B-oldal

Február 26-án, azaz ma lenne 78 éves Johnny Cash, minden idők egyik legnagyobb hatású énekese, akinek utolsó stúdiólemeze jelenik meg ezen a jeles napon. Ehhez kapcsolódóan a világ minden tájáról várja Cash hivatalos Facebook klubja a rajongók fotóit a “Wear Black For Johnny” online eseményre, melyeken feketébe öltözve emlékeznek meg a legendás zenészről. (A résztvevők között kisorsolnak egyet az utolsó albumból, az “American VI: Ain’t No Grave”-ből, valamint az “Unearthed” című 5 CD-s kiadványból.)

Az “Ain’t No Grave” a Cash életének utolsó éveiben rögzített American-sorozat befejező darabja, melynek témái közt rengeteg elégikus, spirituális darab található, minden dal egy-egy pillanatát meséli el hihetetlen és kihívásokkal teli életének. RIP, Johnny, amúgy te még élsz!

Új lemezzel jelentkezik a legendás Bobby McFerrin! Hirtelen az jutott eszembe, vajon született már róla olyan cikk, melyben nem volt leírva, hogy “Don’t worry, be happy”? (Amúgy az egyik legszánalmasabb élmény ezt a dalt karaokén hallani, főleg a fütyülős és a húúúhúúús rész tud odavágni.) Na, már az elején elkalandoztam. Szóval!

A  “VOCAbuLarieS” című lemez a szabad emberi hangot helyezi a középpontba – amint erre a címben rejlő szójáték is utal. A felvétel különböző műfajokat képviselő válogatott énekesi csapattal - azért is felsorolom: latin, olasz, szanszkrit, zulu, spanyol, orosz, héber, portugál, mandarin-kínai, japán, francia, arab, német, angol és gael nyelvű szövegtöredékek felhasználásával - készült.

Bréking még, hogy Bobby McFerrin augusztus 21-én Debrecenben, 22-én pedig Budapesten lép fel az új lemez anyagára épülő műsorral, a terv szerint magyar művészek közreműködésével. Nem lehet nem szeretni a csávót.

Végül, de nem utolsó sorban, engedjétek meg, hogy beszúrjam az egyik legjobb közönség-énekeltetés videó EVÖR-t, melyet nyilván Bobby jegyez. Egy nap lehet kaptok ebből a témából egy TOP5-öt…

Az MR2 Akusztik felvételen találkoztunk “A szerelemnek múlnia kell” című örökérvényű, klasszikus dal feldolgozásával. Az elkövető az Esclin Syndo zenekar volt, akik szépen kicsavarták a dalt, reggae-dub ízzel is megfűszerezve azt. Azóta én nem bírok betelni vele, lassan a túladagolás veszélye áll fenn.

A dal persze alapból kurvajó, nem kell nagyképűzni és elmacsóskodni, azaz szégyelni, hogy ez így bizony van! Minden szava fontos, még orrhangon is. Persze, hogy Presser Gábor – Sztevanovity Dusán szerzemény…

Zorán - A szerelemnek múlnia kell

Esclin Syndo - A szerelemnek múlnia kell

A Cartaphilus kiadónál valakik nagyon szeretik és értik a jó zenét, és tudják, hogyan lehet a zenerajongók kedvében járni (készülőben: Metallica, Slayer, Ozzy, Mötörhead, David Bowie… az olvasnivaló továbbra is biztosított). A zenei témájú könyvek kiadásában nemhogy élen járnak, de lassan már zavarba ejtő monopolhelyzetet teremtenek a piacon.

A Legendák élve vagy halva sorozat nem olyan rég illusztris darabbal bővült. A LED ZEPPELIN 1968-1980 közötti történetét bemutató, angolul 2005-ben megjelent kiadvány már része volt a tavaly karácsonyi könyvkínálatnak. Nem tudom, mi történt 2005. és 2009. között, de akár még azt is el tudnám hinni, hogy a két megjelenés között eltelt hosszú idő jelentős része a fordításra stb. ment rá. Na, jó, ezt azért nem hiszem, de a könyv annyira, terjedelmes, fajsúlyos, és igényes, hogy biztos rengeteg munka kellett a magyar verzió kialakításához.

A sztori a Yardbirds zenekarral kezdődik, hogy aztán hihetetlen részletességgel vezesse el az olvasót a szomorú befezejésig, a Jason Bonham tragikus halálát követő feloszlásig. A nagyméretű, fotókkal gazdagon illusztrált album töménytelen mennyiségű információt tartalmaz a rock egyik legnagyobb bandájáról. Ez a könyv legnagyobb erénye – és egyben hátránya is.

Ha ugyanis nem vagy megveszekedett Led Zeppelin rajongó – nem is tudom, hogy hány ilyen lehet ma még Magyarországon -, és lelkesen belevágsz a könyvbe, könnyen megfeküdheti a gyomrodat. Mint egy óriás méretű camambert sajt: apró szeletenként nagyon jó, de ha egy fél kilót kell egyszerre elfogyasztanod, akkor már nem biztos…Ez a kiadvány ugyanis nem a felszínt kapargató, a rock hőskorával ismerkedni kívánó zenekedvelőknek készült. Nem a kezdő, de még csak nem is a középhaladó Led Zep rajongók szintje, hanem a brutális felsőfoké! Két lehetőséget látok. Ha tényleg a mániákus rajongók közé sorolod magad, biztos bizsergető érzés lesz dalonként több oldalon arról olvasni, hogy Jimmy Page mikor milyen hangszert, húrokat és pengetőt használt a lemezfelvétel során, és hányféle zenei utalás jelenik meg egy dal 2. verzéjének vége felé mondjuk a zongora dallamban. Ha hozzám hasonlóan úgy éreznéd, hogy ez kicsit túlzás, akkor azt javaslom, hogy visszafogottabban közelíts: lapozgassad, gyönyörködj a lenyűgöző képi anyagban, szemezgesd belőle ki az érdekesebb részeket, és ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha néha átlapozol pár oldalt.

Hozzá kell tennem, hogy én sosem tartoztam igazán a Led Zeppelin rajongók táborába (nem úgy, mint Dave Grohl és zenekara, a Foo Fighters) Elismerem őket, és jó néhány dalukat szeretem, de nem tudok úgy gondolni rájuk, mint mondjuk a Sabbath-ra vagy a Deep Purple-re (akiket mellesleg Robert Plant szimplán unalmas bandáknak titulált), ezért ne haragudjatok meg érte, hogy én már az Ozzy életrajz megjelenését várom tűkön ülve…

A kritikai észrevételeim ellenére ez egy nagyon komoly könyv a Zeppelinről, szerintem a létező legkomolyabb. Kiváló ajándék apáinknak (nagyapáinknak?), akik részesei lehettek egy olyan kornak, a rock-zene születésének és kisgyermek korának, amiről mi már csak ámulva hallunk, olvasunk.

Közel a metalhoz - Immigrant Song

Impulzus! 21.20-kor a Viasat3 csatornán tekinthetitek meg minden idők legtöbb kliséjét tartalmazó filmjét: A vírust, amely a blog szerint a TOP5 katasztrófafilm között aranyérmes.

Válófélben lévő főhösök, kutyán osztozkodás, a vírus Amerikát (de csak Amerikát) támadja, 48 órán belül megfertőzheti az egész országot, a kisváros karanténban, gonosz hadsereg, összeesküvés és galád kormány, hiszen “mindvégig tudtak róla”…

Akinek van kedve, az tekintse meg a filmet ITT, B-oldal LIVE, gyűjtsük össze a filmkliséket együtt!

Akkor tudtam, hogy erre szükségünk van, mikor a villamoson történő hazautazásom során a mellettem ülő csajszi felhívott valakit és azt mondta a telefonba: “Ne felejtsd el, ma lesz a vírus a viaszaton!”. MOTABA!!!

Állampolgársága: világ. A vajdasági származású, jelenleg Berlinben jazz-ének szakon tanuló Thea Soti énekesnő csütörtökön a budapesti Merlinben debütál kvartetjével a magyar közönség előtt. A 2009-es MOL Jazz Fesztiválon a jelnleg is basszusgitárral szereplő Lá-val már felléptek, most egy zongora és ütőhangszerek teszik teljessé a formációt Szabó Tamás és Takács Marci személyén keresztül.

Thea Soti kőbányai zenei növendék, tehát a műfajt legkönnyebben a jazz írja le, de a képzettségük nem állít műfaji korlátokat a zenészeknek. Stílusa nyomokban emlékeztet az Everything But The Girlre, és a jazzből kimozdulásra utal az is, hogy a zenére ható előadók és jelenségek között a jazz előadók mellett felsorolják a Café del Mar válogatásokat, a Morcheebát és Stinget is. Hogy belekóstolj a várható hangulatba, látogasd meg a myspace.com/theasoti címet!

Több februári berlini fellépés után a kvartet előbb szerdán 20:00-kor (2010. február 24.) lép fel a Könyvtár Klubban, majd a Merlinben csütörtök este 21:30-kor.

Egyszer már szóvá tettük, hogy a B-oldal szerkesztőségének legalább harmada által nagyra értékelt műfaj, a post rock hazai képviselői gyarapodnak és kicsit sem felejthető anyagokkal lepik meg az egyre gyarapodó szinteret.

Itt a legszebb ideje, hogy ismét szócsöve legyünk eme izgalmas stílusnak. A Rosa Parks után jöhetne a marionette ID vagy a Pozvakowski, egyszer biztos ők is sorra kerülnek, de most a Képzelt Város került a B-oldal célkeresztjébe.

A dolog apropója az, hogy nemrég új lemezzel jött elő a zenekar, melynek a címe: Mit nekem. Hát ezért a lemezért mindent, mivel nagyon jól sikerült. Tavaly nyáron egy két számos EP alapján jutottak hozzá egy kis PANKKK első lemezes támogatáshoz, mely segítségével komoly studióban (Bakery, Altrecords) tudtak dolgozni, aminek meg is lett az eredménye. Nem csak a dalok lettek erősek és jól összerakottak, de a hangzás is simán befér a legerősebb nemzetközi mezőnybe. A műfaj sajátossága alapján nem minden hangulatban üt nagyot, de ha a megfelelő pillanatban kap el, nem enged. 

A lemezt ingyen le lehet tölteni a zenekar honlapjáról, élőben pedig március 30-án a Dürerben mindneképpen érdemes megnézni őket.  Pár kérdést feltettünk a zenekarnak:

B-oldal: Mi van egy képzelt városban? Legalább is a tiétekben.

Képzelt Város: Öt leendő építész és egy matematikus jelölt, aki a zenéjével igyekszik kifejezni önmagát. A zenekar neve egy Weöres Sándor novella címéből jön.

B-oldal: Az általatok képviselt stílusnak egyenlőre nem nagy a hazai tábora és ismertsége, népszerűsége. Hogy szippantott be mégis benneteket?

Képzelt Város: Először Marci és én kezdünk ilyen zenéket hallgatni, a többiek általuk kerültek bele ebbe. A zenénk sokat változott mire ide jutott, a Képzelt Város egy szokásos magyar alternatív bandaként indul az elején. A 2008-as Csend Utca EP-nk ebben a köztes időszakban készült, itt az instrumentális részekben már látszik az irány, hogy merre tartunk, viszont a számok szerkezete és az énektémák még teljesen hagyományosak. A nagyobb változás tavaly jött, azóta mondogatják ránk, hogy magyar post-rock.

B-oldal: A cselló alapkoncepció volt az induláskor, vagy csak volt egy cselló a közelben és tettetek egy próbát?

Képzelt Város: Gyöngyivel kicsit több mint egy éve zenélünk együtt. Akkor már egy ideje akartunk valami plusz hangszert a gitárok mellé, de konkrét ötlet nem volt, hogy ki legyen és milyen hangszeren. Szerencsés véletleneken múlt, hogy csellistánk lett végül. Először csak egy próbát akartunk tenni, hogy pár számban hogy szólna, de nagyon bevált, meghatározó része lett a zenénknek.

B-oldal: Nemzetközi viszonylatban milyen visszhangja volt a lemezeteknek?

Képzelt Város: Eddig úgy tűnik, hogy több a külföldi hallgatónk mint a magyar, szóval pozitívnak mondható. Külföldön nyitottabbak erre mint itthon, a magyar szövegek sem zavarják őket, egzotikusnak hat sok fülnek. Ingyenesen letölthető az albumunk, igyekeztünk minél több helyre eljuttatni, szerencsére elég aktív és segítőkész az ilyen zenéket hallgató internetes közösség. Indonéziától Törökországig vannak hallgatóink, sok pozitív visszajelzést kapunk.

B-oldal: A post rockban többnyire instrumentális dalokat írnak, nálatok viszont akad ének is. A teljességhez feltétlen szükségesnek látjátok a dalszövegeket?

Képzelt Város: Azért van sok post-rock zenekar amiben van ének, de nekünk is vannak instrumentális számaink. Ahol van vokál, az azért került oda mert úgy éreztük szükség van rá. Az ének inkább mint egy hangszer van jelen a zenében, a kevés szöveg és Gergő hangja erősíti az elképzeléseinket, plusz mondanivalót ad.

B-oldal: Ha merészen gondolkodtok, milyen célokat vagy jövőképet láttok a zenekarnak, ami pár éven belül teljesülhet?

Képzelt Város: Minél többet szeretnénk koncertezni belföldön és külföldön egyaránt és persze minél több emberhez eljuttatni a zenénk. Szeretnénk egy kisebb európai turnét, erre már vannak terveink és pár lehetőség is ami megvalósításra vár. És persze szeretnénk ha egyre több magyar hallgatna jó zenét és járna jó koncertekre.

B-oldal: Minden interjúalanyunkat meg szoktuk kérni, hogy küldjenek egy dalt olvasóinknak. Ti melyik dalt választottátok?

Képzelt Város: Our Ceasing Voice: The Inevitable Fall
Osztrák barátaink videóját szeretném küldeni, akik már sok mindenben segítettek nekünk. Március 30-án koncertezünk velük Pesten a Dürerben, 31-én pedig Bécsben.

A B-oldalon nem ritka, hogy induló, vagy általunk megszeretett zenei blogokat, érdekes oldalakat szoktunk ajánlani, most viszont szomorúan kell nekünk is közvetíteni a hírt, miszerint véget ért a GregJazzBlog…

Greg 2 éven keresztül olyan magas minőséget képviselt a zenei blogolás területén, melynek következtében - nem átallom kijelenteni - pótolhatatlan űr marad utána. Anno mi is készítettünk egy interjút vele, melyben odaadóan beszélt az általa istápolt műfajról. Aki nem ismeri írásait, ellenben oda van a jazz muzsikáért, az kalandozzon el a http://gregjazz.blog.hu -ra és lapozzon bele a kb. 160 posztba. Megéri.

Szóljon a Birdland, reméljük, még hallunk rólad, Greg!

A B-oldalon nem ritka, hogy induló, vagy általunk megszeretett zenei blogokat, érdekes oldalakat szoktunk ajánlani, most viszont szomorúan kell nekünk is közvetíteni a hírt, miszerint véget ért a GregJazz blog…

Greg 2 éven keresztül olyan magas minőséget képviselt a zenei blogolás területén, melynek következtében - nem átallom kijelenteni - pótolhatatlan űr marad utána. Anno mi is készítettünk egy interjút vele, melyben odaadóan beszélt az általa istápolt műfajról. Aki nem ismeri írásait, ellenben oda van a jazz muzsikáért, az kalandozzon el a http://gregjazz.blog.hu -ra és lapozzon bele a kb. 160 posztba. Megéri.

Szóljon a Birdland, reméljük, még hallunk rólad, Greg!

Tegnap láttam életemben először az Erik Sumo Band-et, pedig már régóta terveztem, hogy megnézem őket (is). Kapóra jött az A38 koncert, melyre minden jegy elfogyott.

Az első meglepetésem ez volt, a második pedig az, hogy mostanában egyre több olyan koncerten vagyok, ahol - bár elég jól fogynak a jegyek - általános, hogy duruzsolás van a nézőtéren és nem igazi koncerthangulat. Valahogy itt is lassan melegedett be a közönség, avagy a fesztiválhangulat hiányzik már a népségben, ezért csak sörözget és dumál mindenki és nincs nagy apokaliptikus egymásra találás zenész és néző között. A koncert így szépen csordogált, zömmel a The Trouble Soup album dala szóltak, mely pont tegnap jelent meg Németországban is.

Tövisházi Ambrustól megtudtuk, hogy a zenekar sofőrje ételmérgezést kapott, valamint, hogy a zenekarnak összesen 4 fiú gyereke és 2 lánya van (vagy fordítva?), de a show-t kétségkívül a két fronthölgy, Kiss Erzsi és Harcsa Vera vitte… Jöttek is az ismertebb és pörgősebb dalok is, például a Secon, a Trouble Soup, vagy az első albumról a My Rocky Mountain. Az albumverzióhoz képest élőben jobban tetszett a Disco in my Head is, de mégis a koncert (és az album) csúcspontja a pszichedelikus Good and Relieved volt számomra. Valahogy én még egy kis Pink Floyd-ot is kiérzek e dalból.

A zenekar pár ráadás dal után csendben távozott, a koncertterem szinte kiürült, Jon Kennedy pedig elkezdett lemezlovaskodni a sörözgető, dölöngélő bulizni vágyóknak…

Fotó: Merényi Dávid