B-oldal

Mindig furcsállottam a Bud Spencer és Terence Hill filmek készítési időpontjait, talán még soha semmivel nem lőttem annyira mellé, mint először azokkal, vagy a forgatás időpontjában aktuális életkorukkal. Kivéve talán a történelem röpdolgozatokat. Carlo Pedersoli ma 80 éves, és szép, hogy megérte ezt a kort. Társa az éterben, a hang, akit hozzá párosítottunk, Bujtor István nemrég halt meg, és annak ellenére, hogy én nem kevesebbet, mint a nevemet köszönhetem neki, jelentősebbnek gondolom ezt a szórakoztató szerepet, mint bármilyen komolyabbat.

Én nem sértődnék meg, ha teljes pályaművem felsorolása helyett mindenki csak arra emlékezne, amivel a legtöbbek életét megváltoztattam. Miután nincs tudomásom semmi ilyenről saját esetemben, nem gondolom, hogy probléma, ha másokat ezért szeretek. Sok mindenhez kicsit voltam a 80-as években, de a mirelit pizzához, a virslihez és a Bud Spencer - Terence Hill filmekhez nem. Azt tudom, én akkor hány éves voltam, azt nem, hogy ők… ezért arra gondoltam, összegyűjtök néhány “alap” filmet Bud Spencertől, és a készítés éve mellé a filmben élt életkorának kilistázásával ünneplem, hogy 80 éves.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, Bud bácsi!

• 39 évesen: Isten megbocsát, én nem! (1968)
• 41 évesen: Az ördög jobb és bal keze (1970)
• 42 évesen: Az ördög jobb és bal keze 2. (1971)
• 44 évesen: Különben dühbe jövünk (1973)
• 45 évesen: Piedone, a zsaru (1974)
• 47 évesen: Bűnvadászok (1976)
• 49 évesen: Piedone Afrikában (1978)
• 49 évesen: …és megint dühbe jövünk (1978)
• 50 évesen: Seriff az égből (1979)
• 50 évesen: Én a vízilovakkal vagyok (1979)
• 52 évesen: Kincs, ami nincs (1981)
• 53 évesen: Bombajó bokszoló (1982)
• 54 évesen: Nyomás utána! (1983)
• 55 évesen: Nincs kettő négy nélkül (1984)
• 56 évesen: Szuperhekusok (1985)
• 57 évesen: Aladdin (1986)
• 59 évesen: Big Man (1988)
• 61 évesen: Extralarge: Mozgó célpont (1990)
• 65 évesen: Bunyó karácsonyig (1994)
• 73 évesen: Hárman az örökkévalóságnak (2002)
• 73 évesen: Atyai pofonosztó (2002)

Elment Csöpi bácsi | Bud Spencer és Terence Hill Fan Klub interjú

Bréking: Chad Smith ismét kotyogott valamit az új RHCP albumról, mely szerint a 3 éves hiátus után visszatérő banda már dolgozik az új lemezen, mely valószínűsíthetően 2010. őszén jelenik meg. (Ezt a hírt szinte csak azért jelentettem meg, hogy a hiátus szót leírhassam.)

Tegnap még úgy volt, hogy várjuk a döntést, és akár kizárhatják a két országos frekvenciára július végén kiírt pályázatban befutóként álló FM1-et és Adveniot. Kisebb politikai kitérőként a háttérsztori, hogy tavaly az új médiatörvényben kitalálta az Országgyűlés, hogy a Sláger és a Danubius kapja meg az eddigi 12 év mellé további 7 évre az országos sugárzás jogát, cserébe azért, hogy vállalják, hogy (elsőként) átállnak a digitális sugárzásra. Ez sem rossz. A köztársasági elnök (azért sem írom ide a nevét keresőszónak) azonban visszadobda a törvényt, ami ezúttal véleményem szerint jó húzás volt, remélem, jövőre, az új csatornákat megismerve ugyanezt fogom mondani. Az Alkotmánybíróság döntése alapján tavasszal megsemmisítették ezt a törvényt, és júliusban kiírtak egy pályázatot a két frekvenciára. VÉRFRISSÍTÉS!

Azt mindenki elolvashatja, milyen kizárások és próbálkozások jellemezték a döntéshozatalt. Legtöbbször szívesen elvasalnám az ORTT-t, nem szépítek, azóta nem nézek rájuk jó szemmel, mióta az HBO-n nincs pornó, és helyette 16-os és 18-as karikákban gyönyörködhetünk. Itt azonban szép dolgok történtek, egyrészt az elnök (szintén nem csinálok belőle keresőszót) a két befutót ki akarta zárni a versenyből. Részben olyanra hivatkozva, amely ok miatt korábban már kizártak indulót. Mindenki döntse el, hogy az vezérelte, hogy megpróbált kiállni a Sláger és a Danubius mellett, vagy mert egyszerűen ha valakit valamiért kizárnak, akkor ugyanazért zárják ki a másikat is. A verseny jó, és az is jó, ha szabályos. A másik szépsége a dolognak, hogy minden törekvése ellenére úgy leszavazta a két (szintén nem keresőszó:))) legnagyobb parlamenti párt vállvetve, ahogy az a demokráciában elő van írva.

Azt mondják, 2009. november 18-án befejeződhet az adás. Aki most kezdene ujjongani, hogy eltűnik az éterből Boros és Bochkor, ne kezdjen, őket ugyanis kétmillióan hallgatják reggelente, ami a két új adó vállalásait tekintve (350 illetve 355 millió Ft-ot helyeztek letétbe, az állam felé vállalt koncessziós díj felét) szerintem elkerülhetetlen lesz.

Mind a Danubius, mind a Sláger sokat tett azért, hogy a kereskedelmi rádiózás járható út legyen Magyarországon, kitaposták az ösvényeket, kialakították az országunkban működtethető üzleti modelleket, és valahol ennek az úttörésnek köszönhetjük, hogy más kereskedelmi rádiók tartósan üzemelnek, és van választék. És éppen ezt az “egyéb” választékot hallgatjuk mi (lásd Overdrive majd Nosferato véleményét a magyar rádiókról).

És akkor térjünk át a zenére. A zenei választékot illetően nagyon támogatom az ORSZÁGOS vérfrissítést. Az MR2-n már régóta lovagolunk, igazából kétévente szükség volna hasonlóra, és ez most megtörténhet, pláne, hogy az FM1 vezetője a Radio Cafét is irányító Kádár Tamás. Arra számítok, hogy a frekvenciáról el sem hangoló hallgatók legfőbb igényei továbbra is ki lesznek szolgálva, lesznek átvett műsorok, lesznek átvett zenék, és nagyon remélem, hogy lesznek átvett (háttér)alkalmazottak, mert az ő biztos helyüket látom a legkevésbé.

A pályázat egyik megkötése a magyar zenék aránya, amivel kapcsolatban őszintén remélem, hogy nem a Hajnal című számot kell még 2.000-szer meghallgatni, refrénnel szorozva az ugye 400.000. Ahogy az internet is felgyorsította az undergroundból való előtörést, a tündöklést és a bukást, ezt most a rádiók is követhetik, és nagyon szeretném, ha tartósan produkálnának új, koncertező egylemezes magyar zenekarokat a rádiós játszásban, és így többen megélhetnék azt, amit az MR2 három évvel ezelőtti zászlóshajói.

Rádióhallgatásomnak ugyan az 5%-át teszi ki az érintett két rádió, de köszönöm a munkáját mindazoknak, akik ezeket a csatornákat üzemeltették, kiemelten az első néhány évet, és kiemelten a háttérszemélyzetet. Remélem, az találja meg a helyét máshol legelőször, aki megérdemli, mint ahogy remélem, az nyerte ezt a pályázatot, akit mi megérdemlünk.

Hajrá zenekarok, gyerünk műsorvezetők, hurrá technikai stáb!

Magyar rádiós valóság | Magyar rádiós valóság kettő

Hét dala: Gorillaz - Feel Good Inc.

Album: Demon Days (2005)

Miért pont ez? Az Animáció Világnapján mi más lehetne a hét dala, mint egy nóta a világ legnépszerűbb virtuális együttesétől: a Gorillaztól. A csapatot anno a Blur frontembere, Damon Albarn, és a képregényrajzoló Jamie Hewlett álmodta meg a 90-es évek végén, de sajnos a nagy sikerű második album (Damon Days) óta a zenekar körül síri csend honol. Pletykáltak egész estés filmről, de csak remix dalok kerültek napvilágra. Ha az alábbi felvételt megnézem, akkor ez igencsak sajnos… (És az is elementáris kár, hogy hiába forgattam, tapogattam egyszer az egyik elektronikai szaküzlet filmrészlegén a Demon Days Live DVD-t, én balga visszaraktam a polcra. Ráadásul el sem mondom, mennyiért vesztegették…)

Hét dala: Dire Straits - Private Investigation | Hét dala: Genesis - Jesus he knows me

Mit lehet kihozni a Bohemian Rhapsodyból, amit a dal születése óta eltelt majd’ 35 évben még nem hoztak ki? Minden idők egyik legnagyobb klasszikusa, melyről már mindent elmondott a zenei sajtó, úgy, hogy igazából senki nem tudja, miről is szól. Pop-opera formációktól az acapella templomi kórusokig már mindenki előadta, úgy, hogy teljes egészében a Queen sem tudta sosem élőben megszólaltatni.

Mi maradt hátra? Vegyünk egy kanadai komikust, bizonyos Rick Millert, aki 25 legendás, avagy idegesítő énekes hangján adja elő úgy a dalt, hogy szentségtörésnek nyoma sincs. Így van értelme.

Death Jazz madafakaaaaazz | Beatallica az A38-on

Bréking: Lóhalálában kiáltom, talán még nem késő: 23.00-kor a Duna Televízió Radics Béláról sugároz dokumentumfilmet. Radics Béla (1946-1982) - vagy ahogy sírján is áll, “minden idők legjobb magyar gitárosa” - már életében legenda volt. Sajnálatos tény, hogy hiába játszotta jobban “Jimi Hendrixet”, mint maga Jimi Hendrix, hiába volt számos kultikus magyar zenekar (például: Sakk-Matt, a Tűzkerék, a Taurus) vezéralakja, csak pár rövid filmrészlet és egy kislemez őrzi emlékét. Csak miatta érdemes ma bekapcsolni a készüleket.

1969. január 1-én még nem lehetett tudni, hogy a filmtörténelem egyik legkisebb színészóriása született meg. Verne Troyer. Kicsoda??? Gondoltam… Ha pedig így sem kattant be, akkor kimondom: ő a legendás Kicsi Én.

Csupán 81 cm magas, de mindig a figyelem központja, a nők kedvence e kisember. Majd’ 30 filmben szerepelt, de első filmjeiben még csak kaszkadőrködött (első filmjében történetesen egy kisbaba dublőre volt…), majd jött az Austin Powers sorozat, mely meghozta neki a világhírnevet. A huncut kis Verne persze ki is használta a népszerűséget, szerepelt a brit Big Brotherben, bejáratos volt Hugh Hefner Playboy paradicsomába (nyilván a villa reality show-jában is kapott szerepet), hosszúcombú hölgyekkel jelent meg díjátadókon, élvezte a magasságot. Mindezeken felül talán legérdekesebb filmszerepe a kiszivárgott házi szex videóján nyújtott alakítás. Ez utóbbi felvételbe itt nem tekinthettek bele, de Google barátunk segedelmével más oldalakon ízléseteknek megfelelő mélységben találhattok részleteket. A botrány videó helyett jöjjön a filmtörténelem egyik leggonoszabb duójának két duettje és felejthetetlen előadásmódja.

Dr. Evil & Mini Me - Hard knock life

Dr. Evil & Mini Me - What if God was one of us / Just the two of us

Viszockij és Joey | Bruce Lee emlékére

A facebook-on találtam egy felvételt, melyet mindenképpen meg akarok osztani veletek, hiszen benne van a zene és a humor, valamint az utópisztikus és patetikus gondolkodás, mely az emberek megváltoztatásáról szól.

A 4-es metró nálunk nyilván nem egy ilyen építése miatt késik, de ahogy magamat ismerem, ha nálunk lenne ilyen, barátaimmal gyakran járnánk erre (csajozós) zongora etűdöket játszani. Nem mellékesen az utcazenészek is kapnának billentyűs kíséretet, illetve egy-két Lehel téri hajléktalanból ki lehetne hozni a szunnyadó Richard Claydermant.

Scratch testrészekkel | 360 fokos színpad

Hétfő óta különös bizsergéssel vártam a tegnapot, hiszen három izgalmas együttes zenéjével kecsegtetett a Trafóba meghirdetett program.

21.00 felé kezdett az Óperentzia együttes, sajnos ezúttal énekesnő (Kindrusz Emese) nélkül. A zenekar soraiban ellenben legnagyobb meglepetésemre feltűnt Barabás Lőrinc is, aki a héten már másodszor jelent meg számomra teljesen váratlanul, hiszen a keddi Random Trip jam session-ön is színpadra lépett az Instantban. A fiatal trombitás mellett nagyon komoly teljesítményt nyújtott a másik három zenész is, nem mintha erre nem lettem volna felkészülve, hiszen talán 1 éve az A38 hajón már egyszer ámulatba ejtettek. Volt itt downtempo, 70-es évek bűnüldözős zenéje, valamint pszichedelikus hang kavalkád. Mindenképpen az est zenei teljesítménye volt számomra.

Este 10 után jött az Eat me!, Kozma Orsival a soraiban. A zenekar első, WEEP címmel megjelent albumát mutatta be a már-már tömegnek kinéző közönség számára. Kifejezetten meggyőző anyagot hozott össze a banda, ugyanakkor az album meghallgatása és a koncertélmény után kijelenthetem: élőben jobban működött számomra a történet. Köszönhetően annak, hogy Kozma Orsi nagyon erősen frontlánykodik a színpadon, élmény volt nézni, ahogy megőrül a színpadon, mely őrületbe a zenekar összes tagját bevonta. Voltak andalító dallomok, táncos pillanatok, valamint erőteljes zúzás, melyben nyújtott teljesítményért a legnagyobb piros pontot a dob-basszus szekció (Bajkai Feri és az ex-Kimnowak tag Nagy Gergő) érdemli meg.

Kicsit megkésve érkezett a színpadra az Esclin Syndo, hazánk legismeretlenebb világszínvonalú bandája. Mert ez kérem szolid világszínvonal. A zenekar ismét nagyon profi előadást nyújtott, és immáron megérkezett a vetítés is, mely ugyancsak rátett egy lapáttal a borongós hangulatra. Sorra jöttek az Sleeping Traveler album rockot és elektronikát vegyítő ismert dalai, de a koncert során elhangzott pár új dal is, mely bizakodásra adhat okot, remélhetőleg nemsokára érkezik a második album. Aki pedig az első lemezt még nem ismeri, az nyissa ki a házifeladat füzetét és vésse be azonnal a feladatot. Berger Dalma tegnap ismét nagyot alakított, viszont meglepetésemre egyre többet mosolyog a színpadon. Vajon tudja, mennyire egyedi, istenadta tehetség?

A zenekarokról bővebb információt a myspace oldalakon találtok: 

• http://www.myspace.com/operentzia
• http://www.myspace.com/eatspace
• http://www.myspace.com/esclinsyndo

Radnóti est a Müpában a Naprával | Vajon ma kikkel játszom egy zenekarban?

Bréking: Aki még nem tudja, mit csinál ma forradalmi hangulatában, annak ajánlom esti desztinációnak a Gödör Klubot, hiszen ott lép fel A kutya vacsorája, Varga Livius (Quimby) zenekara. Sajnos Livius bandájáig ki kell bírni a Ludditák fellépését is, így a Kutyák kb. 23 órakor lépnek színpadra… Az őszinteség tör ki belőlem, de a két Luddita-lány előadása engem felettébb idegesített, akárhányszor láttam őket. Átsörözésre, belepillantásra azért azt is ajánlom.