Both Miki - a zseniális gitárprímás
2009. május 29. 07:55 | Péter bócsi |
Ravasz leszek, és szépen egybegyúrok több témát is, de azért lesz egy kapcsolódási pont közöttük: egy olyan zenész, aki mellett nehéz szó nélkül elmenni.
Hála Istennek, elég sok helyen lehet olvasni róla, a zenei karrierjéről és a sikereiről egyaránt, úgyhogy nem fárasztom magam sokat a bemutatásával. Legyen elég annyi, hogy az AC/DC-től Bartókig pár év alatt eljutó, 1981-es születésű, bölcsész végzettségű Both Miki nem az az arc, akit egy kézlegyintéssel el lehetne intézni.
A száraz tények helyett inkább hadd osszam meg veletek a személyes élményeimet.
Szóval az úgy kezdődött, hogy nem is olyan régen, teljesen váratlanul elkészült egy új Barbaro lemez, és híre ment egy lemezbemutató koncertnek is. Természetesen nagy lelkesedéssel túrtam be magam a színpad elé Fogalmam sem volt, mit várjak, ki lesz az, aki Jorgosz helyére lép. Aztán kijött egy furcsán öltözködő, zselés hajú, rock színpadokhoz szokott szememnek kicsit furcsán mozgó srác. Fazonra nemhogy semmit nem néztem ki belőle, de leginkább egy kezdő pincérnek gondoltam volna egy nyírbátori sátras lagziban. Aztán elkezdett gitározni, majd énekelni…én pedig azonnal időt kértem!
Az énekhang nem kimondottan erős, karcos, szóval nem egy bivaly rock énekes, mint sok más kedvencem. Inkább egy magas, tiszta orgánumot kell elképzelni, ami valami hihetetlen lebegős, elszállós dallamokat hoz, amelyek lélekből indulnak és lélekbe érkeznek. A gitározása meg! Nehéz bárkihez hasonlítani, annyira sajátos és virtuóz. T
öbbször volt szerencsém már látni őt a Naprával is, Barbaroval is, és az fogalmazódott meg bennem, hogy úgy gitározik –ha lehet ilyet mondani- mintha hegedülne… Én még nemigen láttam hozzá hasonlót. Ami külön csúcs, hogy behatárolhatatlan a stílus, amit hoz: erősen jelen van benne a népzene, kortárs komolyzene, máskor meg Steve Vai-t juttatja eszembe a hangzásaival, effektjeivel, aztán belekezd valami jazz-es őrületbe, mintha a Living Colour Vernon Reid-jét hallanád, végül megspékeli némi Tom Morello-s féle széteffektezett, disszonáns szólóval. A kompozíciói, dalszerkezetei pedig nem ritkán Frank Zappa-t idézik a laikus zenehallgatónak, azaz nekem. (amúgy nagyon kíváncsi vagyok, hogy ismeri, szereti-e ezeket az előadókat Miklós). Ezt az őrületet ráadásul észveszejtő ritmizálással tolja. Erre varrjál gombot!
A Napra elsöprően lendületes zenei orgiája és a Barbaro kategorizálhatatlan művészete két külön világ (ez utóbbiban mellesleg kitűnően egészíti ki egymást Miki a morcos képű, 
csepeli, lakótelepi házmesterrel, Czriánku Samu Bócsival, akinek a játéka szintén nem egy kvinttologatós Tony Iommi riffelés…). De hogy a szánkat még jobban eltátsuk, hát Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára kijött a 
Hangzó Helikon sorozat újabb darabja. A Radnóti verseket Miki vezényletével a Napra zenésítette meg. A kiadvány újabb oldalát tárja fel Both Mikinek: két zenekara stílusától eltérően a versek lassan hömpölygő, többnyire melankólikus, halk, néha zajos, nem első hallgatásra ható zenei kíséretet, és nagyon finom, szomorú, megrázó énekdallamokat kaptak. Miki remekül ráérzett a szívsajdító szépségű költemények lényegére, és azok mondanivalóját, hatását sikerült felerősítenie a gyönyörű, de elvont zenei kísérettel. A lemez nagyon belopta magát a szívembe, megkockáztatom, hogy a sorozat egyik legjobban sikerült darabjáról van szó! Sajnos nem tudom megmutatni, de aki meghallgatja a Hasonlatok c. verset, és volt már valaha szerelmes, az csodát fog hallani.
Nos, ha valaki kedvet kapott meghallgatni, hogy miről is beszélek, az szombaton szem és fültanúja lehet Miki zsenialitásának, mégpedig nem is hétköznapi körülmények között! Szombaton ugyanis különleges PRÍMÁS TALÁLKOZÓ várja az érdeklődőket a MÜPÁ-ban. (egyébként nekem a „prímás” hozzávetőlegesen annyit jelent, mint a fociban a „spíler”, szóval valaki, aki gyors, nagyon tud szólózni, és akitől kurva nehéz elvenni a labdát, illetve kiütni a kezéből a vonót). Az alkalom annyiban lesz rendhagyó, hogy az "igazi" prímások mellett egyéb hangszeresek is megjelennek majd, tehát az értő zenehallgatók számára a sorozatos orgazmus garantált. A fentiek alapján lustasággal nehezen vádolható fiatalember egyébiránt gitározni fog – bár a verebek azt csiripelik, hogy egy ideje hegedülni is tanul. Majd ha már igazán jól megy neki, biztos hegedül nekünk egy kis death-metalt is, valami ilyesmit nézek ki belőle.
Nézd meg Miki MySpace oldalát!
És egy kis talpalávaló a Naprával:
