B-oldal

Kik ők? 

Texasi srácok, akik a kilencvenes években is tudtak újat hozni a zenébe. 1994-ben adták az első koncertjüket, de 2001-ben már fel is oszlottak, aminek több oka is volt, a legfőbb, hogy az énekes Cedric és a gitáros Omar úgy látta, kreativitásuk nem kap levegőt, az At the Drive-In csúnya korlátok közé szorítja őket. Léptek, legnagyobb örömömre megalakították a The Mars Volta-t, akik maradtak, azokat pedig Sparta néven lehet lenyomozni. Nagy falat megemészteni mindkét banda munkásságát, különösen a Volta-t, de semmi esetre se kezdjünk bele, mielőtt nem vagyunk túl az At the Drive-In-en. Megsúgom, nem lehet túllenni rajtuk, a Relationship Command számomra minden idők egyik legnagyobb lemeze.

Melyik album?

A már említett Relationship Command. Kereskedelmi szempontból az első és utolsó sikerük. Nem szeretném majmolni amerikát, de valahogy nem tudom elképzelni, ahogy Fábry felkonferálja őket, pedig szinte az összes híres show műsorban felléptek, de az persze, hogy kint hogy megy ez, külön poszt témája lenne.

Miért? 

Mert épp ésszel nehéz felfogni, hogy ilyen jó dalt hogy lehet írni, megjegyzem az összes dal legalább ilyen erős a lemezen. Mert ilyen intenzív előadásmódot ritkán lát az ember, ami nem öncélúan keménykedik, hanem zsigerből jön. Mintha saját magukat marionett bábúként mozgatnák beszakítva. Mert számomra nem kérdés, hogy direkt vagy indirekt módon, de sok zenekar merített ebből a lemezből.

Sajnos egy Beatles reunionra több esélyünk van, így ezért is választottam őket, lássunk csodát, felvételről.

Az öltönyös bácsinak vagy nem számít a nézettség, vagy nem volt ott a beálláson, egyébként nem vágna ilyen nyugodt arcot a felkonferáláskor. Vagy ő is rajongó? 

Hét dala: The Roots - You got me | Hét dala: Depeche Mode - Wrong