. A 90-es évekig bármely autót könnyű volt ellopni, ha a tiédre ráesett egy fél bolygó, akkor csak átültél egy másikba, és fél perc múlva beindítottad, akkor is, ha amúgy műkörömépítő- és művelődés-szervező kurzusokat végeztél. 90-től az ellophatatlan új autókban viszont egyszerre elkezdték bennehagyni a kulcsot, a kerék, vagy a napellenző fölött.
13. Valószínűleg az akkor jelentősen javuló amerikai közbiztonságnak köszönhető, hogy így döntöttek. A 70-es években senki nem hagyta ott a kulcsot. Miközben minden autót tárva-nyitva hagynak 40 éve a filmeken, a katasztrófafilmek nagyon pedáns környéken játszódnak, ahol jó magyar ember módjára az amerikaiak is zárják az autót. Pedig életek múlnának rajta.
14. A világmeg mentése közepette saját vagyonuk (arra a maradék 10 percre való) gyarapításáért küzdő “rosszak” mindig azt kapják, amit érdemelnek. Erre a legjobb megoldás ősi kincsekkel egy barlangba zárni, és vízzel, lávával, vagy még több kinccsel fulladásig elönteni.
15. Eközben a “jók” épphogy megmenekülnek, és véletlenül találnak a zsebükben valami szart, ami nem nagy vagyon, de egy decens családi házra pont elég, hiszen a sajátjuk a film elején megsemmisült.

Ééééééés… ENNYI! Zene, bakiparádé, vége főcím, amit elolvashatnál, ha a mozicsürhe eléd nem állna »

Ha lemaradtál róla, az interjút meghallgathatod ITT.

BRÉKING: a Random Trip nevű improvizatív kezdeményezésről, amely kedd esténként látható az Instantban, írtunk már korábban, sőt, a B-oldal.tv rovatunkban videón is megjelentek.

A randomtrip.hu oldalon most a jobb oldali oldalsávban, hogy szavazhattok, hogy ki tegye próbára magát a rögtönzésben március hónapban:

• MC Columbo (Irie Maffia)
• Berger Dalma (Esclin Syndo, Realistic Crew, Singas Project)
• Zságer Balázs (Zagar, Demon Superior)
• Dagadu Sena (Irie Maffia, BLE)
• Krsa (PASO)

Február 28-ig kétféleképpen szavazhatsz: leadhatod a voksodat névtelenül is, ha pedig névvel szavazol, akkor a márius 2-én tartandó bulin lehet, hogy kisorsolnak sérelmedre egy 10.000 Ft-os ingyen fogyasztást, amitől elég rendesen be lehet állni, vagy azt is lehet, hogy a zenekart meghívod egy részéből, a másik feléből pedig elfelejted az este történteket Szavazni itt lehet »

Random Trip from b-oldal.tv on Vimeo.

Minden egyes alkalommal, mikor kijön a heti Exit / Pesti Est magazin, egyik első dolgom, hogy végignézzem a moziműsort, majd legyintve nem megyek el moziba. (Legutóbbi akcióm is milyen rosszul sikerült…) Rájöttem, a filmek rövid leírása bőven elég, hogy azt gondoljam, na, ebben ennyi volt, tulajdonképpen “már láttam is”.

Múlt hét vasárnap aztán valami isteni sugallatnak köszönhetően bizalmat szavaztam az új magyar filmnek, melyet Dyga Zsombor rendezett és a Művész felé vettem az irányt. Fogalmam sincs miért választottam a Köntörfalak című alkotást, hiszen a három-négy soros leírás tulajdonképpen semmitmondó volt, bármi kisülhetett volna belőle. Mondjuk már a tudat is pozitív volt, hogy nem a Valami Amerika-franchise újabb termékét kapom és nem a Csányi Sanyi-Dobó Kata klisétömeget kell majd emésztenem. Utólag tudtam meg, hogy a film a 41. Magyar Filmszemlén besöpörte a Legjobb rendező díját és a közönségdíjat is.

Egy szó, mint száz: a Köntörfalak nagyon jó film! Minden egyes mondata fontos és minden egyes mondata betalál. A sztori szerint egy balul sikerült randi után a lány (a gyönyörű Tompos Kátya) mégis felhívja magához a fiút (a tutyimutyinak tűnő, de mégis eszelős Elek Ferenc), majd váratlanul hazaérkezik a lány bátyja (a nyers ‘nemmondhatoktöbbetróla’ Rába Roland) is. Hihetetlen, hogy e pillanattól fogva tulajdonképpen semmi sem történik, a néző mégis oda van szögezve a székébe, feszülten figyeli a diskurzust, mely néha alig moccan, mégis egyre többet tudunk meg a szereplőkről és a szereplők összefonódásáról. A három szereplő egyenként is tökéleteset hoz, de így, egy lakásba összezárva, szinte real-time-ba követve őket még jobban kijön a zsenijük. A történetvezetés kétségkívül rendkívüli, és eleve, nem lehet rossz egy olyan film, melyről azt kell mondjam: INNENTŐL NEM MONDHATOK TÖBBET. Nemde? Kötelező darab a mai sivár mozi élmények közepette.

Külön ki kell emelni még a film zenéjét, melyet az Uptown fellaz jegyez (néha featuring Barabás Lőrinc). A zenekar annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy azóta köntörfalazás nélkül vadászom rájuk.

Február 13-án dobták fel a YouTube-ra, 1 nap alatt 3000-en megnézték, a harmadik nap végén pedig már 7500-at mutatott a videomegosztó számlálója. Ez a pozitív. Mióta a srácok elkezdtek kimozdulni Veszprémből és meg merik mutatni magukat az országnak, a karma odafigyel rájuk. Kurvára megérdemlik, én nem nagyon olvasgattam a magyar underground rapet, 4-5 éve szembesültem vele, hogy kialakult egy majmolásoktól már jóval megtisztultabb tényleg költői flow. Én már a 90-es évek végén elhittem, hogy lehet magyarul kurva jól szövegelni, de azt álmomban nem gondoltam, hogy ennyire. Ha szövegértési problémák nem volnának, azt mondanám, szerva itt, és innen kellene lassan exportálni a tengerentúlra. De Zomblaze alapjait már most lehet zsugorfóliázni és postázni.

A Hősök 2008-as Klasszik című albumáról ez a negyedik szám, amihez készült klip. Négy klip! Egy olyan zenekartól, akikről 3-5-7 éve csak az hallott, aki oda akart figyelni. Nekem is csak 2007-ben tűnt fel a YouTube-on ez a 2003-as felvétel, meggyőző, első hallásra (letölthető). Az, hogy jönnek a klipek ettől a bandától annyira jó, mint az, hogy a 70-es években végre hozzáférhettünk a Coca-Colához, vagy amikor végre kipicsázták az egyszólamú csengőhangokat a mobilokból, vagy amikor a kedvenc 80-as évekbeli szar filmed végre századikként kijött DVD-n. (És letöltötted…)

Foglalkoztunk a B-oldalon a TOP10 underground magyar rapszámmal (by Zaltee), a Hősök feat. NKS - Flashback abban a felsorolásban is szerepel. Az alábbi szám más alappal van fent az albumon, aztán 2009. júliusban felkerült a netre egy másik verzió, a klipben utóbbi kiegészült még egy alappal, ami kétszer jön elő a 4:45 másodperc alatt - a végső zenei forma Mr. Joeker és Tibbah munkája. Indokolatlanul sok meló egy eleve jó számon - mondanám - de így utólag azt mondom, megérte még hozzányúlni!

Ott voltunk, beszartunk. Mindenek előtt köszönjük a zenekarnak és a Fourtymain Pressnek a meghívást, hogy részt vehettünk az MR2 Akusztik Esclin Syndo koncert felvételén, melyet a rádió február 16-án, AZAZ MA ESTE 23.00-kor sugároz.

Bár már többször említettük, hogy az Esclin Syndo a szemünkben világszínvonal, de sajnos egyelőre csak úgy, ahogy a Quimby zenekar is énekli: ”amúgy világhírű vagyok, csak a világ nem tud róla…”. Kicsit triphop, kicsit elektronikus, de eközben sok dal gitárcentrikus, az énekesnő pedig néhol björkös. Hogyan lehet ezt akusztikusan előadni?
 
Hihetetlen élmény volt látni a zenekart, ahogy teljesen más köntösbe öltöztették dalaikat, melyek közül a legtöbb az első, Sleeping Traveler című albumról szólt. Bár az összes poént nem akarom lelőni, számomra a két feldolgozás dal előadása volt a fénypont. Az egyik, a Zorán-klasszikus “A szerelemnek múlnia kell” reggae előadása volt, a másikról pedig legyen elég annyi, lehet, hogy még a Diszkópatkányok című film legelvetemültebb rajongói sem ismerik majd fel, akkora benne a csavarás.

A saját szám adaptációkban legérdekesebb a Sleeping Traveler előadása volt, melyben Sándor Dani egy szerelőszekrényen “játszott” (nyikorgott). (Jövő héttől lehet, hogy a legnagyobb hangszerboltokban kapható is lesz az Esclin Syndo signature-series szekrény.) A dobokon Somló Dani szenzációsakat hozott (percekig filkollinszkodást láthattunk), Kolozsi Peti egykedvűen, de pontosan hozta a basszus témákat, Huba ülve is virgázott, ill. gerjedt :), Dalma pedig… ő Dalma. Élőben kell látni. (Másnap el is mentem őket újra megnézni a Merlinbe…)

Egy szó, mint száz, este tessék bekapcsolni a rádiót és meghallgatni a páratlan előadást. Aki pedig még több Esclin Syndo akusztikus koncertre vágyik, annak közhírré tétetik, a Dürer Kertbe visszatér a zenekar havi estje (Esclin Syndo Milk Bar), ahol néhány meglepetés feldolgozással megtoldva, akusztikus hangszerelésben adják elő dalaikat. Első felvonás: február 18.

A nulladik pedig ma este az MR2 rádión.

Esclin Syndo - Sleeping Traveler

Nem is olyan rég új lemeze kapcsán dicsértem Hobo-t. Most írhatnék arról, hogy 1980-ban jött ki a HBB első lemeze, de én egy még jelesebb eseményről szeretnék beszámolni.
Hiszitek vagy sem, Hobo február 13-án töltötte be a 65-öt! Igaz, régóta vénnek néz ki, viszont hosszú ideje nem öregszik he-he-he. Amellett, hogy szívemből gratulálok Neki, ahogy ilyen aggastyánok esetén illendő, jó egészséget is kívánok a magyar blues koronázatlan királyának!

Kicsit nyűglődtem, hogy mit is lehet írni Földesről. Végül csokorba gyűjtöttem, hogy nekem mit jelent Hobo, miért szeretem, tisztelem őt. Azt kell mondjam, hogy olyan könnyedén szaladtak ki a gondolatok a fejemből, ahogy Tátrai keze alól a blues skálák! Mert Hobo rengeteget tett, és tesz azért, hogy szerethessük. Íme, Hobo dicsőséglistája, ahogy én látom.

• Ha Magyarországon blues-ról beszélünk, százból kilencvenöt ember automatikusan a HBB-re asszociál. Nem véletlenül. Ez olyan alapvetés, mint hogy minden normális focikedvelő fradista. Felejthetetlen blues dalok egész garmadája fűződik a nevéhez, és ott van a Vadászat, aminek nincs párja az egész magyar rock történelemben (akarod látni a fiatal Hobo-t, ahogy bajor bőrnadrágban a Mesél az erdőt énekli?)

• Gyakorlatilag énekhang és jelentős zenei képességek nélkül akarattal, rendíthetetlen elkötelezettséggel és szorgalommal színpadképessé gyúrta magát. Van, akinek ez magától jön, mert adottság. Nála nem így volt. Hobo minden hendikepje ellenére olyan előadóvá vált, akit joggal lehet kritizálni, de hatásosságát, hitelességét el nem ismerni: lehetetlen.

• Dalai mindig szólnak valamiről. Legsilányabb szövege is köröket ver a magyar könnyűzene sztárocskáinak egész életművére (tisztelet a kisszámú kivételnek).

• Az értelmes szövegek tálalásához különböző generációkhoz tartozó, kiváló zenészek egész sorát állította már csatasorba. Tóth János Rudolf, Póka Egon Tátrai, Zsoldos Tamás, Solti János, Bill, Hárs Viktor, Pribil Gyuri, Tomsits Rudolf, Madarász Gábor…soroljam még?

• Szövegeiben, legyen bármilyen komoly a téma, előbb-utóbb biztosan felbukkan a humor, az (ön)irónia. Ezt pedig nagyon szeressük!

• Sokszor emel szót a kitaszítottakért, nyomorultakért, csavargókért. De hány ismert arccal olvashatsz interjú-t a Fedél Nélkül hajléktalan újságban? Már, ha a kezedbe veszed egyáltalán. Hobo benne volt. De nem ezért tisztelem igazán, hanem azért a „parancsért”, amelyet magára nézve is kötelezőnek vall: minden nap adj pénzt egy koldusnak!

• Nála sokoldalúbb magyar zenészt nemigen tudnék megnevezni. A blues mellett sok mindenbe belekóstolt: a különféle színházi esteken túl páratlan dolgokat tett le az asztalra a Ghymessel, a MÉZ-zel, Sebestyén Mártával.

• Ha valaki, hát ő igazán sokat tett/tesz a magyar kultúráért. Az elmúlt ötven évet tekintve nem találsz nála elkötelezettebb embert, ha József Attila művészetének népszerűsítéséről van szó. Verseket zenésít meg, színházi esteket tart maroknyi közönségnek büdös, recsegő-székes, apró színház „termekben”, s az előadás után párás szemmel, a magyar kultúráért aggódva meséli, hogy fogy az igényes közönség, s büszkén számol be róla, hány színházba, gimnáziumba, országba vitte el a szomorú zseni verseit. De hasonlót vitt végbe Faludy és Villon életművével is.

• Olyan előadókat/költőket csempészett be az emberek szívébe, akik a támogatása nélkül nehezen találtak volna utat a magyar közönséghez. Ginsberg, Jim Morrison és Viszockij fordításai, estjei biztos nem hibátlanok, de az irántuk érzett szinte vallásos tisztelete mégis azt eredményezi, hogy te is könnyen lelkesedni tudsz értük. S vajon hány könnyűzenész írt dalt Fellini dicsőségére?

• A nyugatmajmolás, a konzum idiotizmus és az igénytelen tömegkultúra esküdt ellensége. Szóval a Tesco és a McDonald’s szerinte elmehet a picsába. És mennyire igaza van!

• A múltból táplálkozó, naiv USA rajongása – ami elsősorban a mérhetetlen szabadságvágynak és persze a zenének volt köszönhető – egy csapásra elmúlt, miután egy hosszabb amerikai bolyongás során testközelből tapasztalta meg a „csodát”. Erről szól a „Nem lehet két hazád”. Külön riszpekt a „Vissza a 66-os úton” albumért!

• Hobo-val nem lehet kekeckedni! Ha egy gimiben a József Attila előadás alatt valami kis pöcs elkezd a mobiljával játszani, örülhet, ha nem pofozza fel. Ha egy hülye fotós sokat zavarja előadás közben, lehet, hogy felkeni a falra. Ha pedig újságíróként felkészületlenül ostobaságokat kérdeznek tőle, nem áll meg a lábán szerencsétlen újságíró, úgy alázza agyon.

• A kultúrát hűségesen szolgálja – a politikusokat viszont feltartott középső ujjal köszönti. Hobo-t sosem láthattad segget nyalni! Főleg nem a kommunizmus alatt (pedig a papa…ajjaj), de a rendszerváltás után sem. Mindig szembe helyezkedett a hatalom birtokosaival vagy bitorlóival – mi mást is várhatnánk egy rock-zenésztől?! S bár sokszor ostorozza a hazai viszonyokat – de tiszteleg a magyar hősök előtt (elesett magyar honvédek, 6:3), és semmiért el nem hagyná ezt a  - tudjátok, kinek - „kurva országot”.

Hogy sokat írtam? Meglehet. De ez tényleg mind ő, megérdemli a méltatást!

A hűséges barát, Cseh Tamás elment. Hobo az Utolsó Mohikán egy szép lassan megbolonduló országban. Örüljünk, hogy velünk van. Félek, nagy űrt hagy majd maga után.

Viszockij album - FARKASHAJSZA

Régi jó szokásunknak megfelelően felhívjuk a figyelmeteket pár értékes magánszámra, avagy olvasásra ajánljuk:

VISSZATÉRT A CLUSTER ONE! 2 éves fennállását ünnepli az egyik legjobb internetes zenei magazin, mely összetéveszthetetlen stílusával ragadott meg engem. A szerzők egy kisebb pihenő után most újult erővel térnek vissza, missziójuk, hogy obszcén világuralomra törjenek, és saját hangot megütve tájékoztassanak minket koncertekről, albumokról és egyéb zenei jelenségekről. Ha valaha SP-stílusú zenét akarunk (újra) csinálni, akkor velük fogunk.

ELINDULT A BÜNTI BLOG! Bár nem zenei témában jött világra, de már 1 hónapos “szülinapját” ünnepli ezen új blog, avagy “társadalmi feszültséglevezető játszótér és kerekasztal”, melyben szerzőként néha mi is feltűnünk nosferátóval. A barátainkkal közösen írt blogban a mindennapi bosszúságoktól a köztörvényes bűnökig mindent előveszünk, ami fáj, csíp, mar, kiadva magunkból, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy “mit érdemel” a bűn elkövetője.

Hét dala: Savage Garden - Truly, madly, deeply

Album: Truly, madly, deeply (1997)

Miért pont ez? Szerelmes dalokról már értekeztünk itt a blogon, egész pontosan egy éve, viszont az amerikai ünnep újra kopogtat, sőt mi több, kamionként zuhan át nappalinkban. Egyfelelől utálatos, hogy a virágárus és plüssállatka forgalmazó kartell ismét hasznot fölözhet le, másfelől pedig vékony a jég: hiába mondja “minden” lány, hogy neki nem is számít ez a nap, tudjuk jól, KURVÁRA számít. Szívünkben lobogó tűzre dobok is egy kis tüzifát, Kozsó tincsemet megigazítom és küldöm a hölgyeknek e dalt, szip-szip, csók, csók. (Tapi, tapi.)

A nagy búgás és párzási ritus közben tanuljunk is valamit: az 1997-es Savage Garden-dal igazából egy régebbi nótájuk (Magical Kisses) átirata. Furfangosak ezek az ausztrálok.

Ne is álljunk meg itt, hiszen a Szívlapát blog és a Puma bemutatta, hogy mit kell tenni, ha a Valentin-nap meccsnapra esik. Truly, madly, deeply huligán sörgőzzel, lelátói hőbörgő módra:

Kérem tisztelettel, pontosan 40 évvel ezelőtt, ezen a napon (naná, hogy péntekre esett, és ha engem kérdezel, biztos vagyok benne, hogy mocskos-szar, esős idő kellett, hogy legyen) Európában megjelent a Black Sabbath első lemeze. Igaz, ezt egy brutálisan erős sor követte (1975-re már megvolt a Paranoid, a Master of Reality, a Volume4, a Sabbath Bloody Sabbath és a Sabotage…), és nem ez a banda legjobb albuma, na, de akkor is! Az elsőt az ember sosem felejti el, ugyebár. És azért rápréseltek a korongra legalább két olyan dalt -a Black Sabbath-ot és az N.I.B-t-, ami szimplán kikerülhetetlen, ha a Black Sabbath életműről van szó (én a szájharmonikás Wizard-ot is nagyon csípem).

Egyébiránt akkor még nem volt divat sokat pöcsölni egy lemezzel, a zenekarokat a fellépéseik éltették. Szó szerint. Szóval a négy birminghami suhanc, akik akkoriban épp a húszas éveik elején jártak, Tony Iommi, Ozzy Osbourne, Geezer Butler és Bill Ward, megjelent a stúdióban, az első nap felvette a lemezt – teljesen élőben -, a második napon pedig elkészült a keverés. Ennyi, bazmeg, és nem több kellett ahhoz, hogy megszülessen egy legenda!

Amivel a Sabbath egyértelműen sokkolt, az a hangzás és a szövegvilág. Mindkettő szándékoltan sötét, nyomasztó, kilátástalanságot sugárzó. A mai extrém zenéket hallva persze ez már nem annyira feltűnő, de nem szabad megfeledkezni arról a közegről és hangulatról, ami akkor uralkodott. Épp csak túl voltunk (mármint én még korántsem) Woodstockon, a fiatalság mákonyos álomvilágban élt, hirdette a békét és a mindent elsöprő szeretetet (ld. még később Pataky Attis), és akkor egyszer csak eléjük basztak egy olyan lemezt, aminek elég volt ránézni a méltán legendás borítójára, belehallgatni a nyitó dal kísérteties kezdőhangjaiba (állat, ahogy a 2005-ös Ozzfesten hozzák), és máris szertefoszlott minden rózsaszínű képzelgés.

Bár a kritikusok nem értékelték nagyra a lemezt (akárcsak a Guns debüt esetében), biztos lehetsz benne, hogy a Metallica vagy a Pantera zenészei –hogy csak két óriást említsek, akik előszeretettel játszottak, játszanak Sabbath dalokat - bibliaként emlegetnék  azt. S hogy miért? Az okosok szerint ezzel a lemezzel megszületett a HEAVY-METAL. OK, tegyük hozzá, hogy ehhez szükség volt még a szintén birminghami Judas Priest közreműködésére is, de így már tényleg közel állunk a valósághoz. Ami biztos: azon zenészek, zenekarok száma, akik a Black Sabbath-ot vallják elsődleges hatásuknak, csak a Led Zeppelin követőinek számához mérhető.

Ha valakinek ennél is tovább kell magyaráznom, hogy miért is jelentős ez az album, azt megkérem, hogy a fejét lehajtva, csendben hagyja el a termet! Halmazati büntetésként pedig eltiltom a B-oldal további látogatásától!

Aki az N.I.B. alábbi felvételétől nem lesz tigris, annak ajánlom a Back II Black-et, végül is, az is fekete.  Én maradok Ozzynál. Igaz, kibaszott hamis, de nem szorul rá arra, hogy én mentegetőzzek helyette. Különben meg senki sem tud nála gonoszabbul totyogni (Ozzy mikrofonja majdnem két percig nem szól rendesen, de a hangulat kárpótol).

“God Bless You All, I love You!”