B-oldal

A Nemzetközi Gyermeknap eredete körül elég nagy a homály, lehetett köze hozzá a Demokratikus Nőszövetségnek, de már a II világháború előtt is (aztán persze utána is) is tartottak valami hasonlót a nehéz helyzetű gyermekek érdekében, majd az ENSZ is kitalálta az Egyetemes Gyermeknapot, mégis állítólag legkorábban Törökországban ünnepeltek valami ilyesmit, aztán meg nagyon rákaptak a kommunista országok. Szóval nem egyszerű a megfejtés, mindenesetre a tojást tojó húsvéti nyúl nehezen legitimálható hagyományánál valamivel egzaktabb a kép, viszont a Mikulás tisztán levezethető eredetéhez képest egyértelmű a hátrány.

Ami a lényeg: május utolsó vasárnapja (legalábbis Magyarországon) a GYEREKEKÉ! Azon olvasóinknak, akik nem járatosak a témában, vagy ők maguk nem voltak, mellékelünk egy képet egy gyerekről. Így néz ki. Ingyen csak ilyen okoskát találtunk.

Ilyenkor aztán minden van, de tényleg minden! Mert hogy gyereknap alkalmával nemcsak a szülők fogják kézen a csöppségeket, de beindul a gépezet. Egyéni vállalkozók tízezrei indulnak egy jó kis kaszára (ilyenkor jól megy még a csattogó lepke is), de nem maradnak el tőlük a nagyobb vállalatok, multik sem (egy ügyes megjelenés a megfelelő helyen és időben jót tesz az arculatnak), a társadalmi és politikai szervezetek (egyszer minden gyerek szavazópolgár lesz), de a jeles napon még a BKV ellenőr is csak díszlet, s megpróbál rámosolyogni minden gyerekre.

Gyereknapon csak Norbi foglalkozik az egészséggel – egész biztosan tapossa majd valahol a zsírt a tömeggel -, a többiek… Az éves vattacukor fogyasztás egyharmadát simán erre a napra tenném, de szekérszámra fogy a perec, a lángos, a kürtős kalács, ezekhez meg jól csúszik a szőke és a barna kóla.

Végre egy nap, amikor az is hasznos része a társadalomnak, aki "légvárakat épít": mindenhol felfújható játékok és mászófalak emelkednek, törnek a dodzsemek, százával szabadulnak el a lufik, ingyér zakatolnak a kisvasutak, a plázákban és az utcákon egymást érik a bábelőadások és kézműves foglalkozások, és akárhova néz az ember, mindenhol bohócokat lát!

Persze nem igazi a gyereknap tömeg és kaland nélkül. (Felhívjuk a figyelmet, hogy Norbi a tömeget csökkenteni akarja, vigyázni kell vele.) Tán még Dzsínó is útnak indul a pulyákkal a "szeretet ünnepére", ki tudja. Mindenesetre a szülőnek lelkiekben nem árt felkészülni néhány dologra. Mondjuk arra, hogy:

• Már az elején anyázás megy majd egy-egy jobb parkolóhelyért a Városligetben
• Mindenhol tolakodni fognak a gyerekek. A szülők persze még jobban.
• Néhány nagyon kövér ember többször eltiporja majd a mi kis féltett gyermekünket
• Korántsem biztos, hogy időben megtaláljuk majd azt az átkozott wc-t.
• Korántsem biztos, hogy előbb találjuk meg, mint a melléhugyozó, vagy fészekotthagyó honfitársaink.
• A babakocsi kereke akkor fog tönkremenni, amikor a kocsitól való távolságunk elérte a maximumát. Onnantól csak kanyarokat leírva jutunk vissza az autóhoz.
• A gyereknek mindent megveszünk majd, amit valójában egyáltalán nem akarunk megvenni neki, vagy amit nekünk nem vettek meg, vagy amit nekünk is megvettek (tehát ismét: MINDENT).
• Vagy szimplán a "nem veszünk semmit" könnyen átfordulhat vásárlásba, amint meglátjuk, hogy a nálunk eggyel prolibb apuka bármit megvesz a gyereknek. Ilyenkor mi kettőt kell vegyünk. Meg gallyazórácsot a Suzukira.
• A kétségbeesett keresés közben a ricsajból meg kell hallanunk a hangosbemondót: „Pistike várja a szüleit a körhinta mellett, ismétlem, Pistike várja a szüleit a körhinta mellett”, illetve a klasszikus „kislány várja apukáját a főbejáratnál, anyukája küldte el apukájáért” (Belga)

Ami azonban a legszebb, az a csodálatos bemutató és hakniparádé! Egymást érik a különféle produkciók: minden amatőr csapat megmutathatja magát. Természetesen 5 éves kor felett minden kislány csoport aerobic vagy akrobatikus rocky bemutatót tart, de miminum Nyuszitáncot nyom a videózó apukák előtt (legtöbbjüket Dzseninek hívják), a fiúk meg segglyukig eresztett farmerban deszkáznak. Aztán ott vannak a „profi” előadók az igazi vén rókáktól kezdve (az esti buliban tán még Dévényitibi bácsi is megjelenik valahol piros bohóc orral), az ifjú tini kedvencekig mindenki, aki számít. Meg persze aki nem. Eljönnek a más énekhangjára tátogók is, az összes olyan előadót elhívják haknizni, akinek a mai napig CD-n nem, csak kazettán jelent meg a művészetük. Bár őket lehet, hogy a bábelőadások közt kellett volna említeni.

Néhány előadó, akik kihagyhatatlan szereplői a játéknak, vagy régen azok voltak:

• Kaláka– Szerencsére aktívak. Ott a helyük, valami jót is halljanak a kölykök! A számtalan remek gyerekdal közül a Pelikán már 1980-ban is a gyerekek kedvence volt.
• Halász Judit – Mint a Kalákánál! A gyerekdalok koronázatlan királynője, „Judit néni” , örök kedvence a gyerekeknek, egyáltalán nem érdemtelenül (stikában én is hallgatom néha, de ez titok). A Micimackó végén a káosz csak a Nirvána Teen Spirit videójához fogható.
• Dolly-Roll – Hát, itt azért már rezeg a léc, ha gyerekdalokról van szó. A Tipi-tapi Dínó maradandó károkat talán nem okozott, de azért nem baj, hogy már meg se lehet találni.
• 100 Folk Celsius – A gyereknapok abszolút királya. Orbán Józsi óriási! Társaival együtt remek dalokat írtak, zenélni is tudnak, ráadásul a Nemzet Sárkányát is nekik köszönhetjük! A Nagy-ho-ho-ho horgász élőben speedbe hajlik.
• Pap Rita és Bodnár Attila  – az elrettentő példa. Ritus és Atesz! Ez borzasztó! Ki engedte ezt meg?
  

Aki kedvet kapott, az uzsgyi, menjen, végül is a gyerekek biztos élvezni fogják! Meg ha a lurkók nagyon könyörögnek, hát…"hadd legyen gyereknap". Ráadásul úgy kifáradnak, hogy fél10-kor elájulnak, és utána végre BÁRMIT meg lehet tenni a lakásban, pl. játszani a legójukkal, vagy valakinek a valamijével. Én meg jól elmegyek a fiaimmal kirándulni. Csak az eső ne essen…

TOP5 dal anyák napjára EVÖR | Diótörő

Egy kis inspirációs zene, ami filmesekre, zenészekre, és nem különben filmzeneszerzőkre hatott felejthetetlenül: Star Wars. Na ja, a Csillagok háborúja egy mesefilm, így aki nem látta fiatalon, már nehezebben szeret bele. Nem fog dobni a kultuszon az sem, hogy azt magyarázzuk a mai gyerekeknek, mekkora szám volt ilyen hihető különleges effekteket csinálni, ennyire igényesen még 10 évig nem nyúlt senki az effektekhez. Hiszen "szegény" gyerekek már maximálisan élethű számítógépes trükkökön nőnek fel, és nemhogy nem a  Skywalker dinasztián, de pláne nem a bizonytalanul botladozó japán, fekete-fehér Godzillán kell összetojják magukat a moziban és a tévé előtt.

De még teremnek új rajongók, és 20-tól 50 évesig tömegek sorakoznak, akik minden évben képesek végignézni a teljes sorozatot.

A zeneszerző John Williams annyira elkapta az alkotók gondolkodását, hogy utána még egy sor klasszikust alkothatott. Az 50-es évektől volt tévésorozatok, tévéfilmek zeneszerzője, ezek közül talán a Gilligan’s Island (1962-65), és az eredeti négyrészes Lost in space minisorozat ismertebbek (1965). A 70-es évekre az NBC már elég rendszeresen foglalkoztatta (néhány Oscar-gála zenei arculatának megteremtéséhez is az ő nevét vetítették a Holdra), a Poseidon kaland (1972), majd a Cápa (1975) zenéje már megállíthatatlanná, golyóállóvá tette. A Star Wars 1977-es sikere után akár vissza is vonulhatott volna - nos ehelyett még legalább 70 film és tévéműsor zenéjét készítette el, mint a Superman, az Airplane! (amelyben a Cápa zenéjét figurázza ki), az Indiana Jones sorozat, az E.T., a Jurassic Park, a Schindler listája, és az elmúlt 15 évet már fel sem merem sorolni, mert leégne a pofámról a bőr, hogy miket hagyok ki.

Számomra valahol John Williams az etalon, de tudom, hogy ez csak önámítás, hiszen kitermelt a filmipar még klasszisokat. Eleve ugye Ennio Morricone az alap, de ott van a másik western nagyság, Luis Enrique Bacalov, a keresztapa zsenialitását alátámasztó Nino Rota és gyermekkorunk soundtrackjét játszó Guido és Maurizio Deangelis. A musical nagykövet Andrew Lloyd Webber, és a táncos swinges filmek vigyázója, a hangokat luxuskivitelben megálmodó Henry Mancini. Csak kapkodjuk a fejünket olyan nevek hallatán, mint Alan Silvestri, Thomas Newman, Hans Zimmer, Vangelis, Danny Elfman, Angelo Badalamenti, Michael Kamen, Jerry Goldsmith, James Horner, sőt, még mi magyarok is exportáltunk egy nagy nevet az amerikai filmipar számára, Rózsa Miklós személyében, aki az Oscar-dömpinget elbirtokló Ben Hur zeneszerzője.

De maradjunk "az alapnál".

TOP5 Star Wars zene részlet EVÖR

1. EPISODE II END TITLE: a film végén a teraszon egy csók, amely valahol az eredeti trilógia kezdetét jelenti - giccsparádé a háttérben a festői Naboo. Az itt felcsendülő End Title az egész Star Wars minden zenéjének összefoglalása és összeállása, minden idők legnagyobb történet-hangulat-zene összhangja evör. Az Episode I. minden bűnét megbocsátottam, és az évekre megtagadott és elfojtott Star Wars szeretetem a többi néző üvöltözésével és kitörő tapsával újra felszabadult bennem. A Youtube-on egy laza gyerek mindezt egyszerűen csak elzongorázza, valószínűleg kényszerből, és amúgy nem rajongó…

2. BINARY SUNSET: Binary Sunset, azaz a kettős naplemente a filmsorozat egyik legtöbbször visszatérő eleme, van, amikor lágyan, van, amikor a birodalmi induló stílusában szólal meg. A két legnagyobb ütést akkor méri rám ez a zene, amikor talán először, és amikor talán utoljára halljuk. Az első a tényleges kettős naplemente jelenet Owen bácsi és Beru néni házánál - a galaxisba elvágyódó parasztgyerek himnusza. Utoljára akkor emlékszem ugyanerre, amikor Anakin Skywalker robog, hogy lemészároljon egy egész falu buckalakót - itt hallható a legagresszívabb változatban.

3. EPISODE IV END TITLE: nagy kedvencem. Itt a közönség még csak egy filmként élvezhette a kezdeteket, euforikus giccs és üdvrivalgás közepette veszi át mindenki az olimpiai aranyakat, még Chewbacca is indult valami versenyszámban, nyilván nem bringában, mert akkor lehúzták volna róla a nercet. Mellesleg itt szólal meg induló tempóban az előbb említett Binary Sunset, mindjárt az elején. Ahogy vége a díjátadónak, és a zene lelassítva a klasszikus Star Wars main title theme-be kanyarodik, nem szerényen a képernyőre vetve George Lucas nevét, filmtörténeti emlékművet állít mind a rendezőnek, mind a zeneszerzőnek.

4. IMPERIAL MARCH: térjünk át a zene sötét oldalára! Bárki száll ki- vagy be űrhajóból, vagy ha 5-nél több rohamosztagos áll haptákban, akkor ezt az 1-es gyorstárcsázóból azonnal előveszik (vagy a 2-esből, mert az 1-esen a hangposta van). Ravel sem gondolom, hogy forog a sírjában, inkább mosolyog, de elvakult, aki tagadja a hasonlóságot. Akár a IV., akár a VI. rész seregszemléjét nézzük, ez a betétdal egyet jelent a felvonulással. Május 1-jén is helye volna. Egyedül a II. rész klóngyári jeleneteinél érezték úgy az alkotók, hogy a genetika mint tudomány ilyen szintű tudományos eredményét már hangjegyekkel kell kiszínezni. Pedig 5-nél ott is többen voltak…

5. DUEL OF THE FATES: megvan az az érzés, amikor 1 hétig nyaralsz, de nem sikerül ping-pong asztalt bérelni, vagy a háló mindig valaki másnál van, és megfogadod, hogy majd ha a gyerekeddel jössz legközelebb 20 év múlva, mittudomén Zamárdiba ebbe az üdülőbe, akkor bepótolod? Nos John Williamsben is benne maradt egy ilyen pinyózás, és 22 évet várt, hogy megmutassa, mi maradt benne. EZ a Duel of the fates. Mr. Williams az egyetlen, aki az Episode I-ben minden eredeti szellemiséghez méltó módon tette oda magát. Köszönjük, Jani bá’!

Mi maradt ki? Nem, a Cantina song nem. Nem, a Main Title sem, mert sokkal póverebb, amikor End Title-ben visszatér. Ellenben barátom, rokonom de egyelőre nem üzletfelem, a blogíró és Star Wars szakértő Monty szerint az Episode III legvége, záró jelenetekkel és végefőcímmel: ez is sok zenét vegyít, de az érzelmi hatás miatt mindenképpen a toplista környékére illik. Itt még a IV. rész végéről (gyk. tehát 5 epizóddal előbbről:))) is van zene, ami elég erős kalandozás az időben. Nem különben ajánlja az V. részben, amikor Luke -ot megtalálják a Bespinen, majd elmenekülnek, valamint a 6. részben a sejtelmes, veszélyes hangulatú nyitójelenet, és a bővített változat energikus záró jelentsora, ahol a máglya után látjuk a városképeket, végül az ünneplést az Endoron, rengeteg síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Hiába, ha magyar gyerek gyógyítja…

Michael Corleone tribute | TOP5 James Bond betétdal

Ravasz leszek, és szépen egybegyúrok több témát is, de azért lesz egy kapcsolódási pont közöttük: egy olyan zenész, aki mellett nehéz szó nélkül elmenni.

Hála Istennek, elég sok helyen lehet olvasni róla, a zenei karrierjéről és a sikereiről egyaránt, úgyhogy nem fárasztom magam sokat a bemutatásával. Legyen elég annyi, hogy az AC/DC-től Bartókig pár év alatt eljutó, 1981-es születésű, bölcsész végzettségű Both Miki nem az az arc, akit egy kézlegyintéssel el lehetne intézni.

A száraz tények helyett inkább hadd osszam meg veletek a személyes élményeimet.
Szóval az úgy kezdődött, hogy nem is olyan régen, teljesen váratlanul elkészült egy új Barbaro lemez, és híre ment egy lemezbemutató koncertnek is. Természetesen nagy lelkesedéssel túrtam be magam a színpad elé Fogalmam sem volt, mit várjak, ki lesz az, aki Jorgosz helyére lép. Aztán kijött egy furcsán öltözködő, zselés hajú, rock színpadokhoz szokott szememnek kicsit furcsán mozgó srác. Fazonra nemhogy semmit nem néztem ki belőle, de leginkább egy kezdő pincérnek gondoltam volna egy nyírbátori sátras lagziban. Aztán elkezdett gitározni, majd énekelni…én pedig azonnal időt kértem!
Az énekhang nem kimondottan erős, karcos, szóval nem egy bivaly rock énekes, mint sok más kedvencem. Inkább egy magas, tiszta orgánumot kell elképzelni, ami valami hihetetlen lebegős, elszállós dallamokat hoz, amelyek lélekből indulnak és lélekbe érkeznek. A gitározása meg! Nehéz bárkihez hasonlítani, annyira sajátos és virtuóz. Többször volt szerencsém már látni őt a Naprával is, Barbaroval is, és az fogalmazódott meg bennem, hogy úgy gitározik –ha lehet ilyet mondani- mintha hegedülne… Én még nemigen láttam hozzá hasonlót. Ami külön csúcs, hogy behatárolhatatlan a stílus, amit hoz: erősen jelen van benne a népzene, kortárs komolyzene, máskor meg Steve Vai-t juttatja eszembe a hangzásaival, effektjeivel, aztán belekezd valami jazz-es őrületbe, mintha a Living Colour Vernon Reid-jét hallanád, végül megspékeli némi Tom Morello-s féle széteffektezett, disszonáns szólóval. A kompozíciói, dalszerkezetei pedig nem ritkán Frank Zappa-t idézik a laikus zenehallgatónak, azaz nekem. (amúgy nagyon kíváncsi vagyok, hogy ismeri, szereti-e ezeket az előadókat Miklós). Ezt az őrületet ráadásul észveszejtő ritmizálással tolja. Erre varrjál gombot!

A Napra elsöprően lendületes zenei orgiája és a Barbaro kategorizálhatatlan művészete két külön világ (ez utóbbiban mellesleg kitűnően egészíti ki egymást Miki a morcos képű, csepeli, lakótelepi házmesterrel, Czriánku Samu Bócsival, akinek a játéka szintén nem egy kvinttologatós Tony Iommi riffelés…). De hogy a szánkat még jobban eltátsuk, hát Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára kijött a Hangzó Helikon sorozat újabb darabja. A Radnóti verseket Miki vezényletével a Napra zenésítette meg. A kiadvány újabb oldalát tárja fel Both Mikinek: két zenekara stílusától eltérően a versek lassan hömpölygő, többnyire melankólikus, halk, néha zajos, nem első hallgatásra ható zenei kíséretet, és nagyon finom, szomorú, megrázó énekdallamokat kaptak. Miki remekül ráérzett a szívsajdító szépségű költemények lényegére, és azok mondanivalóját, hatását sikerült felerősítenie a gyönyörű, de elvont zenei kísérettel. A lemez nagyon belopta magát a szívembe, megkockáztatom, hogy a sorozat egyik legjobban sikerült darabjáról van szó! Sajnos nem tudom megmutatni, de aki meghallgatja a Hasonlatok c. verset, és volt már valaha szerelmes, az csodát fog hallani.

Nos, ha valaki kedvet kapott meghallgatni, hogy miről is beszélek, az szombaton szem és fültanúja lehet Miki zsenialitásának, mégpedig nem is hétköznapi körülmények között! Szombaton ugyanis különleges PRÍMÁS TALÁLKOZÓ várja az érdeklődőket a MÜPÁ-ban. (egyébként nekem a „prímás” hozzávetőlegesen annyit jelent, mint a fociban a „spíler”, szóval valaki, aki gyors, nagyon tud szólózni, és akitől kurva nehéz elvenni a labdát, illetve kiütni a kezéből a vonót). Az alkalom annyiban lesz rendhagyó, hogy az "igazi" prímások mellett egyéb hangszeresek is megjelennek majd, tehát az értő zenehallgatók számára a sorozatos orgazmus garantált. A fentiek alapján lustasággal nehezen vádolható fiatalember egyébiránt gitározni fog – bár a verebek azt csiripelik, hogy egy ideje hegedülni is tanul. Majd ha már igazán jól megy neki, biztos hegedül nekünk egy kis death-metalt is, valami ilyesmit nézek ki belőle.

Nézd meg Miki MySpace oldalát!

És egy kis talpalávaló a Naprával:

Hét dala: Napra - Pici ház | TOP5 We are magyar EVÖR

Hét Dala: Thievery Corporation - Amerimacka

Album: The Cosmic Game (2005)

Miért éppen ez? Talán mert minden nap meghallgatom valamelyik albumukat. 1997-ben a Sounds from the Thievery Hi-Fi volt az első, amin éreztem némi breakes beütést, az 1999-ben a DJ Kicks sorozatban mejelent mixlemezükön a tavaly Bootsie lemezbemutatóján hazánkban járt DJ Cam, ileltve Up, Bustle & Out meg ilyenek voltak. Úgy érzem, mára ez a felhang annyira nincs a zenéjükben, viszont a változásokkal együtt is mindig ugyanazt a megnyugtató hangulatot teremtik a számaik, hasonlóak maradtak a dobalapok, és a visszhangos dub hangzás.

2006-ban újra elkezdtem hallgatni, amiben a fenti számnak elég sok szerepe van, részben azért, mert játszottuk a zenekarral és kénytelen voltam kicsit belebújni. És szépen lassan megemésztettem az átugrott albumokat, ami mára odáig fajult, hogy ha nincs kedvem gondolkodni, mit hallgassak, akkor jó eséllyel Thieveryt teszek be.

Maga a szám elég (európai szemmel) reális kép Amerikáról az egyébként washingtoni duó által, a Bush adminisztráció és az USA külpolitikájának kritikája, szinte mintha a mi szemszögükből látnák magukat. A dalszövegben a Szabadságszobor szégyent és dühöt érez, amiért Amerika már nem azt jelenti, amit ő jelképezne, és ebben a szégyenben lángol vele a lakosság azon része, aki hasonlóan érez. A culture of greed has got to end meg utalhatna akár a hitelválságra is, kicsit újramagyarázva, bár annak ugye mi vagyunk az okai, nem ők :))

Az Amerimacka, azaz a dal szerint az Amerika-jelenség egy édes-szép hazugság, a refrén szerint: mintha mézet nyalnánk le egy kés éléről: a szabadok földje rabszolgaságra épült, és a kapzsiság kultusza vezeti. A számot éneklő DJ (MC), Notch a szöveg végén sárból felállva erősíti meg, hogy nem hagyja, hogy az ő istene, a szeretet és egyéb nyalánkságok helyett valami teljesen más győzzön… igen, ez így kicsit zépségversenyes :) De van valami értékelhető üzenete annak, hogy felkelünk a mocsokból, lerázzuk magunkról ezt a majmot, hogy újra büszkék lehessünk az országunkra.

Nem feketíthet be mindenkit az erőszak, és a szabadság szó kisajátítása, elferdítése. A két lábbal a földön járó önkritikával rendelkezők és közben teljes szívvel egy álomra vágyó emberek fénye átsüt ezen a szürke ködön.

Balaton Soundra jönnek? Nem, sajnos lemondták teljes nyári európai turnéjukat, tehát nem a Plattenseevel, a Palatschinkennel és a langosch-sal van bajuk. Helyettük a Dub Pistols került a line-upba, ami a maga hip(-trip)-hop, reggae és dub keverékével egy elég jó minőségű pótkávé, ugyanúgy fogok rá bólogatni sörrel a kezemben, csak annyira fogom magam vissza, hogy meg ne haljak, mert azért a Thieveryt még be kell húzni élőben.

Aki nincs bekötve intravénásan a Thieveryre, és tetszik neki, annak a Richest Man in Babylon és a Warning Shots c. számokat, vagy a Richest Man (2002) és The Cosmic Games (2005) albumokat ajánlom.

Hét dala: Napra - Pici ház | Hét dala: Stevie Wonder - Superstition

Biááááccs! Az se volt semmi 2005-ben, ahogy Paul Anka visszajött hamvaiból, és Rock Swings című lemezén swing stílusban dolgozta fel Van Halen, a Nirvana, Bon Jovi, a Soundgarden vagy éppen Lionel Richie klasszikusait, de amit Richard Cheese bandája (a Lounge Against the Marchine) notóriusan művel, az orbitálisan kemény.

A Nirvanától nem finomkodva egyszerűen a "Rape me" című felvételt jazzesítették meg, melyben a megerőszakolás mellett a nyílt tályog csókolgatás és hasonló matiné témákat pendített meg Cobain. Snoop Dogg örökzöldjének, a Gin & Juice-nak a hallgatása közben pedig egyenesen bokánfostam magam a röhögéstől, rolling down the street smokin’ indo, sippin on gin and juce, LAID BACK - with my mind on the money and my money on my mind!! Ezzel a performansszal Cheese gyakorlatilag megvalósítja a death jazz fogalmát, hiszen - felháborító és ízléstelen módon persze - a "szééétön" (Satan) beordításokat is idézi az eredeti opuszokból, a swinghez passzoló szécsipálos narrációban persze.

Olyan stílusban áll neki a mutatványnak bársonyzakóban, mintha a Cotton Club Singers lépne fel a boogie-woogie klubban, kilencszázötvennyolcban, aztán csak úgy röpködnek a kurvák a nappaliban, meg a füves cigik, mintha Sinatrát a gólya véletlenül a 110-edik utca rossz oldalán rakta volna le. A legszebb, hogy mindezt elegáns klubokban és menő tévéshowkban tolják, nem a Tilos az Á…-ra vannak korlátozva. Fellelhetőségi helyük manapság már csak Las Vegas, miután kiturnézták magukat, oda zárkóztak be.

Mivel egy félig élvezhető videót találtam csak, álljon itt a hallgatnivaló mp3-ban:

• Snoop Dogg - Gin and Juice (1993)
• Richard Cheese - Gin and Juice (2006)

Richard Cheese live:

Nekem a The Sunny Side of the Moon album van, melynek találó tracklistje:

1. Rape Me (eredeti: Nirvana)
2. People Equals Shit (eredeti: Slipknot)
3. Baby Got Back (eredeti: Sir Mix A Lot)
4. Girls Girls Girls (eredeti: Motley Crue)
5. Closer (eredeti: Nine Inch Nails)
6. Bust A Move (eredeti: Young Mc)
7. Down With The Sickness (eredeti: Disturbed)
8. Sunday Bloody Sunday (eredeti: U2)
9. Freak On A Leash (eredeti: Korn)
10. Nookie (eredeti: Limp Bizkit)
11. Another Brick In The Wall (eredeti: Pink Floyd)
12. Rock The Casbah (eredeti: Clash)
13. Fight For Your Right (eredeti: Beastie Boy)
14. Hot For Teacher (eredeti: Van Halen)
15. Gin And Juice (eredeti: Snoop Dogg)
16. Come Out And Play (eredeti: Offspring)
17. Badd (eredeti: Ying Yang Twins)
18. Creep (eredeti: Radiohead)

Beatallica az A38-on | Május az otthon zenélés hónapja

Itt a BL döntő napja! Férfiak a tv elé! Nem jöhet közbe Született feleségek, vagy Dr. House (főleg, ha nem ezeken a napokon mennek a tv-ben). Nincs átkapcsolás, hogy "nézzük meg, mi megy a másikon". Ami viszont van: sör a kézben, artikulálatlan ordibálás, fotelből fel-felugrás, újabb sör, néha homlokra ütés, "uramatyám" mondás, ha esetleg az ellenfél vezet, akkor távirányító eldobása (és / vagy törése), lendülő lábak, szétköpködött szotyi, meghitt pillanatok, már a felvezetés pillanatában…

A futball mai ünnepére… fú, ez de patetikus… szóval lássunk pár szurkolói rigmust az európai élcsapatok szurkolóitól:

1. Barcelona: himnusz | stadion
2. AC Milan: himnusz | stadion
3. AS Roma: stadion | stadion 2
4. Manchester United: himnusz | játékosokat éltető rigmusok
5. Bayern München: himnusz
6. Liverpool: himnusz | stadion
7. Chelsea: stadion
8. Real Madrid: himnusz
9. Panathinaikos: stúdió | kosárlabda mérkőzés
10. Napoli: stúdió

Barcelona vagy Manchester… Manchester vagy Barcelona… valamelyiknek ez fog szólni, lefogadom…

TOP5 bringás szám EVÖR | TOP5 bevonuló zene EVÖR

Na megvolt a buli - NEM voltunk. Monumentális emberhömpöly, amely nem tagadom, hatással van rám, életem legjobb ilyen élménye David Morales volt a Szigeten, 2001-ben. Na de egyrészt eltelt pár év, és bár továbbra is rajongok az ütősebb négynegyedes elektronikus zenékért, kicsit megszerzetesültem. Másrészt ahol mindenki FEHÉRBEN van, ott valami olyan felcicomázás előzi meg a bulit, amiben én nem szeretnék se 20, se 20.000 fővel együtt részt venni.

Mondjunk először jókat a jelenségről!

• Akárhogy picsogok, ha ott vagyok, megőrültem volna az örömtől.
• Nagyon jófajta kábítószerekhez lehetett volna akár mások izzadságába való belenyalás útján hozzájutni.
• Eszméletlen komoly a (tavalyi…) díszlet, amit elhoztak, kicsit olyan, mint a tengermélyi varázs bálja, ahol az öreg McFly fater megismerkedett Marty anyukájával 1955-ben, csak jobb. Ha itt alámerülsz, kipróbálhatod, hogy kibírod-e víz alatt 8 órán át, egy levegővel.
• Nem csak frissen avanzsált sztárok parádéja ez, tavaly itt volt Paul Oakenfold, és Fedde le Grand, utóbbi tavalyi hollandiázásunkat jelentősen feldobta.
• Axwellt lehet adni, Sebastian Ingrosso és Sander van Doorn (eleve milyen név már ez bazmeg, összes kedvenc színész és konkvisztádor nevét összekeverés) azonban már csak annak isten, aki 2000 után csöppent a hasonló zenék szerelmesei közé.
• Minél nagyobb a tömeg, annál inkább elveszel benne, és egy ilyen buli olyan, mintha egy emberként folynál ezrekkel, irgalmatlan jó, ezt azért leszögezném, mielőtt belecsapunk.
• A fensziskedést és státus fölött bulizást nem tudom röhögés nélkül nézni, esetleg a white címke nélkül egy sima sensationt összedobhatnának, néhány komolyabb játékossal.
• Azt viszont muszáj megjegyeznem, mivel a B-oldal kétharmada évekig elvolna egy hajón az Amstelen egy kis hangstúdiót működtetve, hogy amszterdami gyökerű a rendezvény, és ebből elvakultan azt kell következtetnem, hogy nem hülyeség.
• 1999-2001 között trance trackeket csináltunk egy magyar DJ-nek, azt kell mondjam, ismerem belülről ezt a zenét, és csak idő híján és hozzám közelebb álló zenék birtokában nem hallgatom. Tuc-tuc óráimat is már csak a deephouse és a techno világában töltöm. De szeretem, értem, és tudom élvezni, és vétek volna leparasztozni a fehérneműbe öltözött vendégsereget a zene miatt. Itt a ruhán kívül semmivel nincsen baj.

Na de térjünk át a lényegre, a Magyar Vegyipari Kereskedelmi Kisszövetkezet hipófogyása megugrott május 16. másnapján, hiszen ezrek buliztak fehérben. Lássuk a TOPX okot, ami zavaró vagy éppen előnyös lehet egy white partyn:

• Bruce Willist nem engedik be, mert az atlétáján piros is van.
• A mentőorvosok fél órára elvesztik egymást a tömegben.
• Mágenheim doki viszont egészen közel tud lopózni Julcsihoz, hogy lássa, nem az olaszszótárat keresik, hanem dugnak.
• Nem látod, ha lekokainoztad a ruhádat. Vagy ha másét.
• És csak UV-ban látod, ha valamilyen örökítőanyag ment rá. Vagy máséra.
• A csehfaszúak (értsd: nagyon fehér bőrűek) mehetnek meztelenül is.
• Mindig van egy masszív paraszt réteg, aki sötét tangát, vagy nemtől függően (függően?) fekete alsónadrágot vesz a fehér alá, lehet mulatni.
• Mindig van egy masszív riszpekt réteg, aki semmit nem vesz alá, szintén lehet mulatni.
• Rózsa Gyuri és Torgyán kedvenc öltönyében simán besétál.
• A teniszcsillagok kisgatyában, kistrikóban ki-besétálhatnak. Boris Becker duplán, mert ő még csehfaszú is.
• Akármennyire vannak elsőáldozónak öltözve, másnap a partyphoto.hu-n megtalálod az összes kalapácsfejű iskolakerülőt, aki csak ezért vonatozott 14 órát.
• Ha a Tardablog ajánlása ellenére elfelejtettél széntablettát nyelni, ha átszarod a gatyádat, a kashmir pulcsi derékra kötésével könnyű elkamuflázsolni.
• Japánoknak jó hír, hogy a white partyra csak a fehér (tehát a jó) nindzsák jöhetnek be. Ha esetleg a fekete nindzsa kihipózva be akarna jönni, attól is elveszik a surikent az inkálosok, meg a 38 darab fényképezőgépet is, amivel a turistabuszról leszállt.
• A szombat esti John Travolta és az Airplane-ből Ted Pinacsősz akár patában, akár tengerésztemetésre öltözve akkreditálva van a bulira.
• A Whitesnake hátul próbál meg belógni, miután rájönnek, hogy nem a csúszómászónak, hanem a kezeslábasnak kellett volna fehérnek lennie. (Aki viszont Ba-snake pólóban van, bemehet.)
• Ha lány vagy, és nem tudod, kit szoptál le, kifelémenet felismered az arcod inverzét az ágyékán.
• Ha viszont iwiw linkre hajtó fiú vagy, másnap ülhetsz az ágyad szélén… "kivel ismerkedtem meg? asszem fehérben volt…".
• A pékek egyenesen innen mehetnek dolgozni, vagy jöhetnek melóból.
• Munkaruhás buli másoknak is. A chef egy napig együtt ünnepel a su-cheffel, szakács a kuktával, ápoló a kényszerzubbonyossal, pantomimes az erőművésszel, műtős a sebésszel, konfekcióosztályos kartársnő a középiskolai konyhással.
• A ku-kluxusok (bár remélem nincsenek hazánkban) megtarthatják éves közgyűlésüket egy sarokban.
• Akik ballagáson, szavalóvsersenyen, úttörőavatáson vagy érettségin voltak délután, csak a nadrágot kell lecseréljék, és ugyanez igaz azokra, akik csak úgy alávették a tesicuccot.

Tudjátok mit? Megvetjük a fehérruhás sznobériát DE boldogok vagyunk, hogy az elektronikus zene ilyen méretű ünnepének hazánk is egy állomása, és hogy aki ott volt, jól szórakozhatott. Pontosan ugyanezért fogjuk kitombolni a belünket a Balaton Soundon, kicsit jobb fellépőkre, kicsit színesebb ruhák közt, kicsit ugyanebben az extázisban.

 Szakmává alázzuk-e a DJ-zést? | Mizu, vidéki vagy?

Na megvolt a buli - NEM voltunk. Monumentális emberhömpöly, amely nem tagadom, hatással van rám, életem legjobb ilyen élménye David Morales volt a Szigeten, 2001-ben. Na de egyrészt eltelt pár év, és bár továbbra is rajongok az ütősebb négynegyedes elektronikus zenékért, kicsit megszerzetesültem. Másrészt ahol mindenki FEHÉRBEN van, ott valami olyan felcicomázás előzi meg a bulit, amiben én nem szeretnék se 20, se 20.000 fővel együtt részt venni.

Mondjunk először jókat a jelenségről!

• Akárhogy picsogok, ha ott vagyok, megőrültem volna az örömtől.
• Nagyon jófajta kábítószerekhez lehetett volna akár mások izzadságába való belenyalás útján hozzájutni.
• Eszméletlen komoly a (tavalyi…) díszlet, amit elhoztak, kicsit olyan, mint a tengermélyi varázs bálja, ahol az öreg McFly fater megismerkedett Marty anyukájával 1955-ben, csak jobb. Ha itt alámerülsz, kipróbálhatod, hogy kibírod-e víz alatt 8 órán át, egy levegővel.
• Nem csak frissen avanzsált sztárok parádéja ez, tavaly itt volt Paul Oakenfold, és Fedde le Grand, utóbbi tavalyi hollandiázásunkat jelentősen feldobta.
• Axwellt lehet adni, Sebastian Ingrosso és Sander van Doorn (eleve milyen név már ez bazmeg, összes kedvenc színész és konkvisztádor nevét összekeverés) azonban már csak annak isten, aki 2000 után csöppent a hasonló zenék szerelmesei közé.
• Minél nagyobb a tömeg, annál inkább elveszel benne, és egy ilyen buli olyan, mintha egy emberként folynál ezrekkel, irgalmatlan jó, ezt azért leszögezném, mielőtt belecsapunk.
• A fensziskedést és státus fölött bulizást nem tudom röhögés nélkül nézni, esetleg a white címke nélkül egy sima sensationt összedobhatnának, néhány komolyabb játékossal.
• Azt viszont muszáj megjegyeznem, mivel a B-oldal kétharmada évekig elvolna egy hajón az Amstelen egy kis hangstúdiót működtetve, hogy amszterdami gyökerű a rendezvény, és ebből elvakultan azt kell következtetnem, hogy nem hülyeség.
• 1999-2001 között trance trackeket csináltunk egy magyar DJ-nek, azt kell mondjam, ismerem belülről ezt a zenét, és csak idő híján és hozzám közelebb álló zenék birtokában nem hallgatom. Tuc-tuc óráimat is már csak a deephouse és a techno világában töltöm. De szeretem, értem, és tudom élvezni, és vétek volna leparasztozni a fehérneműbe öltözött vendégsereget a zene miatt. Itt a ruhán kívül semmivel nincsen baj.

Na de térjünk át a lényegre, a Magyar Vegyipari Kereskedelmi Kisszövetkezet hipófogyása megugrott május 16. másnapján, hiszen ezrek buliztak fehérben. Lássuk a TOPX okot, ami zavaró vagy éppen előnyös lehet egy white partyn:

• Bruce Willist nem engedik be, mert az atlétáján piros is van.
• A mentőorvosok fél órára elvesztik egymást a tömegben.
• Mágenheim doki viszont egészen közel tud lopózni Julcsihoz, hogy lássa, nem az olaszszótárat keresik, hanem dugnak.
• Nem látod, ha lekokainoztad a ruhádat. Vagy ha másét.
• És csak UV-ban látod, ha valamilyen örökítőanyag ment rá. Vagy máséra.
• A csehfaszúak (értsd: nagyon fehér bőrűek) mehetnek meztelenül is.
• Mindig van egy masszív paraszt réteg, aki sötét tangát, vagy nemtől függően (függően?) fekete alsónadrágot vesz a fehér alá, lehet mulatni.
• Mindig van egy masszív riszpekt réteg, aki semmit nem vesz alá, szintén lehet mulatni.
• Rózsa Gyuri és Torgyán kedvenc öltönyében simán besétál.
• A teniszcsillagok kisgatyában, kistrikóban ki-besétálhatnak. Boris Becker duplán, mert ő még csehfaszú is.
• Akármennyire vannak elsőáldozónak öltözve, másnap a partyphoto.hu-n megtalálod az összes kalapácsfejű iskolakerülőt, aki csak ezért vonatozott 14 órát.
• Ha a Tardablog ajánlása ellenére elfelejtettél széntablettát nyelni, ha átszarod a gatyádat, a kashmir pulcsi derékra kötésével könnyű elkamuflázsolni.
• Japánoknak jó hír, hogy a white partyra csak a fehér (tehát a jó) nindzsák jöhetnek be. Ha esetleg a fekete nindzsa kihipózva be akarna jönni, attól is elveszik a surikent az inkálosok, meg a 38 darab fényképezőgépet is, amivel a turistabuszról leszállt.
• A szombat esti John Travolta és az Airplane-ből Ted Pinacsősz akár patában, akár tengerésztemetésre öltözve akkreditálva van a bulira.
• A Whitesnake hátul próbál meg belógni, miután rájönnek, hogy nem a csúszómászónak, hanem a kezeslábasnak kellett volna fehérnek lennie. (Aki viszont Ba-snake pólóban van, bemehet.)
• Ha lány vagy, és nem tudod, kit szoptál le, kifelémenet felismered az arcod inverzét az ágyékán.
• Ha viszont iwiw linkre hajtó fiú vagy, másnap ülhetsz az ágyad szélén… "kivel ismerkedtem meg? asszem fehérben volt…".
• A pékek egyenesen innen mehetnek dolgozni, vagy jöhetnek melóból.
• Munkaruhás buli másoknak is. A chef egy napig együtt ünnepel a su-cheffel, szakács a kuktával, ápoló a kényszerzubbonyossal, pantomimes az erőművésszel, műtős a sebésszel, konfekcióosztályos kartársnő a középiskolai konyhással.
• A ku-kluxusok (bár remélem nincsenek hazánkban) megtarthatják éves közgyűlésüket egy sarokban.
• Akik ballagáson, szavalóvsersenyen, úttörőavatáson vagy érettségin voltak délután, csak a nadrágot kell lecseréljék, és ugyanez igaz azokra, akik csak úgy alávették a tesicuccot.

Tudjátok mit? Megvetjük a fehérruhás sznobériát DE boldogok vagyunk, hogy az elektronikus zene ilyen méretű ünnepének hazánk is egy állomása, és hogy aki ott volt, jól szórakozhatott. Pontosan ugyanezért fogjuk kitombolni a belünket a Balaton Soundon, kicsit jobb fellépőkre, kicsit színesebb ruhák közt, kicsit ugyanebben az extázisban.

 Szakmává alázzuk-e a DJ-zést? | Mizu, vidéki vagy?

Új Animal Cannibals, örüljünk vagy ne? 1994 körül hódították meg a köztudatot, és csináltak viccet abból, hogy senki nem tudja kimondani a nevüket. Azóta azért a magyar hip-hop szépen lassan felmutatta, hogy van még benne lehetőség, ahányszor azt gondolnánk, hogy nem, még mindig lehet újat hozni, rengeteg stílust meg lehet magyarul is valósítani, mélyebbre nyúlni a lelkekben. A kannibálok megmaradtak a klasszikus rímeket használó osztály bohócainak. Ha negatívumot keresünk ebben, találhatunk. Ha pozitívumot keresünk benne, az is adja magát, hiszen Fenyő Miki szárnypróbálgatásain kívül nekik köszönhetjük, hogy a nagymamák portfóliójába is bekerült a "rap", igaz inkább "a szomszéd kis útonálló haramia egész nap ezt a borzalmas rapzenét üvölteti" kontextusban, de legalább felkerült számukra is a térképre.

Első demóik a 90-es évek elején, első albumuk talán 1995-ben jött ki. Emlékszem, ahogy röhögtünk az "Addaaaapénzt" demófelvételen, és később a Takarítónőt meg a Kanni-bált és még számos dalt fejből tudtunk a haverokkal. Utóbbi zenei alapját egyébként a Neoton Família 1983-as Aerobic LP-je adta, akikről nem győzöm széllel szembe hugyozva hangsúlyozni, hogy zeneileg mennyire patentek voltak a kor lehetőségeit tekintve.

Az elmúlt 10 évet többszöri comeback-kísérletnek minősíteném, illetve valami olyan tanulságot tudnék levonni, hogy ez a zene mindig ugyanannak a korosztálynak szól, és a közönség nem öregedett a két MC-vel együtt. Végül egy 20-30 év széles generációs massza mondhatja majd el magáról, hogy rövidebb-hosszabb ideig ő is hallgatott Animal Cannibalst.

A nagyjából a kannibálokkal egyidős, elkóricáló rajongókat már nem érték el, hiszen leghangosabb üzeneteik olyanok voltak, mint a rettenetes ellenérzést kiváltó Kérek egy puszikát, Remiksz albummal, illetve saját bohóckodásukhoz passzoló filmek soundtrackjével foglalták el magukat (Hangyák a gatyában, Csajok a csúcson). Ezekből hozzám már nem jutott el az a vonal, amit mondjuk a Telepi srác napja képviselt, és amiből egy teljesen más utóélet alakulhatott volna ki. Néhány évig minden gólyabálon őket hakniztatták a Padödövel, és ebből az elánból maradt is szépen, a mai napig egymást érik a fellépések. Az Animal Cannibals nem lett kevesebb, mi mentünk el más irányba.

Azt ne felejtsük el, hogy nevük - mint a mainstreambe elsőként áttörő hip-hop csapat - felhasználásával, 1996 óta viszik a Fila Rap Jamet. Ettől válnak a rap úttörőjévé, egyrészt közönséget találtak neki magyarul, akik aztán elkezdhették keresni a saját útjukat, és ezt az útkeresést a Rap Jam keretében új előadókkal táplálták. Mintegy maguk alatt vágva a fát, mint amikor a mester saját hátán dobja át a drótkerítésen a tanítványát. Én azt mondanám, elfáradt az a fajta rap, amit ők hoznak, DE hogy ezt egyáltalán fanyalgó hangulatomban kimondhatom, az is nekik köszönhető. Maguk színesítették meg a palettát annyira, hogy mindenki ott legyen, aki számít, sőt, még többen. És ez mindenképpen fény és riszpekt.

Nos így, hogy tisztáztuk elvitathatatlan érdemeiket, ejtsünk szót arról, hogy 2 hete felütötte fejét egy új videó, Budapest nyáron (sokkal szabadabb) címmel, kicsit ráülve a Critical Massre, de azért tekintélyesen lekésve azt. Számomra a két legérdekesebb motívum egyike, hogy az egész klipet digifényképezővel lőtték (az egyik piacvezető tükörreflexes gép komolyabb verziójával, reklámot nem csinálok neki), a másik pedig, hogy két fícsöring ártiszt is helyet kapott a számban. Ami jó ötlet volt! Egyikük a freestyler MC Gőz, másikuk pedig nagyon bemondja a tuti a bicikliről, ő a korábbi IMMC-ből ismerhető Buppa, Budapest legismertebb biciklis futárja, aki saját zenéje mellett a Ludditák csapatát is időnként erősíti. Megmondom őszintén ez a megírt szövege nekem 100x bejövősebb, mint a rögtönzött jó dumák. Sőt, még az Animal Cannibals is színvonalat ugrik tőle.

A számban egyedül az "ingyen van a békávé" felkiáltás nem szimpatikus, nem ebben az irányban szeretnénk továbbtanulni, és Budapest mint város sem ennek az égtájnak az irányába halad. Amúgy az ilyen lokálpatrióta, "helyi érdekű" zenék tudnak ütni, ha sikerül olyan tiszta szívvel befogadni, hogy nem a mesterkéltség cukormázát kocogtatom egy képzeletbeli mokkáskanállal. Ilyen szempontból nálam szeplőtelenebb a Realistic Crew fővárosról szóló száma, a Zagar-féle Sound & Lights a Szigetről, illetve CopyCon állásfoglalása Szolnok cityről.

Lássuk, miről is van szó:

TOP5 bringás szám EVÖR | A kutya vacsorája

Végre a kezemben foghatom és a Youtube helyett a polcról vehetem elő egyik kedvenc együttesen újabb kiadványát, hiszen a 2005-ös Kilégzés album és sok-sok koncert után új anyaggal örvendeztetett meg minket a Quimby.

Bármennyire is elfogult vagyok, a kép felemás. A lemez (azaz maxi +) csak 5 dalt tartalmaz… Reménykeltő, hogy az ígéretek szerint még ez évben jelenik meg hasonló kiadvány (kiadványok?) a zenekartól, ugyanakkor a sorok között olyan üzenetet is vélek felfedezni, mely szerint a Quimby is elgondolkodtt azon, hogy érdemes-e a mai lemezvásárlási szokások mellett nagylemezt kiadni.

Elhesegetve a gondolatokat, lássuk a korong 5 dalát!

1. Ajjajjaj

A lemez címadó dalát az MR2 már elkezdte agyonjátszani. Zorános orrhangzás, tipikus Kiss Tibi szövegek (engem a "ködben iázik a szamár" már az első sorban megvett), ugyanakkor kicsit olyan érzésem van, mintha ez a dal lemaradt volna a Kilégzésről, de szerencsére valamelyik fiókban megtalálták és most kicsit leporolva keltették életre.

2. Álmod ébren tart

Na, ebben a dalban minden benne van, ami Quimby. Lüktető ritmus, majd a dal végén jönnek a "zajongások", hangoskodás, pszichedelikus hangzás. Ez a dal a Lovakkal jöttél Viszockij-ra emlékeztet a Diligrammról. 

3. Nice day

A maxi 3 angol nyelvű dala közül az első, melyet Kárpáti Dodi énekel. A rutinos koncertre járók már ismerhették e dalt, most stúdióverzióban hallhatjuk, hogy a trombitát letéve hogyan frontemberkedik Dodi bácsi.

4. I’ve got a girl

Tipikus dal, melyben semmi különös sincs, mégis ez a másik kedvencem a lemezről. Az "I’ve got a girl, a snake around my neck" sor pedig még angolul is betalál.

5. Made in China

Meglepő rockos kezdés, majd igazi liviuskodás. A dal közelebb áll Livius side-projektjéhez (A Kutya Vacsorája), mint a Quimbyhez, de kellően elmeháborodott dal, hogy sokadik hallgatásra megszeressem. Mondjuk mit keres benne egy kínai lány mondókája? Hehe.

Mindent összevetve… Erre a vacsorára 3,5-4 pontot adok. Ha az első hallgatás után kellett volna véleményemet összegeznem, akkor vitriolosabb lennék, azóta már többször végighallgattam a dalokat, melyek rajongói vénámba ivódtak. Bár az 5 dallal tulajdonképpen nincs "nagy baj", de így, hogy "csak" ezt az 5 dalt kaptuk, nekem hiányérzetem támadt.

Többet. Azaz: telhetetlen vagyok és keveslem! Megérdemelnénk, hogy újra egy igazi nagylemezzel tömjék be a szánkat! Nagyon várjuk, addig pedig koncertek és varázszene! Li-li-LIBIDÓÓÓ!

Quimby - Álmod ébren tart

Quimby koncert kilégzése | A Kutya Vacsorája vallatása