B-oldal

Hét dala: Muse - United States of Eurasia

Album: The Resistance (2009)

Miért éppen ez? A Muse-ról könnyű írni, hiszen a zenekar tálcán kínálja mind azokat a pontokat, melyek előtt az ember kalapot emel és ugyancsak ott vannak a kirakatban azok a kisebb-nagyobb részletek, melyekre az ember vércseként tud lecsapni. Eleve ott az énekes hülyegyerek frizurája, nem? :) A Muse-t hallgatva mindig azon jár az agyam, hogy ezt és ezt a harmóniát melyik számban is hallottam MÁR? Ezért eleinte igen elutasító voltam a bandával (ők sem kedveltek eleinte engem), de mostanában kezdek megbarátkozni velük. Bár még mindig azt érzem, hogy egy repülőtéren hallott mobiltelefon csengőhangot, vagy egy liftben szóló midiszólamot is eltesznek a fülükbe, hátha át lehet rabolni egy saját dalukba, bevallom, ügyesen építik fel a dalaikat az egyes zenekarokra emlékeztető puzzle darabkákból. És hiba volt nem kimenni 2 éve az Arénába… ezt is kimondtam.

Nos, jöjjön az új album egyik dala, melyben felcsendül a 70-es évekbeli Queen gitárhangzása (skandallum!), a zongorajáték pedig a klasszikus zenét idézi fel nekünk. Ez a Muse, kérem szépen. 

Hét dala: If you don’t know me by now | Hét dala: Quimby - Ventilátor blues

Az előbb villámként csapott belém a fájdalmas hír… A háromtagú lánycsapatnak gyakorlatilag 10 év kellett a teljes kicserélődéshez, hiszen bréking news - és szerintem senki sem fog tudni innentől este nyugodtan aludni - miszerint az utolsó eredeti tag is távozott a Sugababesből. Óóó, neee. Na, de tényleg, mein Gott!

Mint egy jó power point-os vezetőségi értekezleten, a későn érkezőknek foglaljuk össze a csapat tagjainak bandában töltött idejét, egy csodás (Wikipedian kezembe akadt) idődiagram segítségével. Párááám:

Azt azért elmondanám, - persze én is megrökönyödtem - hogy az eredeti trió tagjai az első sikerük (Overload) idején, egész pontosan 2000-ben 16-15-16 évesek voltak. Vigyázzál! Hoppá, a három kis tinibuksza, mi?!

Nézzük a megmásíthatatlan történelmet. 2001-ben, a 3 év után eligazoló Siobhán helyére érkezett az Atomic Kitten csatársorából Heidi Range, de ebben a felállásban is csak 4 évig tekerték a biciklit. Mutya helyett jött Armelle, akiről szerintem már senki sem tudta, hogy ő a Sugababes egyik tagja, csak a szülei és a barátai, valamint a fenti ábra készítője. Aztán eljött 2009. szeptembere és az utolsó alapító úrhölgy távozása. Ma már tudjuk, Keishával sem hosszabbított szerződést a szakvezetés, sőt megalázó, de egy brit Eurovíziós fesztivál versenyző (ami szerintem a zenei versenyek legalja.hu-ja) ütötte ki a kis cukipofa-csokilányt. Jó, leírom: az új csaj neve Jade Ewen. Tuti senki nem veszi észre, hogy változott bármi is.

A lehető legtöbb tagcsere EVÖR és még most indulhat csak a vetésforgó és a kiszavazóshow igazán. (Heidi! Kurva nagy szarban vagy!) Avagy ÚJRA megalakulhat az ős-Sugababes. Ha az eredeti három tag erre rájön, végtelen ciklus veheti kezdetét.

Bármennyire is úgy érzitek, hogy most mindennek vége, és a zene velük halt meg, álljon itt legalább a TOP3 Sugababes EVÖR, legalább az kiderül, volt-e összesen három számuk, amire emlékszem. Tehát:

1. Overload
2. Too lost in you
3. Push the button

Hú, ez nem volt könnyű szülés. Megjegyzem, hogy “A part” című film zenéjét akartam betenni második helyre, hiszen “az nyilván Sugababes”. Nos, nem az.

TOP5 Madonna dal EVÖR | TOP5 Cramberries szám EVÖR

Aki egy kicsit is rajongója az Alice In Chainsnek, az gondolom már piros betűs ünneppé nyilvánította november 27-ét, amikor is 3 nappal Marcus Miller után és egyel az Ossián előtt, a Pecsa sokat látott deszkáira lépnek Jerry Cantrellék. Először hazánkban, dacára egy lemondott 3 évvel ezelőtti bulinak.

Bemelegítésnek tökéletes lesz a pénteki buli a Kék Lyukban, a Basement, a Flop és a Kabalabébi (nem Kabalababa) fognak dalokat megidézni az AIC-től. Tetőzik ezt azzal, hogy vendégeket is hívtak: Szekeres Andrist a Stereomilkből, Junkiesból, Pálinkás Tamást az Istehátamögöttből, Mohácsi Matyit a Shell Beachből (istenem, az Azfeszten micsoda unplugged bulit nyomtak!), valamint Somló Danit, akit az Esclin Syndoban és a Seenben látni, de főként hallani.

A pénteki buli felől nincs kétségem, hogy jó lesz, a “nagy” koncert miatt, pedig szeretnék minden kétkedőd megnyugtatni: igaz, hogy Layne Staleyt nehéz pótolni, de ez a DuVall gyerek nagyon megérdemelten áll a fronton. Én személy szerint már most nem bírok magammal.

Aki egy kicsit is rajongója az Alice In Chainsnek, az gondolom már piros betűs ünneppé nyilvánította november 27-ét, amikor is 3 nappal Marcus Miller után és egyel az Ossián előtt, a Pecsa sokat látott deszkáira lépnek Jerry Cantrellék. Először hazánkban, dacára egy lemondott 3 évvel ezelőtti bulinak.

Bemelegítésnek tökéletes lesz a pénteki buli a Kék Lyukban, a Basement, a Flop és a Kabalabébi (nem Kabalababa) fognak dalokat megidézni az AIC-től. Tetőzik ezt azzal, hogy vendégeket is hívtak: Szekeres Andrist a Stereomilkből, Junkiesból, Pálinkás Tamást az Istehátamögöttből, Mohácsi Matyit a Shell Beachből (istenem, az Azfeszten micsoda unplugged bulit nyomtak!), valamint Somló Danit, akit az Esclin Syndoban és a Seenben látni, de főként hallani.

A pénteki buli felől nincs kétségem, hogy jó lesz, a “nagy” koncert miatt, pedig szeretnék minden kétkedőd megnyugtatni: igaz, hogy Layne Staleyt nehéz pótolni, de ez a DuVall gyerek nagyon megérdemelten áll a fronton. Én személy szerint már most nem bírok magammal.

Bréking: Megjelent a Kispál és a Borz első DVD-je! Bár 2009-et írunk, egy 2 éves időutazásban lehet részünk, hiszen a korong a banda 2007-ben Pécsett adott 20 éves jubileumi mulatságát tartalmazza. Nem csak a kegyetlen frappáns cím üt (”Koncert”), hanem az is, miszerint a DVD-vel minden vásárló kap egy kódot, amivel letölthet magának egy vadonatúj Kispál és a Borz EP-t, amin négy eddig kiadatlan, vadonatúj stúdiófelvétel található!

Parádé, nem? Végre nem csak Ákos DVD-ket lehet kapni és egyre több magyar zenekar nyit a képi minőség felé (is). Ettől függetlenül és ráadásul pont ezért boldog 20+2-es születésnapot Kispál és a Borz! (Nyilván Ákosnak is ugyanezt, csak neki 40+2, vagy éppen hol is tart már ez a modoros úr.)

Na, mindenki nyugodjon meg, nekem az alábbi a kedvencem, minden sora arany:

Itt a B-oldal ízléskommandó! A bennünk rejlő sztájliszt - cikksorozatot indítva - egy-egy csodás zenei entitás elé állít majd görbe tükröt és kérdezi: ezt vajon anno hogyan gondolta? Rosszindulatúságot ne feltételezzétek, sőt, a “saját házam” előtt kezdek sepergetni, az első kiszemeltem egy igazi nagy kedvencem.

Név: John Deacon

Zenekar: Queen

Ismertetőjele: laza alvós / kutyasétáltatós póló és nagyon rövid színes sort az 1986-os Magic Tour alatt

Mit kell még tudni róla? Ugyebár ő (volt) a Queen néma tagja, ennek ellenére olyan klasszikusok szerzője, mint az “Another one bites the dust”, az “I want to break free”, vagy a “You’re my best friend”. Freddie halála óta bojkottál mindent, ami Queen, zene, vagy nyilvánosság. Az utóbbi években tulajdonképpen 2 kép jelent meg róla: az egyiken egy sztriptíztáncosnő előtt hever, a másikon pedig egy családi esküvői fotón láthatjuk. A csendesség megmaradt, a rövidgatya már a múlté. Mondtam, hogy fura figura. Ennek ellenére a csekkeket köszöni szépen, rendesen kapja.

Melyekért anno rendesen megdolgozott, lásd az alábbi videón 1:54-nél, milyen komfortos is neki a rövidnadrág.

Egy hajbanda lemezborítója | TOP3 fehérzoknis kedvenc EVÖR

Bréking: A világ egyik leggyorsabb jazz dobosa, Jojo Mayer ismét tiszteletét teszi hazánkban, egész pontosan szeptember 22-én az A38 hajón lép fel.

Ingyenes, gyorstalpaló életrajz tanulás: állítólag már 2 évesen volt saját dobszerkója, felcseperedve nemes egyszerűséggel minden jelentős jazz fesztiválon fellépett, majd dobfelszereléseket tervezett, sőt, kiadta a sejtelmes és kicsit akciófilmes elnevezésű a “Modern dobos titkos fegyverei” című oktató DVD-jét is.

A jazz oktatófilm valószínűleg kedden is be lesz fűzve, megspékelve mindez az új projektjének elekronikus hangzásával.

Ízelítő:

A koncert után a Másfél zenekar zenészei és MC Zeek áldoznak a a d’n'b és a jungle oltárán. A vállalkozás fedőneve: Uno Y Medio. Majd jön Zadik, a Tilos Radio veteránja, nyilván hajnalig.

A szerdai munkahelyi késést szerintem már most érdemes betervezni.

Az Artic Monkeys munkásságáról vajmi keveset tudok, de azt sem gondoltam, hogy a prágai Hard Rock Cafe-ban kerülök egy lépéssel közelebb hozzájuk. Ezek szerint voltunk a prágai Hard Rock Cafe-ban, de erről majd később. Szóval legyen inkább csak fél lépés az a közeledés, mert a zenéjük továbbra sem fogott meg, ellenben az alábbi klip, illetve annak eszelős története annál inkább.

Többet nem is mondok, nem lövöm le a poént, a 2006-os dal címe “Leave Before The Lights Come On”, más lényeg nincs, azaz van, a lenti videóklip. Forog!

Elkészült a Planet 55 első klipje | Legjobban cenzúrázott klip EVÖR

Alapvetően már nem vagyok az a letöltős fajta. Egyfelől elfáradtam a szarkáskodásban, másfelől meg helyem sincs a vinyón. Amit meg tényleg megszeretek, sajnos azt elkezdem szisztematikusan felvásárolni. A letöltés persze még mindig a válság barátja, kérdés mennyire akarunk modoroskodni és erkölcscsőszködni az illegalitás határain. Na, mindegy, egy postaládámba kikötő hírlevélből tudtam meg, hogy egy érdekes ÉS legális zeneletöltési modell ütötte fel a fejét a “magyar Interneten”.

A projekt neve “Instant Music”, mely lényegében egy feltöltőkártyás őrület, melynek alkalmazásával legálisan tölthetünk le zenét az Internetről. Mindösszesen a CD boltokban megvett “Instant Music” kiadványban lévő simkártya kódját kell beütni az instantmusic.hu oldalon, majd előfizetési díj ellenében korlátlan mennyiségű másolásvédett dalt tudsz letölteni, akár számítógépre, akár mobilodra. Talán nem piramis játék. Távol álljon tőlem, hogy bebulizzalak Titeket valami hülyeségbe, nekem is csak annyi infóm van, amit az instantmusic.hu elénk tár: “az Instant Music CD megvásárlásával az első 60 nap díjmentes, azt követően a szolgáltatás havi díja 2000 forint, amit automatikusan vonunk le egyenlegedből.”

A fátylat az alábbi demonstráló videóval lebbenteném még fel: 

Vagy marad a torrent :), az egyszerűbb hihi.

TOP5 lemezeladás EVÖR | Senkiháziak kezében a stand-up

“Ilyen zenét 1 perc alatt összerak bárki számítógéppel!” - hangzik el gyakran az elektronikus zenéhez nem értőktől és/vagy nem kedvelőktől, természetesen féltékenységből, hiszen bármilyen szar ügy, egy 50 éves műfajról beszélünk, és az ember, aki nem olvas B-oldalt, hajlamos néha elkiáltani magát, hogy “de hát miért nem szereti mindenki azt, amit én, hiszen az _a_ jó / mennyivel egyszerűbb volna“ :D Meg hogy “de hiába, az átlagember nem tudja, mi a jó zene (de én igen)!” Ha elfogadjuk, hogy egyikünknek sincs igaza, akkor amúgy tök jó zenei élményekkel gazdagodhatunk, így kerülök én pl. olyan koncertekre, amik még szarok, aztán másikra, ami szintén még szar, és aztán egy harmadikra, ami meg MÁR szar, de közte 12 olyanra, amitől másnap jobb napom van.

Miközben a cikkek többségében igyekszünk támogatni az élőzenét, szépen lassan néhány cikkben tervezek videókat mutatni arról, hogy micsoda varázslást lehet rendezni számítógéppel, amiből lehet sejteni, hogy olyan szakértelmet igényel, ami adott esetben nem mindegy, hogy 2, 5 vagy 15 éve van a próbálkozónak. Ugyanolyan hangszer, csak nem akkor játssza le, amit akar az ember, hanem később. Mint a verkli (kíntorna), vagy a zenélő doboz. Mellékelek is egy képet egy ebben járatos DJ-ről, aztán őt merje bántani valaki…

NADE MOST! Na de mostan már!!! Na de most találtam valamit, ami abszolút az én véleményem ellenkezőjét látszik alátámasztani, és pazar szórakozás :))) Bárki írhat zenét, aki tök homály hozzá, az is. Az inudge.net-en található együtemes kis szekvenszerről van szó. Be is másolom ide, az a fontos, hogy ha úgy érzitek, elkészült a nagy mű, akkor a katarzis közben kattintsatok a jobb felső sarokban a “get+share”-re, aztán bal oldalon a kis láncszemre (”link”), és kommenteljétek be a zenétekre vezető linket! :))

Aztán akit (a) érdekel, miért ilyen egyszerű használni, vagy (b) nem igazodik ki rajta, az olvasson tovább. Play gomb jobbra lent, érzed:

(a) Tehát miért ilyen egyszerű használni? Mert nem 12, hanem 8 hangú skála áll csak rendelkezésre. Aki igazán hülye a zenéhez, az ezen is fog tudni szart csinálni, de azért nehéz. Olyan, mintha a zongorán csak a fehér billentyűket nyomogatnád (és ugye tudjuk, hogy a feketék hangosabbak:). Ezen kívül ritmikailag sem lehet mellényúlni, mert ez egy ütem, ami áll négy negyedből, azaz 16 tizenhatodból. Szintén bárhol jó, bár azért a “kettő-négyre” (az 5. és 13. bogyóba) nem árt betenni a pergőt. Nem kell effektezéssel és hangerőkkel bajlódni, ezek előre beállított hangok. Hajrá!

Ez amúgy egy “step-sequencer”, azaz lépegetős zeneszerkesztő. Ugyanezen az elven lehetett ritmusokat készíteni az 1980-ban megjelent Roland TR-808, és az 1984-ben megjelent Roland TR-909 dobgépen is, amit eredetileg gitárosoknak szántak otthoni gyakorláshoz, de egészen véletlenül house lett belőle, elektro, meg egészen újfajta R&B (az USA-ban először Marvin Gaye Sexual Healing c. számában szólalt meg először a TR-808, 1982-ben), valamint meghatározta a Beastie Boys vagy a Run-DMC 80-as évekbeli albumainak soundját is. Aki pedig belefutott a Propellerhead Software 1996-ban megjelent, majd 1999-ben megszűnt Rebirth RB-338 elnevezésű, a step-sequencer jelleg miatt szintén igen könnyen használható zeneszerkesztő programjába, az éppen egy TR-808, TR-909, TB-303 trióval találta szemben magát. Nem mellesleg a Mátrix első részének jeleneteiben szereplő szobaszámok utalások ezekre a hangszerekre.

Engem annyira nem érintett meg, mert akkor már egy ideje zenéltem ennél nagyobb szabadságot adó programokkal, illetve kizárólag ezekre a hangokra csak acid zenét lehet építeni, és hát… nem ebben az irányban szeretnék továbbtanulni. De akkora coolság volt, hogy szerintem többen “úgymaradtak”, azaz ennek köszönhetik, hogy elkezdtek számítógépen zenélni, sőt, talán a mai napig a szoftvercég még ma is frissülő Reason nevű szekvenszere iránt vannak elkötelezve.

(b) Hogy kell használni? Ha valakinek nincs kedve felfedezni:

• Jobb oldalon találod a hangszereket. Lentről felfelé dobok (szürke), basszus (sötét cián), Avatar: valami vonós (zöld), szintihang (narancs), rövid billentyűs hang (piros), orgona (nagyon szar, és ráadásul lila… igazi anyák napi), hárfa (majdnem szürke), égül kéken egy ToneMatrix nevű hang, amiben az a jó, hogy van rajta delay.
• Lent egy hangerő szabályozót, mellette egy panorámát (”balancét”, bár az nem ugyanaz) találtok. A hangerő
• poti sarkát lenyomva némítható a sáv.
• A CLR gomb törli a szekvenciát arról a hangszerről, és lehet UV-zni a szólamból.
• Jobbra lent a pici szám a BPM, azaz a percenként lejátszott negyedek száma. Tizenhatodból 4x annyit játszik le. Ütemből meg negyedannyit. Tehát ha ez 80, akkor percenként 20x fogod hallani. Ezek szerint én 300-adszor hallgatom a háttérben ugyanazt… fúúú de rohadt jó volt kikapcsolni.
• A jobb alsó sarokban van egy master volume, a sarok-sarok pedig play/stop.
• Aki teljesen zenei analfabéta, az imádni fogja! Nekik mondom, hogy próbáljanak egymással össze nem érő, rövid függőleges vonalkákat tenni vmelyik hangszerrel (ezek akkordok lesznek, bármit csinálsz, van neki neve). Ha tuc-tuc dobalapot csináltok, akkor ebből akárhogy valami egészen okés dance jön ki. Ha pedig valami nagyon nem megy, akkor lólépésben tessék haladni a dallamokkal, aztán mint a futó, aztán újra mint a ló. Aztán ha így megtettetek 4 napi járóföldet, akkor egyrészt El Pasoba értek, másrészt rájöttök 1-2 dologra.
• Aki igazán beteg, mint pl. jómagam, az igyekezzen egyszerre két-három ilyet elindítani egyszerre. Nem feltétlenül szinkronban.

Kiindulási alapnak belepötyögtem egy beatet, jó szórakozást Ne feledjétek, GET+SHARE/LINK!

 C64 zenék: Giana Sisters | Scratch testrészekkel