Magyar rádiós valóság kettő
2009. szeptember 28. 09:16 | nosferato |
Overdrive kolléga ma reggel újra felvetette a magyar rádiózás kérdését, ahogy hallgatóként látjuk, és ahogy igényünk volna rá. Ezt folytatnám saját gondolataimmal.
Nekem a kocsiban így néz ki valahogy a dolog:
Jazzy- Tilos
- MR2
- AbszolútFM
- Danubius
- Sláger
- Klub Rádió
- Info Rádió
- BBC
- Rádió C
- MR1
- RadioCafé
Ezek közül a Sláger a mainstream, jó néha odakapcsolni, a Danubius dettó, azt annyira nem érzem, csak Balázs és Vadon Jani hülyeségeibe szoktam 5 percre belehallgatni, mert ők hordozzák a B-oldalnak is fontos “Sose nőjünk fel” életérzést. A Danubius és Juventus számomra elfogadhatatlan elvet követ, megvárja, míg mindenhol szólt már valami, és utána kényelmesbe’ játszogatja. Semmit nem tesznek a zenéért. Nyilván kapják az ilyen Sony meg Universal meg nem tudom, milyen válogatás CD-ket a kiadóktól, aztán arról néha pakolgatnak.
10 éve sokat hallgattam a Roxyt és a Rádió1-et, már nem az én zeném, de ők éppen azért, mert 14-23 között sokan hallgatják őket, akik még nem személyiségük, hanem a koruk miatt nyitottak az új zenékre, és nekik most kerülnek elő “életük kedvenc zenéi”, ott még jönnek az újdonságok. És a hétvégén örömmel tapasztaltam, hogy még sugároz a RiseFM (bár a felületes hírolvasásom szerint kurvára nem az övéké a jog, de szerintem ők érdemelnék meg, hogy műsort csináljanak), az a tuc-tuc zenéket tekintve egy igényes nagyobb hallgatottságú csatorna.
A gond az, hogy a Sláger-Danubius-Juventus hármas viszi el a 90%-ot, és ezeken nem történik semmi új. A Slágert magamban azért rehabilitálom, mert nekik legalább a nevükben benne van, hogy ez a cél.
A Tilos ezek közül a legnyitottabb, ott a Dimmu Borgir esttől kezdve az állandó reggae és ska műsoron át underground hip-hop, jazz, tech house, minden van, meg persze cowboynak öltözött leszbikusok pudingot esznek a beszélgetős műsorban, tehát kiszolgálja a rétegigényeket, úgy jó, ahogy van. A Jazzy pedig régi űrt töltött be, és mivel idén harmadszor lesz Jazzy Dalverseny díjátadó (október 8.), tény, hogy tesz a magyar zenékért (itt jegyzem meg, hogy a Danubius is igyekszik X százalék magyar zenét játszani - az irgalmatlan nacionalista franciáknál ugyanerre, mármint nem magyar zenére, hehe, komoly országos kvóta van, ha kötelező, ha nem, tartják).
Amerikában kurva jó volt rádiót hallgatni, amikor 1994-95-ben ott laktam. A vicces az, hogy még a kedvenc frekvenciára is emlékszem (MAGIC102.9FM:)), az egy oldies rádió volt, tehát gyakorlatilag a Sláger. De 2001 körül találtam irgalmatlan kemény hip-hop rádiót is, ahol Jay-Z - Can I get a… meg ilyenek mentek, és erős jellel, nem úgy, mint az AbszolútFM, ahová bármikor kapcsolsz, nagyon jó fekete zenéket hallani.
Sokat fejlődött a magyar rádiókínálat, rohadt sok a csatorna, jól tematizált, és megtalálom a kocsiban, amit hallgatni akarok, DE:
- ez a választék csak Budapesten érhető el
- a három legnagyobb adón semmilyen tapogatózást nem érzek ebbe az irányban
- és ez baj
Lassan ott tartunk, hogy mobilnet mindenkinek, és podcastot vagy mp3 streamet hallgatsz a kocsiban, de ez csak azoknak szól, akik most is maguknak találják meg, mit akarnak szeretni, a pull típusú emberek. Akik push típusúak, tehát azt eszik, amit eléjük kerül, megérdemelnének nagyobb választékot.
Pozitívum a nagy kereskedelmi rádiókban:
- A reggeli műsorok, még az is, amelyiket utálod, még mindig jobban beindítják és pozitivitással töltik meg a hallgatók napjait, mint a reggeli TV-s műsorok
- Mónika-show meg Joshi Barat legalább még nincsen
