B-oldal

Ha estig David Gahan nem eszik szalmonellás gyümölcslevest valamelyik általános iskolai menzán, avagy gyroszt a Keleti, vagy az Örs környékén, akkor lesz Depeche Mode koncert ma Budapesten. Jelenleg úgy tűnik, hogy esőben, de szerencsére legalább az Omega nélkül.

Az DM 1985. július 23-án járt először Magyarországon (kapaszkodni: a budapesti Volán pályán volt a koncert), utoljára pedig 2 éve, hasonlóan júniusban léptek fel a Puskás Ferenc Stadionban. Szinte már hazajönnek, a kölcsönös vonzalmat a 2010-es Aréna koncert bejelentése is bizonyítja.

Sokan leszünk ma este is, része az 1,3 millió szerencsés embernek, akik Európában, a 2009-es Tour Of The Universe koncertsorozat részesei lehetünk. Bár úgy látom, mostanában kisebb divat lett a DM szapulása, ennek ellenére óriási buli lesz. Remélem, a fanyalgók nem ingyen jeggyel jönnek be.

A szövegeket mindenki átismételte?

… addig is a TOP10 Depeche Mode dal EVÖR:

1. Enjoy the silence
2. Personal Jesus
3. Policy of truth
4. Everything counts
5. Question of time
6. It’s no good
7. World in my eyes
8. I feel you
9. Behind the wheel
10. Walking in my shoes

Ami még fontos: a budapesti Ludwig Múzeumban július 5-ig tekinthető meg Anton Corbijn Munka című kiállítása, melynek központi eleme a Depeche Mode-ról készült képsorozat. A koncert után tehát még van pár napja a zarándokolni vágyó rajongóknak.

TOP5 Queen dal EVÖR | TOP5 Scorpions ballada EVÖR

Annak ellenére, hogy a Saturn telefonos ügyfélszolgálatának fogalma sincsen, megjelent a Queen + Paul Rodgers: Live in Ukraine DVD, melyet természetesen bezsebeltem, miközben egy barátom 30. születésnapjára kerestem ajándékokat. Az is megérne egy cikket, hogy milyen fogalmatlan emberek dolgoznak a lemezboltokban… Például mikor a David Gilmour: Remember that night DVD-t kerestem anno, az eladó a Pink Floydra visszakérdezett, hogy "ez egy film?", majd Gilmour nevét sem tudta beütni a keresőbe. Persze, hogy nem találta meg.

Na, elkalandoztam.

Szóval volt egyszer egy 2008-as Queen + Paul Rodgers turné, melynek első állomása Ukrajnában, Kharkov fő terén (Freedom Square) volt. Páran eljöttek, összesen 350.000-en. Akik nem tudták sem élőben, sem tv-n, sem Interneten követni, azoknak itt a DVD. És még kiknek?

• akik ott voltak, esetleg tv-n, vagy Interneten nézték
• akiket érdekel, hogy a Queen hogyan vált az egyetemes kultúra részévé, dalaik hogyan őrjítik meg az embereket, még úgy is, hogy Freddie ott sincs (ott van)
• akik mosolygós zenészeket akarnak látni, akik örülnek, hogy még zenélhetnek és megtisztelve érzik magukat, hogy ez még valakit (sőt!) érdekel
• akit érdekel, hogy dobol az élete legjobb formájában lévő Roger Taylor (komolyan istentelen)
• akik szép ukrán lányokat akarnak látni a közönség soraiban (jesszus)

Mikor megvettem ezt a DVD-t, azt gondoltam, "á, sok újat már nem tudnak nekem nyújtani". De. Pont ez a lényeg a Queenben. Megunhatatlan. Pedig hányszor hallhattam már életemben a Bohemian Rhapsody szólóját?! Vagy úristen, a Love of my life. Miért énekeljük még mindig, ha Brian belecsap? És jönnek egymás után a legendás számok. Sajnos, a múltba már nem tudunk visszautazni, de én mindig arra gondolok, hogy Freddie mi’ showt csapna most az asztalra e 21. századi technikával… a fanyalgóknak (belőlük is szép számmal van), meg legyen elég konc az, hogy Paul Rodgers ebben az évben a Bad Companyval szeretne újra dolgozni, így le lehet írni, "hogy feloszlott a Queen + Paul Rodgers"…

Annak ellenére, hogy ez a legjobban filmezett Queen koncert EVÖR, kritikával is kell élnem. Nem igazán értem, hogy a Queen Productions Ltd. hogyan gondolta, hogy a 21. században egy 40 koncertből álló sorozat után ki lehet adni egy DVD-t extrák nélkül?! Miközben a turné alatt "végig" forgott a kamera. Teljesen érthetetlen. Mint ahogy az is, hogy miért nem hallják a rajongók hangját? Mikor jön már egy hivatalos DVD a 70-es évekből? (Már csak annak nincsenek meg a legendás koncertek torrent oldalakról, akiknek nincs helye a vinyón.) Azóta ígérgetik a grandiózus Anthology CD+DVD box set-et (demok, ritkaságok), amióta először felmentem az Internetre. Nem jön az sem. Frissítettem a CV-met, elküldtem nekik, mert most már ELÉG!

Addig is, hess-hess, Live in Ukraine DVD megvesz, betesz, néz, hallgat, ámul! Én is ezt teszem.
 

Queen Budapesten | TOP5 Queen dal EVÖR

Annak idején a blogot azért indítottuk el, mert a bennünk halmozódó zenei élmények, hangok, dallamok, zenészek, sztorik, koncertek, zenéhez kötődő emlékek és érzések bőven meghaladták a kritikus tömeget, ki kellett írnunk magunkból. Azóta is az a perverziónk, hogy keressük azt a bármit, ami zenével kapcsolatos és boldogság hormonokat szabadít fel bennünk.

Na, a pénteki Turbo koncert a ZP-ben ilyen volt. Sok ismerősöm figyelmeztetett, hogy meg kellene már néznem a Turbot élőben, sok jót olvastam róluk, de eddig valahogy mindig elkerültem őket, legutóbb az A38-as lemezbemutatójukra nem mentem el végül valami másik buli miatt. Utólag bánok és szégyellek mindent és elnézést kérek magamtól.

Zenei élmény volt. Az 5 zenész szimbiózisa bekebelezett engem is, a dalok lemásztak a Zöld Pardon színpadáról, odacammogtak hozzám, hatodik érzékemen keresztül szuggerálva lebénítottak, így magatehetetlenül éltem meg, ahogy felfaltak, talán még büfögtek is nagyot utánam. Eszemben nem volt ellenállni, szinte bizsergetett, ahogy a dalok átvették az irányítást. A rock n rollnak többféle vetülete van, az egyik mindenképpen az, ahogy a Turbo játszik a színpadon. A rock nekem attól rock, hogy őszinte, zsigerből jön, hatással van a hallgatóra, kibillenti a nyugalmi állapotból. Nemcsak lefogják a hangokat a zenészek, hanem el is játsszák, megélik zenélés közben. A Turbo ezt egy koszos, szép szóval vintage hangzással csinálja, simán lekörözni a hasonszőrű külföldi indulókat. Van is helyzeti előnyük, minden tagnak megvan a maga múltja, olyan zenekarokból jöttek, mint a Rémember, Warpigs, FreshFabrik, profizmus és a zenei alázat garantált.

Ami külön tetszett, az az volt, hogy nem igazán tudtam mit vagy kit kiemelni, mindenki kitett magáért és csillagos ötösre teljesített. Pl. a nem mindennapi basszer Jero sem tud kitűnni a bandából, mert a többiek legalább akkora fazonok és zenészek. Talán csak annyi lábjegyzetben, úgy Sinatrasan fogalmazva: látszik, hogy Jero költ a legkevesebbet ruhára.

Több helyen olvastam a The Mars Volta párhuzamot és vártam, hogy ebből mi sül ki. Ha valaki, én sokat hallgatom Omarékat, érzékeny pontom. Az utolsó két számig nem igazán értettem a párhuzamot, de utána megvilágosodtam. Valóban megidézték a Volta szellemét, de nem túlzottan, csak úgy illedelmesen kicsapták a mellényzsebből, aztán szépen vissza is tették. Sajnos 1 órát tudtak játszani, ebbe nem fért bele sok jammelős, elszállós témázgatás, ami szintén Turbo attribútum hírében áll. De majd legközelebb, saját bulin. Addig is beszerzem az új lemezt.

A zenekar elmondása szerint aznap játszották el utoljára koncerten a One More Time dalukat. Ha így van, akkor pont elkaptam.

És természetesen az Óriás ismét zseniális volt. 

Matisyahu - A haszid reggae királya | Időtálló muzsikák: Ácé villám décé

Bő két héten át buzdítottuk olvasóinkat, hogy nyerjenek egy Fish! lemezt, hiszen remek hallgatnivaló.

Örömmel osztom meg azt a szolgálati közleményt, hogy sokan vették a fáradtságot és ítrák meg e-mailben a helyes megfejtést, amiket nem győztünk megköszönni. Mindenki tudta, hogy a Blind Myself Lost in Time dalát játszották a halacskák, feltűnően sokan nyomatékosították is írásban, hogy tényleg valóban nagyon szeretnének Fish! lemezt nyerni. Szőrös szívűek voltunk, a nyertesgenerátort az "egy nyertes" programra állítottuk be, a szerencsés játékos, akinek a nevét kiköpte a masina, pedig nem más, mint:

Sajó Niki

Többen annyira szerettek volna nyerni, hogy több e-mail címről (volt aki 3-ról is) beküldték a megfejtést. Természetesen ez a B-oldal tűzfalának (amit a CIA-tól vettünk egy tárgyieszköz selejtezésen) gyerekjáték volt kiszűrni.

További érdekesség, hogy a játékosok több mint fele a gyengébbik nemet képviseli, de végül is érthető, jóképű és udvarias zenekar a Fish!.

Még annyit mindenképpen megemlítenék, hogy többen meg is dícsérték, hogy milyen jól sikerült a Lost in Time Fish! felfogásban, volt olyan is, aki egyenesen homoerotikusnak titulálta.

A nyertessel felvesszük a kapcsolatot, Senior Hal és társai már dedikálják a CD-t, a többi a Magyar Posta Zrt-n múlik.

Mindenkinek köszönjük a megfejtést és gratulálunk Niki!

B-oldal közhírré téteti 4 | B-oldal póló

„Levesek készülnek porból, így lettem én is ’67 nyarán” énekli Lovasi egy régi-régi dalban, és nem is hazudott: Bandi ma ünnepli a 42. születésnapját, amihez szívből gratulálok Neki!

A jeles nap remek alkalom, hogy elindítsam a – terveim szerint hosszú-hosszú – „Péter Bócsi ikonjai” sorozatot, amely, ahogy az egy jó sorozattól elvárható, simán függővé tehet. Ha Titeket nem is, legalább engem. Célom, hogy valamilyen alkalom kapcsán vagy csak saját örömömre, képzeletben oltárt állítsak azoknak az előadóknak, zenészeknek, akik dalaikkal, játékukkal vagy szövegeikkel nagy hatással voltak rám.

Időrendben nem Lovasi lenne az első, hisz a kicsi Péter Bócsi már alsóban is AC/DC-re rázta (Bon Scott ugyebár…), de ez most nem számít. Semmiképp nem szeretnék rangsort felállítani saját kedvenceimre vonatkozóan, de ő a legfontosabbak között van, ennyi bizonyos.

Amikor először hallottam a kölcsönkapott Naphoz Holddal c. kazettát, Kispálék zenéje teljesen váratlanul ért. Mire észbe kaptam volna, szinte mindent kisöpörtek a magnómból. Akkoriban persze sok változáson ment keresztül az ország, és persze én is. ’89-90 tájékán járunk, egymást érték a tüntetések, politikai megmozdulások, fesztivállal búcsúztunk a szovjet katonáktól (Viszlát, Ivan Fesztivál!), én pedig világmegváltó koromat éltem és épp érettségi előtt álltam, ami, ezt sokaknál láttam azóta, a legalkalmasabb életkor a Kispál felfedezésére. Pesten ekkor kezdett ismertté válni az elsőre rendkívül furcsának ható trió (Pécset már megdolgozták eddigre, azt hiszem), ami bizonyos „alternatív” körökben igen hamar felzárkózott a PUF mellé, majd szépen mindenkit állva hagyott.

Emlékszem, mennyire nem értettem a titkot  - ma sem értem igazán -, hogy a metalhoz szokott fülemnek mi volt olyan hihetetlenül izgalmas mondjuk a Kényszer, érdek, a Következő buszon, Tejjel kifli, Húsrágó c. dalokban. Adott volt ugye az eléggé minimál zenei tudás, jó szar hangzással megspékelve, illetve Lovasi akkor még a mostanihoz képest vékonyka, erőtlen hangja. Az biztos, hogy valami olyat csináltak, amit szerintem senkihez nem lehetett hasonlítani. Kispi szögletesen behemót gitározása, érdekes dallamai, teljesen újak volt számomra. Amit játszott azt se riffelésnek, se akkordozásnak nem nevezném: dallamokat játszott, de olyanokat, és úgy, amiket és ahogy mástól sosem hallottam. Az igazi mágiát azonban mégsem ez, hanem Lovasi szövegei jelentették (illetve a kettejük közös munkája, azt hiszem). Ma sem tudom, hogy születtek, születnek a dalszövegei, mennyi tudatosság, tényleges mondanivaló van bennük, de az biztos, hogy a leghülyébb sorok is pillanatokon belül rögzültek a fejemben. Azóta sem tudok tizedannyi szöveget sem senkitől, mint tőlük, de ezzel nem csak én vagyok így, hisz a koncerteken egy emberként fújja a közönség a mágikus sorokat, amit megtapasztalni lélekrezegtető érzés lehet a bandának.  Ráadásul ezek a páratlan szövegek nagyon sokat tudnak jelenteni nekem, még akkor is, ha esetleg Lovasi csak játszik vagy épp szopat, és kicsit sem akart üzenni velük semmit… Mindenesetre a valaha létezett legjobb magyar dalszöveg író díjat nálam magabiztosan elnyerte!

S hogy mi mindenért lehet még őt szeretni? Tetszés szerint aláhúzandó a következőkből:
Egyrészt óriási showman (ha épp nincs szar kedve, vagy nem megy el ízléstelen taplóskodásba, mert azért ehhez is ért, valljuk be), kiváló a humorérzéke , de tud komoly is lenni (halld, hogy énekli József Attilát), intelligens zenész, az „intellektüel alternatív zenész” szerethető megvalósulása, örömteli próbálkozásai vannak a népzene irányában, sokat köszönhet neki a Csík, de ez valószínűleg fordítva is igaz, énekelt egy jót Lackfi János megzenésített verseihez, tolt egy nagyot a Csinibaba szekerén a remek feldolgozásokkal, szimpatikus a legendás cimbizése a szintén nem normális Rátgéber Lászlóval (Fishing on Orfű), nem utolsó sorban pedig komoly horgász hírében áll.
 

A kezdetekhez képest persze sok minden megváltozott, azt hiszem, maga Lovasi is: volt sok és sokféle Kispál lemez (amelyek közül egyre sem tudnám azt mondani, hogy nem szeretem), aztán szarakodások, drámázás, hiszti a bandában, tisztára úgy, mint egy házasságban. Hogy ma pontosan minek tekinti Lovasi a Kispált, azt nem tudom. Pillanatnyilag úgy áll a dolog, hogy látszólag sokkal nagyobb örömét leli mindenféle egyéb elfoglaltságban, de leginkább a Kiscsillagban. Hát, ez utóbbi az egyetlen próbálkozása, amelyet nem sikerült még annyira a szívembe zárni (hiányzik Kispál, na!), de egyéb zenei kilengései, kalandozásai rendre csak erősítik a véleményemet, miszerint Lovasi egy hihetetlenül sokszínű, vicces tróger, aki mostanra úgy tudott nagyon profi előadóvá válni, hogy közben őrzi azt a báját, humorát, amiért annyira lehetett szeretni már 1989 tájékán is.

A nagyon gazdag termésből kiválasztani a 10 kedvenc Kispál dalomat akkora szenvedés, mintha egyesével tépkednék le a szőrszálakat a tökömről, de azért valami összeállt. Tisztelettel jelentem, Péter Bócsi TOP10 KISPÁL dala, egyáltalán nem fontossági sorrendben, jelen állás szerint a következő:

• Dal elalváshoz
• Hang és fény
• Húsrágó, hídverő
• Levesek porból
• Csillag vagy fecske
• 0 óra 2 perc
• Lefekszem a hóba
• Hullám tanulmány
• Zsákmányállat
• Szívrablás

Aki kellően merész, és vállalja a tömeget, és a Loviért sikonyáló tizenéves gimnazista lány hadat, az meglesheti őket 06.29-én a ZP-ben. Nem sokszor villantanak a nyáron, mindenképp meggondolandó!

Húsrágó, Hídverő: régen is jó volt, ma legalább olyan jó!

Kurt Cobain születésnapja | Tupac: 38 

Volt már ilyen. Most ismét gondolkodom.

A kérdés ismételten pontosításra szorul. "Miért nem szeretem a U2-t, de tulajdonképpen miért is ne szerethetném". Tudom, kicsit vásárra viszem a bőröm.

Ellenben a kulcsszó: SZERINTEM.

5 ok, amiért nem szeretem U2-t:

• Nekem a U2 mindig a túlságosan jófiú, tévé- és rádióbarát rockzenét jelentette, ráadásul 1991 után igazán nagy kísérletek és meglepetések nélkül.
• Megőrjít Bono kampánysorozata. Nyilván az akciók létjogosultságát nem vitatom, de remélem, malawi árvákat nem kezd el importálni…
• Valahogy sose kapott el a U2 mint koncertzenekar. Hiába a sok fény, a nagy show, az egész nekem valahogy nem áll össze és nem veri ki a biztosítékot.
• The Edge… nos, hogyan mondjam el neked… nem… nem elég improvizatív nekem. Éppen karizmatikus szólóin gondolkodom, de valahogy egy sem jut eszembe.
• Valahogy egy ellaposodási folyamatot érzek… a 2000-es években csak olyan albumaik voltak, melyek mellett lassítás nélkül, kisebb-nagyobb vállrándításokkal tudtam elmenni.

5 ok, amiért szerethetném U2-t:

• Minden kétséget kizáróan kijelenthető: zenetörténetileg megkerülhetetlen albumokat adtak ki. Az 1991-ig tartó karrierükből kiemelendő a The Joshua Tree (1987) és az Achtung Baby (1991). FOR SÚR!
• Bono az egyik legkarizmatikusabb előadó EVÖR, aki még mindig rendelkezik a frontemberek régi-régi stílusjegyeivel és repertoárjával.
• One. Ugye nem kell magyaráznom. Megunhatatlan.
• Egyik kedvenc animációs klipem a Hold me, Thrill me, Kiss me.
• Semmi köze a U2-hoz, de nem Bono sora volt a legborzongatóbb a Do they know it’s Christmasban? ("Well tonight thank God it’s them, instead of youuuuu")

Közben persze rájövök, hogy számtalan dalukat szerettem és a mai napig szeretem. Pride, Mysterious ways, Where the streets have no name, With or without you (persze), és a The Million Dollar Hotel című filmhez készített dalaik is zseniálisak. És hát ne felejtsük el: változatlan felállás a kezdetek óta.

Ennek ellenére magamnak aztán nem dőlök be.
 

Miért nem szeretem a Rolling Stonest? | Minden, amit a Pink Floydról sosem akartál megtudni

Fellépni sokfelé és sokféleképpen lehet. Valaki ugyebár 3*3-as "színpadon", sörös rekeszeken haknizik hétről-hétre, valaki egymás utáni napokon tölti meg a Wembleyt. Valaki fellép falunapokon, Cora parkolóban, esetleg plázák második emeletén, avagy elmegy esküvőre, vagy a kocsma tornácára zenélni. Mások először léptek fel a Vasfüggöny mögött, avagy nyugati zenekarként elsőként léptek a Vörös tér köveire. Léteznek grandiózus stadionok, arénák, legendás klubok, színháztermek, mégis inkább az extrém helyszínekre kapjuk fel a fejünket. Talán például ezekre.

TOP5 legfurcsább koncerthelyszín EVÖR:

1. Pink Floyd - Pompeii amfiteátrumban (Echoes: part 1 - part 2)
2. Katie Melua - 300 métterre a tenger alatt egy gázfúrótorony gyomrában
3. Brian May - Buckingham Palace teleje
4. Johnny Cash - Tennessee State Prison
5. Beatles - Apple ház teteje

Ha a magyar helyszínfurcsaságokat nézzük, versenyző lehet a Kispál és a Borz fővárosi nagycirkuszban, avagy az LGT Nyugati pályaudvaron tartott fellépése, míg nem is olyan régen a Pink Floyd zenéket játszó Keep Floyding a 4-es metró Rákóczi téri állomásán, a fúrópajzsok "árnyékában" lépett fel.

A Pink Floyd legendához még annyit, hogy az 1989-ben az együttes Velencében a "vízen" lépett fel, körbe-körbe kalmárhajókkal. Ha ez még nem lenne elég extrém, akkor elmondom, hogy ÁLLÍTÓLAG a Delicate Sound Of Thunder volt az első album, amit lejátszottak az űrben, a kazetta szalagját egy szovjet asztronauta vitte magával a Szojuz TM-7-re. Teltház volt. Nem úgy mint a Rolling Stones Rio de Janeiro-i koncertjén, ahol a Copacabanán felállított színpad előtt mintegy 1,5-2 millió ember tolongott.

Na, de az már egy másik versenyszám…

 Legrövidebb koncert EVÖR | TOP5 színpadi baki EVÖR

Mai nap lenne 38 éves az 1996. szeptember 13-án tragikusan elhunyt amerikai hip-hop énekes, Tupac Amaru Shakur, akit a világ egyszerűen csak úgy ismer: 2Pac. 25 éves volt. RIP.

Freddie Mercury emlékére | Cozy Powell (1947-1998)

Gondolom jó pár férfitársam számára ismerős az a szituáció, amikor egy közös mozit vagy DVD nézést tervez élete párjával vagy az aktuális jelölttel és könnyelműen a hölgyre hagyja a film kiválasztását, aki "valami romantikus vígjátékot" szeretne nézni. Vagy az is ismerős lehet, amikor beadjuk a derekunkat és olyan filmre veszünk jegyet, amit önszántunkból tuti messziről elkerülnénk, csak azért megyünk bele, hogy nagyobb esélyt kovácsoljunk egy dupla ülésben stratégiai fontosságú küldetésbe induló jobb kéznek.

Azokról a filmekről beszélek, amik nagyrészt csajokról szólnak, csajoknak készülnek. Amiket a főhős(nő)höz hasonló helyzetben lévő csajok ezerszer megnéznek, esetleg esténként arra aludnak el, reális problémáik utópisztikus megoldásait komolyan veszik, illetve csak szeretnék ők is úgy megoldani, de rendszerint ennél ők azért okosabbak. Amire az igazi filmőrülteket még Fellini mester sem tudná a moziba csalni.

Az eddigi tapasztalataim alapján a következő a TOP5 csajos film EVÖR:

1. Bridget Jones

Ó igen, a csajos filmek prototípusa. Hány nő látta meg magát Bridgetben? Remélem nem annyi, amennyire én gondolok. Minden nőnek megvan a maga Mark Darcyja és minden férfi egy Mark Darcy, csak ne viseljen rénszarvasos pulcsit. Egyszer végig lehet nézni simán, maradandó károsodások nélkül, ha szórakoztató is volt, másodjára már nem az. Büntetném, aki pénzt adott a folytatásra, mert az még az ortodox rajongók se veszik komolyan, hamarabb elhiszem a Gyűrűk urát, vagy a Harry Pottert.

2. Notting Hill

Igen, ez nagyrészt egy férfiről szól, de csak egy nő tud azonosulni Hugh Granttel, szóval itt a helye. Mindennapi sztori, hogy egy ünnepelt színésznő bemegy egy könyvesboltba és beleszeret egy mulya, Hugh Grant-képű eladóba. Annyira romantikus a film, hogy már abból is filmet lehetne csinálni, hogy emberek (főleg nők) nézik. A film számomra már ott megbukott, amikor Hugh megjelent, hiszen hölgyek, ő volt az, akinek 60 dollárért egy utcai prosti a szájával a kedvére tett egy Hollywood-i mellékutcában. Vagy lehet, hogy Hugh barátunk túl sokszor nézte meg a Pretty Womant? Ráadásul ő a filmekben legtöbbször elázó, ellenben esőben csókolózó szépfiú EVÖR.

3. Oltári nő

Ebben a Julia Robertsben mindig van valami defekt. Itt pl. mindig megszökik az esküvőjéről, persze mindig más férfi az áldozat. Kortól függetlenül minden háziasszony odavan Richard Gere-ért, aki e filmben Ike, az újságíró, aki egy jó sztori miatt utazik a kisvárosba, de ott a sztori mellett a szerelmet is megtalálja. A film egyetlen tanulsága az, hogy a nagy veszekedésekből lesznek a legnagyobb dugások. Úgyhogy hölgyek nézzetek szét, és akire most fújtok, az potenciálisan szoknyátok egy jövőbeni látogatója is lehet. Bevallom, néha elmosolyodtam a filmen, egy poénját pedig az egyetemes filmtörténet legjobb poénjai közé sorolok: amikor ismét megszökik az ara, ezúttal egy Fedex-es autóra pattan fel potyautasnak, az egyik vendég "Hova mehet?" kérdésére az a válasz, hogy "Azt nem tudom, de az biztos, hogy holnap 11-ig odaér".

4. Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt

Ha ezt a filmet egy férfi komolyan veszi, az tényleg fájni tud. A történet szerint a főhősnő arra fogad, hogy 10 napon belül ott fogja hagyni a pasi, a főhős pedig arra, hogy meg tudja tartani 10 napig a hölgyet. Nem hiszitek el, de a végén egymásba szeretnek. Amikor kiderül a fogadás, összevesznek, de a sorsban ők egymásnak vannak írva, a vége főcím előtt győz a happy end. A kis szöszi olyan húzásokat bevet faarccal, amitől a leggalamblelkűbb hős szerelmes is apró kockákra darabolná egy hentesbárddal, majd a biztonság kedvéért kiéheztetett pirányák közé szórná.

5. Csak szex és más semmi

A végére egy hazai termés is bekerült. Megteszi annak is, aki romantikára vágyik, meg annak is,aki csak szexre. Bár én még nem csajoztam neten, de aki ezt megnézi és komolyan veszi, nem is fog. Vigyázat, ebben nem játszik Fenyő Iván és nem összekeverni a többi filmmel, amiben játszik Csányi Sándor! Ha már választani kellene a hasonló témájú és kategóriájú magyar filmek közül, erre böknék, nagyrészt Schell Judit miatt.

Nem, nem, a Pretty Womannak itt nem lehet helye, hisz manapság aki gazdag faszit akar fogni, az nem kurvának megy, hanem szórakozóhelyre. Csak az első italt kell fizetni, ebből a befektetésből aztán évekig el lehet élni. Jómódban.

Kihagytam valamit?

Krakózia kedvenc zenésze | A filmtörténet fontos táskái

Hogy idén hol veszítsük el Paul Gascoigne-t, azaz mikor merre mehetünk fesztiválra, arra korábban tettünk néhány javaslatot. A hétvégén Tatán jártunk a közgáz évzáró táborban, ahol egy-egy asztaltól áthallottam, amint a Fishin on Orfűt emlegetik. Mivel ennek programjait korábban lapozgattunk béoldalilag, megosztom néhány részletét. A Fishing on Orfű - az alterfeszt - 2009. június 18-19-20-án (csütörtök-szombat) kerül megrendezésre, így azok, akiknél MOST éppen ott van Paul Gascoigne, itt tudják az elkallódás és elkóricálás rögös útján útnak engedni. Szabadon sokkal boldogabb Pál, fogságban nem szaporodik még heccből sem.

A helyszín elnevezése is megad egy hangulatot, ez ugyanis az orfűi Panoráma camping (ejtsd: kampeeen), de - nyugi avagy sajnos - semmi köze a tardai Panoráma diszkóhoz.

Különösen figyelünk arra, hogy a Heineken Balaton Sound fellépőit hol lehet elérni, ezekre az előadókra/zenekarokra ugyanis úgy tekintünk, mint akik megfogták az isten lábát, mert a Soundon egyre több a külföldi nagy név, és ezért egyre inkább fel kell kötnie a gatyáját annak a hazai előadónak, aki még benne van a keretben. Ezek közül a megasütemény-riszpekt nevek közül a Fishing on Orfűn fellép a PASO, Péterfy Boriék, az Erik Sumo Band, az Irie Maffia, a Vad Fruttik, a Zagar, és a Brain együttes, és "még sokan mások", annyira sokan, hogy tovább kell menjek.

Nem jön ugyan a Kiss zenekar, sem Kiss Tina Aguilera, viszont rengeteg névrokonuk meg igen: fellép még a Kiscsillag, a Kispál, a Kistehén, és ugye az Erik Sumoval Kiss Erzsi. Őket tovább erősíti a PUF, HS7, Quimby, NemJuci, Zuboly, Fish! és Amber Smith. A hip-hop kedvelők örömére Belga, NKS, Hősök, Ludditák, és még sokan mások. A Hősök és társaságuk fellépéseinek külön örülök, mert az eddig Veszprém halló- és látótávolságában fellépő egyre ismertebb hip-hop sereg egyre távolabbi szegletekben és egyre gyakrabban mutatja meg magát. Igény van rá. A B-oldal sátorba is jöhetnek a Szigetre, csak még egyelőre nem lesz B-oldal sátor ;D

Nem szervesen kapcsolódik a témához, de a B-oldal Branding Experience (vááááá) része, hogy csütörtökön átvettem a pólóimat, és az óriási B betűvel ellátott fekete cipzáras kapucnisban annyira kúrósnak éreztem magam, hogy le se jött rólam 4 napig, csak alatta cserélgettem a tesicuccot. Végig abban reménykedtem, hogy megkérdezi valaki, én vagyok-e az Interstellar Overdrive, és azt hazudom, hogy igen, és utána olyanokat teszek, amit bizonyos vallások tiltanak.

Kanyarodjunk vissza, a fentieket nem én írtam, csak Paul Gascoigne elragadta a billentyűzetet. A Fishin on Orfű programot egy tehetségkutató színpadon közel 30 feltörekvő fellépő egészíti ki. Erről beszéljünk: miután végighallgattunk jópár tehetségkutató fellépőt élőben, illetve én magam önként és önkényesen meghallgattam és lezsűriztem több száz ilyet online, azt kell mondjam, az "ááá, nem ismert zenekarok" hozzáállás igazi zenehallgató kollégáktól elhamarkodott. Egyrészt azért, mert az igazán szar zenekarok nem kapnak lehetőséget, azok a jók viszont igen, akiknél van egy nagyon nevetséges frontember, vagy egy megjátszós billentyűs vagy gitáros. Így a jókedv adott, és ezen kívül vicces frontember/gitáros/billentyűs nélküli JÓ zenekarokra is felfigyelhet az ember, nem egyre. Nagyon támogatom az ilyesmit.

A felsoroltak mellett koncertfilm vetítések és általam nagyra becsült teljesen idióta állat stand-uposok sorakoznak a (modorosan) nagyérdemű (ezek mi vagyunk!) szórakoztatására. Ráadásul, aki megtalálja a térképről letévedt focistát, jutalomban reménykedhet.

A keresésben annyit segítünk, hogy a szivárvány tövében kincs van - és rengeteg kobold, meg talán Paul Gascoigne, és a szivárvány egyik tövét mindig a zenei fesztiválokon érdemes keresni.

Idén hol veszítsük el Paul Gascoigne-t (fesztiválnaptár) | Ismét lesz Magyar Dal Napja