B-oldal

Hét dala: Dire Straits - Private Investigation

Album: Love over gold (1982)

Miért pont ez? Ez az egyik kedvenc Dire Straits számom a múltból, kíváló szöveggel és az egyik legjobb instrumentális befejezéssel, melyet egy dal kaphatott. Mark Knopfler új albumával kapcsolatban már egyszer megszakítottuk adásunkat, ugyanakkor még azt nem tudhattuk akkor, hogy 2010. július 4-én a leghíresebb fejpántos magyar ismét hazánkba látogat.

Találós kérdés: melyik magyar dal hasonlít kísértetiesen a Private Investigationre? Na?! A szövege e nótának is parádés, és az énekesnek kb. annyi szüksége van a fejpántra, mint manapság Knopfler úrnak. (MEGOLDÁS)

Hét dala: Genesis - Jesus he knows me | Green Day - Time of your life

“Hű, de k*va anyját”, szaladt ki egyszer egy régi jó barátom száján, amikor valami megdöbbentőt látott, és leginkább én is ezzel a nem szép, viszont frappáns mondással foglalnám össze azt az élményt, amiben a Firewater részesített az A38-on ezen az emlékezetes estén!
Hiába vártok tőlem részletes elemzést a zenekarról, be kell vallanom, hogy a koncert előtt pár nappal hallottam róluk először. Aztán azért sem erőltetném a dolgot, mert az a zenei világ, amit ők képviselnek, bár ösztönösen vonz, de nem igazán az én asztalom. Idegenben pedig csak óvatosan, jó az x is, ahogy Sanyi bá’ tanította, így inkább nem okoskodok.
Csupán annyi történt, hogy érdekes ajánlókat olvastam róluk, a Myspace oldalukon található dalok pedig egyből hatottak, mint a Saridon (egy szépséges dal, ami teljesen levett a lábamról: 6:45 So This is How it Feels)

Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a szombat este a hajón fog érni, és már előre azt éreztem, hogy itt akár valami nagyon klassz dolog is beüthet. És így is lett!
Fél órával kezdés előtt érkeztem, s az össze-vissza ténfergő, lézengő, barátságosan beszélgető embereket látva nem reméltem komoly létszámú közönséget, így én lepődtem meg a legjobban, amikor az első szám után hátra tekintettem a második sorból, s majdhogynem laza teltházat konstatáltam. Mondjuk ez a közönség és zene nem kívánta a heringezést, és ez így volt jó, mert legalább mindenkinek maradt kellő tere az eleinte szégyenlős, majd egyre jobban beindulós, a végén pedig az egy emberként ugrálva tombolós mulatozásnak! Komolyan, ilyen táncikálást, ami a végére kialakult, nem minden nap élhet meg az ember, hibátlan volt!

Hogy mi a recept? Egy eklektikus, többféle zenei kultúrát egybeolvasztó társaság (egy egzotikus külsejű, feketehajú nőci piros ruciban, western csizmában, egy kibaszott nagy trombitával, amin döbbenetesen produkált néha, egy leginkább maláj kardnyelőre hajazó perkás, egy melankolikus faarccal, de szépen díszítő gitáros, akit fazonra nápolyi festőnek gondoltam volna, egy ABBA formájú basszer, meg egy dobos)  és egy karizmatikus, jellegzetes hangú, remek dallamérzékkel rendelkező tökös frontember, Tod Ashley. Ahogy ő használja a nevét, Tod A, énekel, gitározik, szöveget ír, és nem mellesleg megvadítja a közönségét. A hangja, dallamai és szellemisége alapján olyan „mesélős”, balladás punk-művésznek gondolom. Egyébként nagy világcsavargó hírében áll, szóval nem lehet teljesen véletlen, hogy így vegyíti a különböző zenei kultúrákat.
Az indie-nek csúfolt zene pedig….nem tudom meghatározni, ezért zenekarokat mondok inkább, akikből kihallok ezt-azt a Firewaterben: Nick Cave, Tom Waits (igen, a Quimby is), Gogol Bordello, Russkaja…de ezeket erősen megdobják ska-s dolgokkal, máskor meg latinos vagy épp keleti ízekkel. Pikáns, na, egy szó mint száz.

Jól jellemzi őket a következő idézet: „We are optimists in a pessimistic world. We celebrate weddings, and births, and funerals. We fight for the freedom to travel, to create, and to breathe. We want to live until we die. We hope you like our music and our message. Feel free to dance.”

Nem tudom, mikor láthatjuk őket újra, de nekem annyira bejött, amit láttam, hogy  már nézném is őket simán, mondjuk Prágában október 26-án.

A hangulatot remekül érzékelteti a koncert nyitó és záró dal, a This is my Life:

Radnóti est a Müpában a Naprával | Csík a Tháliában - koncertbeszámoló

Név: David Bowie

Ismertetőjele: Először is csúnya. Ezenkívül inas, megspékelve vámpírfejjel, oroszlánsörénnyel. A 80-as évektől eszelős szöszi, öltönybe csomagolva. (Aki nem ismeri: NEM ő a Bowie.)

Ezzel az emberrel mindig gondban voltam. Nem értem. A mai napig hihetetlenül sikeres és népszerű Angliában, amit én sosem értettem, bárhogy is kerestem az okok nyomait, mindig le voltam maradva két lépéssel. (Ettől függetlenül tudom, hogy egy bizonyos kör félistenként tiszteli, hiszen ő a pszichedelikus Elvis, vagy valami ilyesmi.) A rocktörténelem nagy túlélője, a glam egyik karizmatikus gnómja, avagy a pop-rock kaméleonja. Ezek bizony tények. A vörös oroszlánsörény, a különféle tornadresszek és egyéb flitteresek asszeszoárok mind-mind a repertoárjában volt a korai 70-es években. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezekben az időkben Peter Gabriellel járt várásolni és / vagy imádták egymás között cserélgetni a fellépő ruhákat. Egyik leghíresebb albumához (“The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars“) - mely egy földönkívüli rocksztárról szól - már-már hermafrodisztikus külsőt illesztett magára. (Talán ezidőtájban még Mick Jagger sem tudta, hogy megüsse, vagy megbassza.) 

Aztán jött a 80-as évek, amikor úgy érezte, hogy ő már egy komoly ember, jöhet az öltöny. Az oroszlánysörényből szőkés jampifrizkó lett, de e külső jegyeknek köszönhetően csak egy jólfésült vámpírrá változott. A kevésbé termékeny 80-as évek után (benne a klasszikus Let’s Dance albummal) szólhattak rá, hogy “David, rólad készülnek felvételek, ráadásul mozifilmek is…“. Talán ezért kezdett el normális embernek öltözni a 90-es években. Hol volt ekkor már a feszülős tornadressz és a túlzott smink… Jött a rövidebb haj (kicsit korai beckames), sötétebb öltöny, amiből a bokája sem villant már ki. Lám-lám, a földönkívüli rocksztároknak is be tud nőni a feje lágya…

A ZZ TOP szakálla | Zenészek öltözködése: Grace Jones

Bár ez egy nyár eleji megjelenés volt, nem mehetünk el szó nélkül A Rancid új lemeze mellett. Mindig felmegy a vérnyomásom, ha évente eljön az aktuális domino day és a friss világrekord kísérlet promója, egy percre sem tud lekötni a sportcsarnoknyi színes dominó. A Rancid kontextusában azonban új jelentést nyert ez a szó, nyáron minden nap domino napot tartottam. Azok a zenekarok tudnak bekerülni a saját Hall of Fame-embe, akik albumról-albumra meg tudnak újulni, de legalább is rá tudnak tenni egy szívlapáttal az előző lemezre. Akiknél nincs gyenge lemez, vagy kevésbé vállalható pillanat az albumon. A Rancid eddig kitűnőre teljesített, a folyamatos menetelés után a 2003-as Indestructible lemezre azt gondoltam, hogy itt a csúcs. Csak az volt a kérdés, hogy a feljebb tett lécet megugorják-e a dobos csere és a 6. lemez nélküli év után. Nem húzom tovább: nagyon megugrották.

De miért is adtam esélyt arra, hogy nem fogják megugrani? Ha jobban belegondolok, minden adott volt, hogy ekkorát durranjon. Adott egy zseniális dalszerző, Tim Armstrong, akire talán a leginkább illenek a “ne ítélj elsőre, a látszat csal” mondások. A világon két olyan zenész van, akinek a Fender egy signature akusztikus (!) gitárt készített, az egyik ő. Ő az, aki a túlélésből jeles és dobosnak is brilliáns Travis Barkerrel és közös cimbijükkel, a beszédes nevű Skinhead Robbal megalakították a The Transplants zenekart. Nagy olvasztótégely a zenéjük, egyszerre bólogatnak rá a tokától bokáig kivarrt latino gengszeterek, de a L’oreal is az ő zenéjükkel ad el sampont. Írt zenét és producerkedett Pinknek, kollaborált a Cypress Hill-lel, illetve kidobott egy ska-rock steady alapokra épülő, kiváló szólólemezt. Azok a sznob parti picsák, akik a punk szóra és Tim fényképére nagyot grimaszolnak, izzadva ropják az Into Actionre.

Térjünk vissza a lemezre. Az első számtól az utolsóig hibátlan darabok sorakoznak. A punk címke alapjában véve stimmel, de leginkább a hozzáállásukra, zeneileg kicsit sem egyhangú, nem csak két akkord meg tukatuka. Vannak itt akusztikus témák, ska dalok, gyorsabb punk dalok, egyszerű, de fogós rock ‘n’ roll témák. A közös nevező mindenképpen az énekben és a vokálokban van. A keverésben is erre erősítettek. Tim flegma hangja, a másik gitáros Lars Frederiksen punkosan karcos orgánuma és kettejük, valamint a basszusgitáros Matt Freeman vokáljai teszik a koronát a tipikus Rancid hangzás fejére, tökéletesítve a dalokat, amiből 19 van a lemezen.

Viccesnek tartom, amikor megjelenés előtt álló albumokról a kedvcsináló és promó hírekben dalcímeket dobnak be. Azt sem feltétlen értem meg, amikor agy lemezkritikában dalról-dalra végigveszik a lemezt, hogy melyik szám milyen. a Let the Dominoes Fall-ról csak annyit jegyeznék meg, hogy folytatták a hagyományt, sok daluk egy konkrét helyhez, személyhez köthető: East Bay Nights, New Orleans, Civilian Ways (Tim katona tesójáról szól), LA River, Lulu, de hasonló indíttatású az ars poeticának számító The Highway is.

Műfajtól függetlenül roppant erős dalcsokrot rakott elénk a Rancid, amik nem csak punk lelkületűeknek ajánlott. A punk reneszánsz embere Tim Armstrong, a Rancid pedig a 21. század punk alapvetéseinek egyik alapja, a legszínesebb csillaga.

A hozzám hasonló elvetemültek megvásárolhatják 2 CD + 1 DVD kiszerelésben is a kiadványt, ahol a korongok mellett 3 poszter és egy készlet pengető is jár. A második CD-n a 19-ből 11 dal akusztikus verziója szerepel, ami külön nagy riszpekt, mivel több teljesen újra lett hangszerelve, nem csak úgy felrángatva. A DVD-n pedig egy “hogyan készült” dokumentumfilm van és itt jegyezném meg az egyetlen negatívumot. Kezdem unni, hogy bármilyen videó felvétel, amihet Tim Armstrongnak köze van, nemcsak fekete-fehér, de erősen effektezett is. Tim, állj le ezzel!

Ti pedig nézzetek meg egy üdítő kivételt, az album első klipes dalát:  

Elősször 9-est akartam adni, de egy érvem sincs, ami a 10-es ellen szólna!

The Mars Volta: Octehedron | Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings

Hét dala: Genesis - Jesus he knows me

Album: We can’t dance (1991)

Miért pont ez? Hétvégén kicsit fejest ugrottam Genesis emlékeimbe, azt hiszem, picit túl is adagoltam magam. Kétségtelen tény, hogy Phil Collins az egyik legviccesebb előadó, aki ilyen távolra sétált a dobszerkójától és egyben a legjobb dobos, akinek kezében maradt a mikrofon. A Jesus he knows me tipikus Collins geg, egy humoros kis dalocska, melyhez viccesen ironikus klip társult.

Tudom-tudom, ez már “pop crap” a 70-es évek progresszív Genesis zenekarához képest, de a Peter Gabriel-era felkent papjait ki kérem, hogy TOUCH THE SCREEN! TOUCH THE SCREEN!

Hét dala: Mother Love Bone - Crown of Thorns | Nemjuci - Nem

Bréking: Igazságtalanul keveset foglalkoztunk eddig a Genesis (és eleve Phil Collins) munkásságával, de a komolyabb esettanulmány helyett most csak egy hírt osztanék meg veletek: november 9-én jelenik meg egy gyűjteményes kiadvány, The Movie Box 1981 - 2007 címmel. Az 5 DVD-t tartalmazó díszdoboz tartalmazza a korábban DVD-n már kiadott Wembley és The Way We Walk koncerteket és végre elérhetővé válik DVD-n a Mama turné és a Three Sides Live mindezidáig csak VHS-en megjelent anyaga is. Vicces, mert a dobozt úgy tervezték meg, hogy bele lehessen helyezni a reunion turnén forgatott When In Rome 2007 kiadványt is.

Az 5 DVD részletes tartalmát ITT tudjátok megnézni. (Barátnőknek ne mondjátok el az árát, ők úgyis azt mondják, hogy ennyiből legalább három cipőt vehettek volna.)

Régebbi olvasóink ne nézzenek furcsán, a B-oldal eddig se merült el az ógörög filozófia bugyraiban, most sem fog, aki csak most tévedt ide, az se rettenjen el, nem fogunk okoskodni, azt meghagyjuk másnak. Olyan klipekről lesz szó, amik valami platón játszódnak (vonat nem számít, lásd Queen vagy Bikini). Hogy minek a platóján, az nem is annyira fontos, ha a rendező nem hangsúlyozta ki eléggé.

Itt a szerkesztőségen belül mindenkinek más típusú klipek jönnek be. Overdrive például azokat szereti, amikben sziklaormon szólózik a gitáros, Nosferato pedig azokat, amik… Na, ezt még nem árulhatom el. Én többek közt azokat, amikben menet közben, valami platón megy a történés.

Ezek közül a TOP5 EVÖR:

Björk: Big Time Sensuality

Sokáig egyszerűen irritált ez a nő, de talán ez a klip volt a fordulópont. Most sem kérném meg a kezét, de nem tartanám kizártnak, hogy egy átmulatott reykjavik-i éjszaka után mellette ébredek. Talán be tudna mutatni a Sigur Ros-os srácoknak is. Overdrive-val és pár hasonlóan elvetemült barátunkkal néha azt találgatjuk, hogy egy bizonyos nőnek milyen lehet a fazonja. Nála teljes tanácstalanság van. 

Fish!: Are You Away

A Fish!-nak nagyon megtetszett Björk klipje, el is határozták, hogy megcsinálják majdnem ugyanazt. Már össze is szedte a menedzser a pénzt, előre kibérelték neten a kamiont, meg minden, de az utolsó pillanatban visszautasították Zsolti vízumkérelmét, így a városligetben forgattak. Nekem így is nagyon tetszik. Majdnem New York.

Vanessa Carlton: A Thousand Miles

Ezt sokkal többet hallhatták a rádiókban, mint az első kettőt, pedig sokkal kisebb platón játszódik, ami azt feltételezné, hogy a kiadó kevesebb pénzt ölt bele. De a hölgy szebb, mint Krisztián, vagy Björk, ráadáson a haja is fényes, meg jól zongorázik, egyenes út a siker. Mindezek ellenére a dal is hallgatható.

Soho Party - Az éjjel soha nem érhet véget

A 2. magyar a TOP5-ben. Az a vicc jut eszembe, amikor a székely bácsi kijön a moziból a Csillagok háborújáról, hogy ő ezt nem hiszi el. Van itt minden: budapesti éjszaka, flitteres ruha, Kalasnyikov, kabrió kocsi, platón bulizó fiatalok. Talán valami partiterrorista eltérítette a kamionjukat a parádén és ők a nagy bulizás közepette észre sem vették? Odaszorított egy stukkert a sofőrhöz: “Hajts Alsóörsre a Dexionba!”

TATU: Not Gonna Get Us

Ők erősítik a szabályt, mivel nem a platón utaznak. Megkapták a felmentést, hiszen egy tartálykocsit szereztek. Az a legenda járja, hogy Overdrive-nak megvolt az egyik csaj, mivel csak annyit tud oroszul, hogy “da”.

Bono is pályázni akart a TOP5-be, de végül megalománnak tartotta volna a kamiont a “Sweetest Thing” klipjébe, így maradt a lovaskocsinál.

Eszelős kis történet | A legjobban cenzurázott klip EVÖR

Régebbi olvasóink ne nézzenek furcsán, a B-oldal eddig se merült el az ógörög filozófia bugyraiban, most sem fog, aki csak most tévedt ide, az se rettenjen el, nem fogunk okoskodni, azt meghagyjuk másnak. Olyan klipekről lesz szó, amik valami platón játszódnak (vonat nem számít, lásd Queen vagy Bikini). Hogy minek a platóján, az nem is annyira fontos, ha a rendező nem hangsúlyozta ki eléggé.

Itt a szerkesztőségen belül mindenkinek más típusú klipek jönnek be. Overdrive például azokat szereti, amikben sziklaormon szólózik a gitáros, Nosferato pedig azokat, amik… Na, ezt még nem árulhatom el. Én többek közt azokat, amikben menet közben, valami platón megy a történés.

Ezek közül a top 5 EVÖR:

Björk: Big Time Sensuality

Sokáig egyszerűen irritált ez a nő, de talán ez a klip volt a fordulópont. Most sem kérném meg a kezét, de nem tartanám kizártnak, hogy egy átmulatott reykjavik-i éjszaka után mellette ébredek. Talán be tudna mutatni a Sigur Ros-os srácoknak is. Overdrive-al és pár hasonlóan elvetemült barátunkkal néha azt találgatjuk, hogy egy bizonyos nőnek milyen lehet a fazonja. Nála teljes tanácstalanság van. 

Fish!: Are You Away

A Fish!-nak nagyon megtetszett Björk klipje, el is határozták, hogy megcsinálják majdnem ugyanazt. Már össze is szedte a menedzser a pénzt, előre kibérelték neten a kamiont, meg minden, de az utolsó pillanatban visszautasították Zsolti vízumkérelmét, így a városligetben forgattak. Nekem így is nagyon tetszik. Majdnem New York.

Vanessa Carlton: A Thousand Miles

Ezt sokkal többet hallhatták a rádiókban, mint az első kettőt, pedig sokkal kisebb platón játszódik, ami azt feltételezné, hogy a kiadó kevesebb pénzt ölt bele. De a hölgy szebb, mint Krisztián, vagy Björk, ráadáson a haja is fényes, meg jól zongorázik, egyenes út a siker. Mindezek ellenére a dal is hallgatható.

Soho Party - Az éjjel soha nem érhet véget

A 2. magyar a TOP5-ben. Az a vicc jut eszembe, amikor a székely bácsi kijön a moziból a Csillagok háborújáról, hogy ő ezt nem hiszi el. Van itt minden: budapesti éjszaka, flitteres ruha, Kalasnyikov, kabrió kocsi, platón bulizó fiatalok. Talán valami partiterrorista eltérítette a kamionjukat a parádén és ők a nagy bulizás közepette észre sem vették? Odaszorított egy stukkert a sorőrhöz: “Hajts Alsóörsre a Dexionba!”

TATU: Not Gonna Get Us

Ők erősítik a szabályt, mivel nem a platón utaznak. Megkapták a felmentést, hiszen egy tartálykocsit szereztek. Az a legenda járja, hogy Overdrive-nak megvolt az egyik csaj, mivel csak annyit tud oroszul, hogy “da”.

Bono is pályázni akart a TOP5-be, de végül megalománnak tartotta volna a kamiont a “Sweetest Thing” klipjébe, így maradt a lovaskocsinál.

Eszelős kis történet | A legjobban cenzurázott klip EVÖR

Kegyetlen felismerés hasított belém, mely nyilván annak köszönhető, hogy a legendás amerikai blues csapat, a ZZ Top az Arénában lépett fel tegnap.

A rocktörténelem legnagyobb iróniája EVÖR: hogy hívhatják Frank Beardnek azt a ZZ Top tagot, aki az egyetlen NEM SZAKÁLLAS a bandában? Hm.

Ha valaki tudja, hogy neki miért nincs szakálla, akkor mondja már meg nekem. Számomra ez nagyobb rejtély, mint hajbandában kopasznak, vagy lányhisztériát keltő fiúbandában homokosnak lenni. Mondjuk az ilyen csodálatos Magnum-bajuszt vétek lenne eltakarni holmi szakállal, leszámítva az évek során néha villantott kecskeszakállat. (Ez olyan, mint amikor nosferato síelés alatt szakállt növesztett Bohóchal barátunkkal, hogy egy hétig nem vágják le. Utóbbinak 3 napig maradt, előbbinek meg 8 évig.) Ténykérdés, csak az ő arcán nem lesznek gulyásleves nyomok a koncerten.

Állítólag a 80-as években a Gillette 1-1 millió dollárt ajánlott a szakállak levágásáért, amit a zenészek azzal utasítottak vissza, hogy túl csúnyák lennének nélküle. Az ilyen texasiakat szeretjük!

  Zenészek öltözködése - Grace Jones | TOP3 fehér zoknis sztár EVÖR

Bréking: 5 évvel a Silent Partner album kiadása után az angol BBE kiadó december 14-én jelenteti meg DJ Bootsie második lemezét, melynek címe Holidays in the Shade.

A hivatalos promó anyagban maga DJ Bootsie beszél az albumon felsorakozó stílusjegyekről, az album hangulatáról és a lemezen közreműködő zenészekről. A lemezbemutató koncert december 18-án a Gödörben lesz.