A Depeche Mode koncert emléke
2009. június 24. 12:05 | Interstellar Overdrive |
Nem akartam írni a koncertről, de tegnap este azért cikáznak a gondolataim… Semmiképp sem kritikát akarok megfogalmazni (bár ne felejtsük el, hogy a kritika lehet pozitív is, és ezt sokan el szokták felejteni…), csak leírni, hogy nekem milyen volt a tegnapi DM koncert. Egy emlék, szóval ez tényleg csak egy blogbejegyzés lesz, nem atomfizika.
Árnyék:
- Megmondom őszintén, az egész koncertet úgy tudom összefoglalni: profi munka volt, de nem rock ‘n’ roll. Nem éreztem a koncert alatt, hogy a zenekar és a közönség együtt fogja összeszarni magát, hogy "micsoda este volt".
- Sajnos "frontemberkedésből" keveset kaptunk ezen az estén… persze konszolidálni kell a dolgokat, hiszen a világ egyik legjobb frontemberén pár hete még kórházi köpeny volt…
- A koncert eleje szerintem nagyon álmoskás volt. Tudtunk beszélgetni, az emberek sörért álltak sorba, nem lehetett a levegőben érezni, hogy "úúúú, lemaradok valamiről". Aztán szépen lassan jött a fény…
Fény:
- A színpadkép, a háttérvideók nagyon profik voltak.
- A közönség: hihetetlen, ahogy mi magyarok tudunk lelkesedni… a koncert közepétől úgy éreztem, hogy a közönség hipnotizálta magát, valamint zenészeket, és nem fordítva. Óriási volt, mikor az egész stadion integetve lengette a karját.
- Nekem a legszebb pillanatok az In your room, a Walking in my shoes, a Policy of truth, az I feel you és a Personal Jesus alatt voltak. És azért volt ott még őrület!
Ilyen volt nekem. Nekem, aki jól éreztem magam.
Most pedig szóljon az a dal, melyet tegnap a munkahelyen legalább hatszor meghallgattam és ma is jó úton tartok e felé…
Depeche Mode - Walking in my shoes
