Archive for április, 2009

TOP1 magyar jazzénekesnő NOW

2009. április 30. 06:30 | Interstellar Overdrive | Hozzászólás »

Szerintem Harcsa Veronika. Imádnivaló, bájos, tündéri jelenség. Nem mellesleg hihetetlenül énekel. Vera három angol nyelven kiadott album, valamint növekvő hazai és külföldi ismertség és elismertség után Nicola Contéval (olasz gitáros a nu-jazz mozgalom meghatározó alakja) lép fel Budapesten. A jazzünnepnek a Take Five ad otthont, ráadásul három egymást követő napon, május 1-2-3-án.

A két művész a tavalyi Balaton Sound Fesztiválon keresztezte egymást, ahol egymás után léptek fel. Állítólag Nicolát annyira elbűvölte a fiatal magyar énekesnő, hogy majdnem lekéste menetrendszerinti járatát, majd a színpadtól elrángatva még névjegykártyájának Verához való eljuttatásáért rimánkodott az egyik szervezőnél. Minden bizonnyal sikerült átadni Verának az üzenetet, hiszen azóta számtalan alkalommal léptek fel együtt, Európa legjobb jazzklubjaiban és jazzfesztiváljain. A receptjük idén is hasonló: a nyári turné állomásai között szerepel a finn Pori Jazz, a norvég Molde Jazz, az amsterdami I JAZZ, az athéni, és a Torre Corraro jazz fesztivál is.

Mielőtt útjukra engedjük őket, illene őket megnézni Take Fiveban. Ehhez mondjuk nem ártana rohanni a jegyekért…

Vera csókollak, csak főzős műsorokban meg ne lássalak!

Harcsa Veronika és Nicola Conte oldalai a neten:

Krakózia kedvenc zenésze | TOP10 jel, hogy Barabás Lőrinc ULTRAJÓ

Hozzászólások

Hét dala: Annie Lennox - Everybody hurts

2009. április 29. 06:41 | Interstellar Overdrive | Hozzászólás »

Hét dala: Annie Lennox (feat. Alicia Keys) - Everybody hurts

Album: The Annie Lennox Collection (2009)

Miért pont ez? Teljesen véletlenül szaladtam bele az információba, hogy Annie Lennox új albummal, sőt válogatásalbummal jelentkezik. Pontosabban jelentkezett, márciusban. A dalok a skót díva 4 szólóalbumáról vannak összegereblyézve. A dalsorrendet vizsgálva megakadt a szemem a bónusz lemezen található egyik ismerős című számon, melyet Alicia Keysszel közösen ad elő. Everybody hurts, a R.E.M. ballada élő előadása, 2008-ból.

Annak ellenére, hogy az eredeti dal megismételhetetlen klasszikus, szerintem a hölgyek előadása elképesztő. Szavak helyett szóljon… 

Hét dala - Infectious Grooves: Violent & Funky | Hét dala - At the Drive-In: One-Armed Scissor

Hozzászólások

A TOP3 fehér zoknis kedvenc EVÖR

2009. április 27. 06:34 | Interstellar Overdrive | Hozzászólás »

A sötét nadrág alól kivillanó fehér zokni az öltözködés iratlan szabályai szerint minimum véleményes. Talán csak a fehér zokni + szandál kombó az erősebb. Van azonban 3 kedvenc, akinek bármit elnézünk. Még azt is, ha fehér zoknijuk vakítja szemünket.

A TOP3 fehér zoknis kedvenc EVÖR:

1. Bruce Lee

Gyermekkorom nagy kedvence, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Bruce Lee. Legenda. Fogalom. Intézmény. A szájvérzés konstatálás utáni harci sikolytól a rúgáskor kivillanó fehér zokniig. Egy perc Bruce Lee filmrészlet megnézés után már karatézni és nundzsakuzni akarok. Most is. Hájáááá!

2. John Travolta

Kétségtelen tény, hogy a Grease szenzációs, igazi gyöngyszem, megspékelve azzal, hogy elhagyom a táncteret, ha a Grease megamix szólal meg (az artikulálatlan electrifyin’ együtt kiáltástól rendesen kiver a víz), de Travoltának bármint elnézek. Csodás a fehér zokni kivillanása a "lelátós táncnál", mely az egész film alatt vele marad. Sőt, 2 gombócba gyűrt zoknit talán még a gatyóba is benyomott. Nem tudok rá haragudni. Szinte remélem, hogy az Ál / Arcban is végig teniszzokniban tolta!

3. Michael Jackson

Húzbeeed. Májköööl! Na ez már nem tréfa dolog. Onnan lehet majd tudni, hogy nem a dublőre lép fel a beígért 50 koncerten Londonban, hogy ő bizony fehér zokniban lesz! Egy világ omlana bennem össze, ha fekete pamut villanna a moonwalk alatt.  

TOP5 színpadi baki EVÖR | TOP10 bunyó a színpadon EVÖR

Hozzászólások

Csernobil és a zene

2009. április 26. 06:34 | Rálf atya | Hozzászólás »

Ma 23 éve, hogy a csernobili atomerőműben katasztrófa történt. A B-oldal szerkesztősége inkább a vidámabb témákat szereti, de a modern kor egyik legnagyobb katasztrófáját, az arról való megemlékezést mi sem tudjuk kikerülni.

Úgy gondolom, hogy a bővebb fizikai tanulmányokkal nem rendelkező átlagember csak akkor, 1986-ban értette meg, milyen pusztító tud lenni az atomenergia, amikor ha békés célra is használják, de kicsúszik az irányítás az emberi kézből. Mindenki testközelből, direkt vagy indirekt, de megtapasztalhatta, hogy milyen hatása van a kordából kiszabadult radioaktív sugárzásnak. Mivel a B-oldal nem egy fizikai blog, inkább a katasztrófa zenére tett hatását néznénk meg.

A nemzetközi szintérről csupán négy előadót találtam, akik Tschernobyl névvel írtak dalt, számomra teljesen ismeretlen nevek: Roberto Conforto, Wolf Maahn, Die Pagger Buam, Conrad Schnitzel. Van közte pop, world music, eletronika. De van nekünk egy Fortress nevű zenekarunk, őket is megihlette a katasztrófa.

Úgy éreztem, a legautentikusabb, ha ők maguk mesélik el a dal történetét, feltettem nekik pár témába vágó és pár általános, béoldalas kérdést.

A Fortress zenekarból Mónus Szabolcs válaszolt a kérdéseimre.

B-oldal: Mutassátok be a zenekart. Mire számíthat az aki megnéz vagy hallgat benneteket?
Szabolcs: 8 éve ténykedő Rock-Metal zenét játszó csapat vagyunk, megpróbálunk sajátos ízt adni a daloknak.  Magyar nyelvű szövegekkel operálunk, a zenénkben fontosak a dallamok és a gitárjáték.   

B-oldal: Írtatok egy dalt Csernobilról. Miért pont ez a katasztrófa fogott meg benneteket? Sajnos sok más aktualitás is lett volna.
Szabolcs: Amikor a dal született abban az évben volt a tragédia 20. évfordulója. Szerettük volna, ha nem felejtődnek el a történtek és sikerül a dallal kicsit elgondolkodtatnunk az embereket.

B-oldal: Vannak még hasonlóan komoly témákat boncolgató dalaitok? Vagy ez csak kivételes eset volt?
Szabolcs: Mivel itt élünk ebben a „modern világban”, folyamatosan érnek bennünket külső hatások és foglalkoztatnak minket is az élet nagy dolgai. Így mindegyik hangzóanyagon valószínűsíthetően lesznek komoly dolgokról szóló nóták is. A legutolsó Modern világ című hangzóanyagunkon kiemelhetnénk az Arccal a porban című szerzeményünket, ami Tibor szüleinek elvesztése emlékére íródott, - sajnos néhány hónap alatt, fiatalon elveszítette mindkét szülőjét -, illetve akár a címadó nótát is tekinthetjük mélyenszántónak.


B-oldal: Alapjában véve a zenekar koncepciójának mennyire része, hogy komoly tartalommal bíró, gondolatébresztő szövegeket halljanak a rockerek?

Szabolcs: Érzelmeinket, hangulatainkat, egyéb történéseket, gondolatokat fejezi ki mind a szöveg mind a zene. Természetesen a világot nem akarjuk megváltani és a nevelést is a szülőkre hagynánk.
 

B-oldal: A nagy külföldi rock zenekarok interjúiban gyakran olvasni, hogy utólag mindig találnak valamit a lemezzel, klippel kapcsolatban, amit másképp, jobban csinálnának. Benneteket is emészt a maximalizmus?
Szabolcs: Folyamatosan. :) Az eddigi összes elkészített anyagunkat legyen az régi vagy új, változtatásokkal rögzítenénk. Gondolunk itt dalszerkezetekre, dalhosszra, témákra, hangzásra. Viszont úgy érezzük, hogy ez így is van rendjén és bízunk a fejlődőképességünkben, ami megmutatkozik majd soron következő lemezeinken is.
 
B-oldal: A legkomolyabb rockbandának is van vicces, sörözős, bemulatozós oldala. Gondolom nektek is. Osszatok meg az olvasóinkkal egy ilyen sztorit.
Szabolcs: Rengeteg van. Például amikor kicsit spiccesen mindenféle rosszindulat nélkül, véletlenül megettük az utánunk koncertező Hoboék hidegtálját is. Ezúton is elnézést kérünk! Vagy amikor dobosaink rendszeresen, stúdió vagy fontos fellépés előtt apróbb kézsérülést szenvedtek, legutóbb például egy malactól. Szintén egykori dobosunkat a koncertünk helyszínén, a 3 ! mobiltelefonja közül egyiken sem tudtuk elérni. Olyan is volt hogy az egyik tag tudta nélkül tanultunk meg nótát és azt egy koncerten előadtunk. Stb.

B-oldal: Melyik a TOP5 zenekar, előadó EVÖR, akik hatottak rátok, rajongotok érte, szeretitek?
Szabolcs: ABC sorrendben: Fortress, Jamiroquai, Cannibal Corpse, P. Mobil, Stratovarius.

B-oldal: Most pedig küldjetek egy dalt olvasóinknak.
Szabolcs: Hú, eddig ez a legnehezebb kérdés. Amire mindannyian rábólintottunk: 

Metallica: One

Zenekar hivatalos oldala: www.fortressrock.hu

Aki hallani szeretné élőben a Csernobilt és a többi Fortress nótát:
2009. május 16. Kálmánháza, Rebels MC, 22:00
2009. június 05. Nyíregyháza, Rock Inn, 21:00
 

Interjú: Blind Myself | Mágikus 1989 - Funky cold medina

Hozzászólások

Metallica: akkor és most

2009. április 25. 06:23 | Interstellar Overdrive | Hozzászólás »

1986-ban a Metallica Svédországban koncertezett, a „Master of Puppets” albummal járták Európát. Két turnéállomás között utazva az együttes busza irányíthatatlanná vált és felborult. Cliff Burton, a zenekar basszusgitárosa kirepült a busz ablakán, ami később rázuhant. Egyedül ő nem élte túl a szerencsétlenséget. A tragédia után a legenda szerint kb. 40 jelentkezőt hallgattak meg a basszusgitárosi posztra, végül egy Jason Newsted nevű úriemberre esett a választás. A 90-es évek alatt - hiába támadták a zenekart a Load és a ReLoad albumok miatt - kétségtelen ténnyé vált, a Metallica a metal / hard rock trónjára lépett. A koronaékszerek között ott volt az …And Justice for All és a Fekete Album.

2001-ben Jason Newsted kilépett a bandából, helyére Ozzy Osbourne korábbi basszerosa, Robert Trujillo lépett. A 2000-es évek a zenekar számára gyötrelmesen teltek. Hetfield alkoholproblémái miatt rehabilitációs kezelésekre járt, az együttes alkotói válságba került. Bár Hetfield visszatért, de a kritikusok finoman szólva szétszedték őket a St. Anger-ért, majd a viszonylag hosszú szünet utáni 2008-as Death Magnetic-et is imádta fikázni a közvélemény.

Hiába. A Metallica él. Oly sok Grammy és egyéb elismerések után a zenekart idén beiktatták a Rock ‘n’ Roll Hall of Fame-be. Flea szavai után az öttagú Metallica lépett színpadra, Jason Newsted-del kiegészülve. Idilli este volt, legendáknak kijáró ceremónia, melyre Cliff Burton édesanyja is meghívást kapott. Talán még Dave Mustaine (akit 1983-ban alkoholproblémái miatt kirúgtak és azóta sem bocsátott meg) is a tv előtt ült…

Metallica tagok beszéde a ceremónián: 1. rész | 2. rész

TOP3 Unforgiven EVÖR | In memoriam: Nirvana

Hozzászólások

Gran Torino - Clint Eastwood nagyon odatette

2009. április 24. 08:10 | Péter bócsi | Hozzászólás »

Ritkán szoktam maradéktalanul elégedetten kijönni a vetítésről, pedig elég gyakran járok mozizni. Az pedig végképp ritkán fordul elő, hogy a film végén elszoruló torokkal, zsibbadtan lépjek ki a teremből és hosszú percekig zavarodottan támolyogjak az utcán, mert annyira hatása alatt vagyok még a filmnek. Most mindkettő megtörtént. Mindez semmivel sem jelent többet, mint hogy valaki vagy valami nagyon telibe talált. Hogy jelen esetben miről van szó? A válasz egyszerű: Clint Eastwood….

Az öregnek (májusban lesz 79) valami hihetetlen jó szériája van mostanság. Nem is olyan rég vetítették az Elcserélt életek-et (Changeling), amit rendezőként jegyzett, de szerepet nem vállalt benne. Ezt sajnáltam ugyan, de tökéletesen megértettem, mondván, hogy mit is várhatnánk már egy ilyen korú embertől, az is fantasztikus, hogy képes még ilyen szintű rendezői munkát végezni. Szóval az a film is nagyot ütött, izgalmas volt, feszült, jól megkomponált.  Erre most hirtelen itt van a Gran Torino – rendezte Clint Eastwood, főszereplő Clint Eastwood, producer Clint Eastwood. Ha ez nem lenne elég, zenerajongásának és tehetségének köszönhetően a zeneszerzésbe is bedolgozott. Eastwood ugyanis bolondul a jazzért és nem először díszíti filmjeit saját szerzeményeivel. Ami döbbenet az egészben, az az, hogy ez a nagy „önzőzés” nemhogy nem vált ki visszatetszést, hanem azt eredményezi, hogy meghajolunk az ember előtt, de porig ám, és hitetlenkedve csettintünk: „A mindenit, ez igen!”.
Az öreg „cowboy” ezúttal tényleg nagyot dobott. Jó a sztori – a kritikusok szerint nem túl eredeti, de ez nekem még csak meg sem fordult a fejemben, annyira lekötött a történet -, komoly mondanivalóval rendelkezik, van benne jellemfejlődés, dráma, elsőrangú humor, és könnyes katarzisban végződő csavar a végén….tehát igazán kerek kis csomagot kapunk.

A történetről nem szeretnék sokat elárulni, aki akarja, bármelyik ajánlót elolvashatja, úgyhogy tényleg csak a lényegre szorítkozom. Eastwood egy egyedülálló, öreg amerikai veteránt alakít, Walt Kowalski-t , aki nem találja a hangot senkivel, talán csak a kutyájával. Cinikus, trágár, zsörtölődő öregember. 1972-es Ford Gran Torino-ján kívül nincs benne szeretet senki iránt. Különösen a környéken nagy számban élő fekák, sárgák, latino-k irritálják. A feleségét elvesztette, a családjának csak nyűgöt jelent, gyűlölettel szemléli a világot, amiben már nincs becsület és tisztesség. Önmagával sincs rendben, a koreai harcok és az elkövetett öldöklések miatt állandó lelkiismeret furdalás kínozza. Dolga hozzávetőlegesen semmi, úgyhogy jobb híján folyamatosan iszik, dohányzik, és füvet nyír, no meg acsarkodik a szomszédban élő hmong család tagjaival. Ebből a helyzetből a töketlenül kallódó szomszéd hmong kiscsákóval való afférja zökkenti ki. Ezután kerül kapcsolatba a szomszédokkal és kezdi lassan emberszámba venni a "citromfejű" ázsiaikat, majd szép lassan egyre közelebb kerül a hmongokhoz. Ezt a barátságot viszont nem mindenki nézi jó szemmel: a fiút piszkáló banda a családot és Kowalski-t is terrorizálni kezdik. Valószínűleg nem látott egy Eastwood filmet sem az, aki nem találja ki, hogy ez bizony kurva nagy hiba a részükről…

Állítólag a főhős alakjában Eastwood, aki maga is szolgált az amerikai hadseregben, nagyon sok önéletrajzi elemet felvonultat, és rengeteget mutat meg önmagából. Akárhogy is van, az hétszentség, hogy Kowalski alakja annyira hiteles, hogy végig azt hiszed, hogy a színtiszta valóságot látod. Eastwood játéka fenomenális: gyakorlatilag csak ő játszik a vásznon, a vállán viszi az egész filmet. Saját bevallása szerint nem vállal több filmszerepet. Ha ez igaz, hát megadta a módját a búcsúnak: ennél jobb és szebb szerepet nemigen találhatott volna a végére. Ha nem látnánk őt többet, A Gran Torino tökéletesen alkalmas arra, hogy megmaradjon bennünk a kép az igazság önzetlen bajnokáról, a férfiról, akivel még aggastyán korában sem érdemes ujjat húzni!

Ahogy egy ilye parádés filmhez dukál, íme a csodálatosan szép főcímdal Jamie Cullum tolmácsolásában (aki hallani akarja azt a változatot, amelynek első sorait maga Clint énekli - mert hogy azt is tud, naná, szívhez szóló, füstös hangja van -, az itt próbálkozzon):

Gettó Milliomos | Alfie, a rosszfiú

Hozzászólások

A csendestárs - DJ Bootsie

2009. április 23. 08:40 | nosferato | Hozzászólás »

DJ Bootsie-val még decemberben ültünk le a Parázs Presszóban, részben az akkori lemezbemutatója kapcsán, illetve pusztán kíváncsiságból, hiszen engem zeneszerzőként is érdekel a munkája, és ilyen szempontból is megpróbáltam a színfalak mögé nézni. Aki a decemberi és februári bulikról lemaradt, az pénteken pótolhatja a Bootsie koncertet, 2009. április 23-án a Corvintetőn hangzik el a Holidays in the Shade anyaga. Ezúttal Kemuri projektoros vetítése nélkül, ellenben a megszokott zenészekkel, akikről az alábbi interjúban igyekeztem többet megtudni.

Az "újaknak" érdemes tudni, hogy Bootsie bő 14 éve van jelen a magyar zenei életben, az Árral szembennel Magyarországon elsők között váltak ismertté a hip-hopnak addig csak az undergroundban előforduló hangjával, közben társaival megnyerte a 95-96-os DMC bajnokságot, DJ-ként évekig koncertezett Yonderboi-jal, állandó tagja a Zagar zenekarnak, és 2004-ben jött ki DJ Bootsie első saját albuma, ami nekem néhány hónapomat meghatározta, ezért szeretném, ha a B-oldal olvasói is jobban figyelnének rá. Akik pedig eddig is figyelteik, azok talán megtudhatnak egy-két érdekességet, és remélhetőleg pénteken szívesen eljönnek az A38 hajóra.

1. A The Silent Partner című 2004-es albumodon még Márkos Albert csellista és Schrank Doma gitáros is tagja a formációnak. Most már helyettük Kovács Gergely gitározik és billentyűzik, és Vázsonyi János hallható szaxofonon. Mi a csere oka, illetve hallhatóak-e a régi zenésztársak az új lemezen?
Bootsie: 2004. novemberi lemez, de 2005-re datálják sokan, mert akkor lett nagyjából ismert, akkor lett belőle valami.
nosferato: Akkor volt lemezbemutató?
Bootsie: Az is egy szép történet, nyáron lett volna a Mokkacukkában, és akkor volt olyan idő, hogy szakadt az eső egy hétig. A Zagarral jöttünk haza Fehérvárról, kinéztem egy hőmérőre, és láttam, hogy 6 fok volt. A pincérek se mentek be dolgozni, felhívtak délután, hogy felejtsük el. 2004. májusában volt az EU csatlakozás, a kölni rádió ezt a lovas számot (Horseriders towards the abyss) kiszúrta, gondolták, hogy ez magyaros, és ez a csatlakozás a kultúrák találkozása. Volt egy ilyen este, hogy a csatlakozó országokból küldtek nem- vagy közepesen ismert számokat, akkor még trióként léptünk fel, Schrank Doma gitárossal, és Márkus Berci csellistával. Berciről tudtam, hogy programozott zenére játszik, meg improvizál, vonós is, gondoltam, hogy jó lesz, és utána ez állandósult. A többi számot is begyakoroltuk, nagyon jól hozta, amit akkor szerettem. Most is jól hozza, de akkor még máshogy képzeltem ezt a live-osdit.
nosferato: És akkor Tibi még nem is volt, tehát semmi dob élőben.
Bootsie: Abszolút, és tök sokáig így volt. 2005-ben sokat voltunk külföldön ezzel a felállással, Rigában voltunk Lettországban, meg Hollandiában, Németországban, Belgiumban… érdekes volt, és csomó helyen ottani zenészekkel workshopokat csináltak velünk. Ezt a lemezt játszottuk, volt ott 1-2 nap arra, hogy összerakjuk, egy nagy jam volt, ami a The Silent Partner anyag köré épült. Volt dob, pozan, szaxofon, klarinét… ott jutott eszembe, hogy nem ártana egy dobos a gépek mellé. Utána került be a Tibi, akkor még gépekre dobolt, amit néha kikapcsoltunk. Kicsit öncélú volt, de volt rá hallgatóság. Az akkori gitárost, a Domát, aki sokat utazik, sokat zenél, nem akartam talonban tartani egy olyan bandához, ami nem lép fel olyan sokat. Kovács Gergő egyszer színpadmester volt valahol, ott ismerkedtünk meg, kiderült, hogy gitározik, és amikor felmerült, hogy kéne egy új gitáros, őt kerestem meg egyből. A csellistával, Bercivel kapcsolatban pedig döntenem kellett, nagyon szeretem, de éreztem, hogy nagyon kell a fúvós, valaki, aki több fúvós hangszeren is játszik, és így került Vázsonyi János az új felállásba. Van az új lemezen sok fúvós minta, és van olyan szám, amit meg az Ágoston Bélával vettünk fel, az a szám egy ilyen szólista nélkül nem élne meg, szólistaként pedig ő az egyik kedvencem.

2. Mik a quartetben zenélők egyéb projektjei?
Bootise: A Tibi Zagarozik ugye, van saját cucca is, ez az Occam, ami ilyen dub-os téma. A Kovács Gerinek ott a Soerii & Poolek, ami egy elektro-kabaré, egy őrültség, arról nem lehet beszélni, azt meg kell hallgatni. Jövőre fog megjelenni a CLS-nél a cuccuk, amit a Heaven Street Sevenből Takáts Zoltánnal csinálnak ketten, de szerepel benne mindenki, aki itt Magyarországon valami ismertebb zenével foglalkozó ember: Németh Juci, Publo, Papp Szabi a Szupernemből, van négy vokalista, teljesen meghökkentő élőben. Ez egy külön órás sztori, hogy ez milyen szervezet. Ezen kívül a Kutya vacsoráját is csinálja Varga Líviusszal és a Quimby egy részével, az már közelebb áll a quartethez, pszichedelikusabb, súlyosabb cucc, blues, rock, kicsit kelet-európai Massive Attack, de nem szó szerint. A Vázsonyi a legkeményebb arc, ő egy héten 3-4-szer játszik tutira, játszik a Chalabanban, az egy ilyen marokkói népzene, meg jazz, játszik DJ-kkel, csinálja a Tritont, a saját zenekarát, illetve van a Drums, amiről mindig szó van, és játszik Bach szonátákat szaxofonnal templomokban… ő egy furcsa figura… de mindegyikük az :))

3. 2008. december 19-én az A38 hajón lemezbemutató koncerted volt, a Holidays in the Shade című új albumodat hallgathattuk meg. Mit jelent számodra az új lemez címe? Hány szám van rajta, mik a változások?
Bootsie: A zenészek csak élőben kísérnek, velük áll színpadra az anyag, de érdemes megfigyelni, hogy több emberi hang van a lemezen, régebbi énekek, bennszülött archív felvételek, illetve van két számban MC, két amerikai fazon. Jóval közvetlenebb lesz, sokan hiányolták az emberi hangot. A lemeznek több címe volt, 2006 körül még az volt a munkacíme, hogy "Esik eső". Ahogy állt össze a cucc, egyre inkább éreztem, hogy ez necces, meg van benne egy bambaság, meg először vicces volt, hogy magyar címe van külföldön, de sokan mondták, hogy ezt felejtsem el. Amikor rájöttem, hogy nem merem nyakbehúzás nélkül normálisan kimondani, akkor letettem róla. A Holidays in the Shade magyarul volt meg, hogy "árnyékban vakáció", még az egyik Árral szemben lemezen volt pár mondat, ami ezzel a két szóval játszott, és valahogy beugrott egyik este, és azt mondtam, hogy ez az a lemez, az a cím. Egyébként nincs hozzá más köze, csak a hangulat: semmiképp sem az a nagyon vidám, de nem is negatív - vakáció, de azért nem a Bahamákon. Ugyanúgy, mint a számok, az idők során ezek is kiadják magukat, hogy hogy a jó, ahogy a számsorrend is, telik-múlik az idő, és egyszer csak kész lesz. A lemezen 14 szám van, amiből kettő skit, 2-4 perces vágás korábbi számokból, hangokból egy tök máshogy összerakott rész. A számok elég hosszúak lettek, ennek a folyamatzenének van egy kibontakozása, nem lehet egyből előcsapni a buzogányt, mindent elő kell készíteni, szépen befejezni. Nehéz hetem van, elég nehéz a csütörtöki Herbalizerrel konkurálni, kevés ember lesz, aki elmegy csütörtökön arra, és még pénteken kíváncsi lesz a DJ Camre, vagy akár rám, pláne ennyi pénzért, mert az 5000 Ft, meg ez is 2500 Ft. (Végül szépen megtelt a nézőtér a hajón Bootsie zejénére - a szerk.)
nosferato: A korai lemezbemutató ellenére az album csak később lesz megvásárolható, ellenben a VJ, Kemuri azt mondta nekem, hogy nagyon súlyos, nagyon érdemes meghallgatni.
Bootsie: Úgy volt, hogy megjelenik Magyarországon először, de van egy opció, hogy külföldi kiadó jelenteti meg, és onnan jön ide. Ez nemzetközi megjelenés, aminek az volt a feltétele, hogy itt ne legyen külön megjelenés, hanem a terjesztőjükön keresztül jusson el ide. Aztán lehet, hogy másképp lesz.

4. Amikor a zenéket írod, van-e olyan, hogy áthívsz valakit, hogy üljön melléd, szóljon rád, ha hülyeséget csinálsz, kikéred-e közben mások véleményét?
Bootsie: Nem. Minden ilyesmit egyedül csinálok, meg egyedül is döntöm el. Megcsinálom, érzem, hogy mikor jó, és akkor kezdem elbaszni középszerűre. És ami azt a középszerű állapotot is megússza, és esetleg még valami pluszt kiad, akkor az nyilván valahogy túlélte ezt az elrontási folyamatot. De mindig úgy mutattam meg mindenkinek, hogy na itt van tessék, készen van. Kovács Gerivel csináltunk 2-3 számot úgy, hogy amikor megvoltak a számnak a súlypontjai, akkor ő feljátszott dolgokat, ahhoz költöttem még valamit. Vagy tudtam, hogy valahova kéne még akusztikus gitár, és mondtam, hogy nézzük meg, hogy festene ez bele.

5. Hogy jut el egy zene a számítógéptől a felvételig, illetve a színpadra? Egy az egyben azt próbáljátok eljátszani, amit gépen megírtál, vagy a próbateremben sok minden megváltozik? Melyik sávot írod meg először?
Bootsie: Nem foglalkoztam egyáltalán azzal, hogy élőben hogy kell majd ezt színpadra állítani. Sőt, most talán még statikusabbak az ütemek, kevésbé természetes, de tök érdekes, hogy Lázár Tibi nem a megszokott dolgokat dobolja. Nem sok embert találnék, aki így eldobolja ezeket, nem azért, mert olyan nehéz, hanem mert egészen más attitűddel kell dobolni. És nem a megszokott sémákat, hanem hip-hopot.
nosferato: Gondolom, hogy te is úgy vagy vele, hogy nem minden számodat akarod megmutatni, vagy van, ami csak 1 perces lesz, ami jó, azt is félreteszed egy időre, újra előveszed, és amikor végre készen van, akkor hallgatod meg úgy, hogy fú basszus, mit csinálunk ezzel a próbateremben.
Bootsie: Hát ezzel most szembesültem az utóbbi időben, most kellett összerakni élőben, a múlt héten készültünk el két számmal (2009. december - a szerk.). Elég alapos próbák voltak, de nem volt sok. Sok vázlatból meg skiccből jött ki ez a lemez is, meg az előző is.
nosferato: A próbán a többiek sokat hozzátesznek, hogy egy szám elkészüljön, pl. egy saját szólamot, ilyesemit?
Bootsie: Van ilyen, de nem mindig. Van, amikor azt a számot játsszuk el egy az egyben. Ezt az idők során lehetne, ha sokat játsszuk élőben, akkor lesz majd ilyen. Most még egyelőre nagyon tartjuk magunkat az eredetihez, és ez csak bizonyos esetekben jön.
nosferato: Mivel kezded, amikor leülsz zenét írni?
Bootsie: Általában lábdob, pergő, ilyesmi. A hip-hopban meg az egész műfajban a dob az már majdnem egy fél szám. Élőben nehezen mondtam le róla, mert annyira jellegzetes, mindegyiket egy élő dobbal feljátszani… egyszer beszéltem erről a Cadikkal, meg a Yonderboi is, sőt, én voltam régen a fő ágálója ennek, hogy lábdob, pergő élőben menjen, mindig ugyanazon a soundon szóljon - azt nem lehet. Aztán meg valamit valamiért: ha élőben meg kell emelkedjen dinamikailag. Egy jó dobosnak nagyon jó hangulata van, jobb, mintha áll ott valaki félszegen egy gitárral, meg én görnyedek a kütyük fölött. Meg nem beszélve arról, hogy a zenészek ettől jobban érzik magukat.
nosferato: Van olyan szám, amit szívesebben hallgatnál az eredeti dobbal?
Bootsie: Nem, tök jól el tudtam szakadni ettől. Ami élő, az úgy működik jól.
nosferato: És a lemezen az élő hang van rajta?
Bootsie: Nem, a lemezen mindenhol az én dobjaim, vagy amiket feljátszottam rá. Ez a műfajnak a sajátossága, nem azért van ott az, mert olyan hű de extra, csak az is olyan valami, amire már jól lehet építkezni.

6. Milyen szoftvereket használsz a zeneíráshoz?
Bootsie: Hú ez kemény, még mindig egy olyan teljesen ódivatú valamit használok, ami nagyjából olyan, mint egy MPC sampler, vagy mint egy tracker, annak ilyen normálisabb változata, vannak hozzá plug-inek is, meg elég jó átjárás van különböző szoftverek felé. Most ennél a lemeznél már éreztem a hiányosságait ennek, amikor hosszabb, 2 perces gitár részeket kellett beilleszteni.
nosferato: És a színpadra ebből a szoftverből megy ki a hang, vagy csinálsz belőle egy mixet?
Bootsie: Nem, nem, az Ableton Live-ot használom, ott pedig loopok vannak. A fő részeket kimintázom, és úgy már kezelhető a szám.
nosferato: Én is azt használom, nagyon jó, de 7 hónap volt, mire átszoktam rá sok év Cubase után.
Bootsie: Engem egyszerűen az ilyen Cubase meg Nuendo és hasonló irányadó cuccok láttán, amit azért már értek, nem vitt még rá a lélek, hogy átálljak teljesen arra. És ezek után még az Ableonra Live… élőben tökre átlátom, hogy mi hogy van, de hogy azon zenét csinálni, azt teljesen hottentotta. A Live úgy jött a képbe, hogy volt igény erre, hogy élő dob, meg ilyenek, és éreztem, hogy ezt ezzel a kezdetleges programommal, meg MPC-vel nem lehet megcsinálni. Meg volt ehhez egy Korg Zero4 DJ keverő, megkaptam tesztre, tök jó volt, hangkártya is, meg lehet rajta scratchelni, de kevés sáv, nem tudom a dolgokat külön kezelni. Rájöttem, hogy nekem totál zenekarban kell gondolkoznom, hiába gondolom én magamról, hogy DJ vagyok, nekem ott tök más a szerepem. Néha scratchben szólista vagyok, de egyébként meg ott vannak a számrészek, nekem kell meghatározni, hogy mikor mi van, meg A-ból B-be elvezényelni.

7. Mely zenekarokra, előadókra tekintesz csodálattal? TOP5 kedvenc zenekar EVÖR? Kiktől vagy milyen jellegű zenékből szeretsz legjobban hangmintákat használni?
Bootsie: Hogy kiket szoktam mintázni, az már nem jellemző, mindent. Oldschool KFT-ből is kiveszek bármit, vagy kőmonó régi bakelitről cigányzenét, Vangelis live bakelitből valamit, mondjuk valami táncházas énekkel. A végén mindig lesz belőle egy kitisztított végtermék, az elején mindig ilyen érdekesek a források, lehet, hogy ezt a nyersséget sokszor erény lenne megtartani. A végén előbb-utóbb összeolvadnak, még ezt a hangmérnökkel is suvickoljuk.
nosferato: Deutsch Gábor?
Bootsie: Igen. Úgyhogy mindent lemintázok, hogyha olyan. Zene… nem nagyon hallgatok mostanában hip-hopot, a régieket még mindig hallgatom, szeretem ezt az O.C.-t.
nosferato: Oszi! Ez az én nevem :)
Bootsie: :))) Omar Credle a neve egyébként. Szeretem ezt a régi 1994-98 közti hip-hopot. Tökre szeretem a Mogwait, ami meg egy gitárzene, skótok, három gitár, súlyos hangulat, abban is van valami melankólia, és meghökkentő beszakítások néha. Bírom a magyar jazzből pl. Dresch Mihályt, meg a dolgait, azokért pl. teljesen odavagyok. Ezen kívül mindig szól a rádió, ami miatt sokszor anyázni szoktam, az MR2-t nem annyira hallgatom, de mondjuk Radio Café, ott vannak azért ilyen innovatívabb zenei műsorok. Az MR2-nek már komoly felelőssége van, elkezdtek valamit, amivel foglalkozni kell. De amúgy tökre betaláltak az egész szándékkal, mert az egész ország elkezdte hallgatni, az a réteg, akik már réges-régen nem hallgattak rádiót. Őket lehetett volna továbbvezetni, lehetne ez még merészebb, nem lenne baj, mert még mindig nem a bécsi FM4-nek a szintje, ami olyan, mint a Tilos, csak műsorszerkezetileg, szerkesztésileg profibb. A Kid Koalától a Miles Davis remixeken át mondjuk a Thievery Corporation, meg a Cubertnek valami scratch mixe szépen egy órán belül elhangzik.

9. Mi volt az általad tapasztalt legfanatikusabb rajongói megnyilvánulás?
Bootsie:
Erre a műfajra nem jellemző a fanatizmus. A Zagar zenekarnak vannak rajongói, de nekem inkább hallgatóim vannak, meg ennek a műfajnak általában. Nem is nagyon van mit hype-olni ezen. Régen, amikor volt az Árral szemben, akkor voltak ilyen dolgok, hogy vonalas számon hívogattak. Ilyen csendes kacsintós dolgok vannak, voltak, de ez meg bármitől lehet.

10. A The Silent Partneren egy szám volt rap szöveggel. Most mire számíthatunk? Kivel csinálnál szívesen vokális vagy rap dalt a jövőben?
Bootsie:
Az Animal Cannibals szám azért volt érdekes, mert szerettem azt a remixet. Ők soha nem szerepeltek hasonló alapon, meg passzolt is arra a lemezre, de kaptam is érte elég jól, hogy minek kellett rárakni őket, meg miért őket, negatív dolgokat. Külföldön nem értették, ott ez amolyan kuriózum volt. Itthon talán az egyetlen negatívum volt, de tudom, hogy nagyon más a megítélésük, megértem ezt is. Tök jó velük a viszonyom, nem volt mit magyaráznom ezen. A két amerikai MC-n kívül Németh Juci még vokálozik egy számban az új lemezen, de szöveg nélkül egy kórust. Próbálkoztam most ezzel a Jeru the Damajaval, klasszik New York-i arc, fel is vettem vele a kapcsolatot, viszont ennyi pénz nem volt már. Nem kért sokat, de azért az egész lemeznek voltak költségei. Ez nem jött össze, de volt még a Big Shug-ról is szó, ezek a Gang Starr féle holdudvarnak a kevésbé ismert, de komoly múlttal és nagy respekttel rendelkező tagjai. Meg ettől az egész lemez eldőlne egy nagyon kemény hip-hop irányba, ami nekem titkon jól esne, de talán ez most nem az a hangulat, letettem róla. Most pihentetjük. Énekesnőn, meg ilyesmiken nem gondolkoztam. Most egyszer megfordult a fejemben, de úgy érzem, hogy belecsúsznék valamibe, amit nem tudnék koordinálni.
nosferato: Ezek a rap számok lemennek most a lemezbemutatón?
Bootsie: Áááá nem, ha nincs ott egy ilyen, aki ezt elnyomja, azt lejátszani gépről nagyon béna. Ezeken a számokon kívül 1 vagy 2 szám nem lesz, de a többi igen.

11. Közismert, hogy a Zagar meghatározó zenésze vagy. A 2004-es DJ Bootsie lemez óta mennyire sikerül összeegyeztetni a fellépéseket velük?
Bootsie: Párszor volt programütközés, de ezek megoldották magukat. Szerencsére ezt tök jól lehet koordinálni. Vagy még mindig nem játszunk eleget :))) Na jó, ez vicc volt :)

12. Sokan büszkék vagy éppen irigyek rád, amiért a Helyszínelők készítői beválogatták a Horseriders towards the abyss c. számodat egy jelenethez. Milyen válogatáslemezen jelent meg ez, és milyen válogatásokon voltak eddig munkáid DJ Bootsie néven?
Bootsie: Volt BMW mixtape-en, meg DJ Cam mixben, ez a lovas ez rajta volt még a Buddha Bar 7-esen, és egyébként onnan is került a Miamiba. De ez egy teljesen jelentéktelen résznek a felturbózása volt, újsághirdetéseket vizsgált két szereplő, és ehhez használtak fel 1 percet. Ez inkább egy mázli.
nosferato: Hozott valamit egyébként?
Bootsie: Hát azért ez egy olyan referencia, még egy ilyen Placebo típusú zenekarnál is hír az oldalukon. A bulvármédián keresztül szélesebb körhöz eljutott. Ezekben a körökben most már velünk hasonló korú emberek vannak, ők is rájöttek, hogy erre a műfajra, Zagar, Yonderboi vagy DJ Bootsie, vagy Chi Recordings dolgok, lehet építeni reklámfilmeket, ennek az egész mostani kornak jellemzője, kreatív szempontból mindenképpen domináns. Elkezdtek behozni ilyeneket, meg hozzá egy tök új vizualitást, azon kívül, hogy jó alapanyag, meg jól lehet vele dolgozni, de azért trendi is, valljuk be :)) Ebben benne van a Deutsch Gábor is, tehát az Anorganik cuccok, minden. Az iTunes letöltésekből látszik, hogy valami mellett látszik a csík, hogy hányan töltötték le, valami mellett semmi, és emellett látszik, hogy sokan letöltötték, de pl. a Sword removed, vagy a Tango Ronin is így van, az előző lemezről olyan 4-5-6 szám, ami tök erős, érződik, hogy mire haraptak rá abból az albumból.
nosferato: Ezt az információt használtad, amikor az új lemezt összeraktad? Hogy hú, ez olyan, mint azok, amik jobban pörögtek az előző lemezről?
Bootise: Hát… megfordult a fejemben :) De más ez a lemez, mint az, hangulatában hasonló, de nem egy klónja, hogy "na, megcsinálta megint ugyanazt". Legalábbis remélem.

DJ Bootsie - Horseriders towards the abyss:

13. Működtél korábban más művésznéven? Mennyire szereted a régebbi munkáidat? Főleg az Árral szembenre, és a 96-os DMC győzelemre gondolok.
Bootsie:
Más néven nem működtem. Jól megvagyok mindenkivel, a mai napig ahol abbahagytuk legutoljára, ott tudjuk folytatni a beszélgetést is, meg a viszonyt. Mindenki azóta is zenével foglalkozik, a Benski is a munkája mellett DJ-zik, bulikat csinál, van MySpace oldala, és saját számai. A DMC csapat elég aktívan DJ-zik bulikon, hip-hopot, R&B-t, csinálgatnak számokat magyar rap előadóknak: V.S.O.P., Papa Joe. A Quick viszi a magyarországi Vestax képviseletet, tehát mindenki megmaradt azon az irányon, amin érződött, hogy az az, amit a legjobban tud, akarja is, és jól is csinálja.

15. Tartasz-e valami kabala állatkát, vagy más szakrális tárgyat, vagy van-e hepped, amivel fölmész színpadra?
Bootsie: Már nincs, de volt egy ilyen kis valaminek a… egy plüss hóember, de nem egy olyan igazi plüss aranyoska, hanem egy vicces hóember, és annak a sálja. De ez nem volt nálam már tök régóta, de most, hogy mondtad, most péntek előveszem.
nosferato: Milyen színű, fekete-sárga csíkos?
Bootsie: Sárga. Egyébként egyáltalán, az anyaga sem stimmel, meg szerintem a színe sem. Ezt még egy barátnőmtől kaptam régebben. "A hóember sálja." Jaja, de teljesen debil erről beszélni :)) De ha már megkérdezted, hát ez. :)

16. Olvasod a b-oldal.hu-t, vagy csak fogod?
Bootsie:
Fogom!
nosferato: Ezt az interjút mindenképpen :)

17. Melyik dalt vagy videót küldenéd a B-oldal olvasóinak?
Bootsie:
Pont Jeru the Damajától ugrott be egy videoklip, ami ennek az egész műfajnak az esszenciája, de a klip is, amennyire el tudtak szakadni ezektől a kliséktől, meg zeneileg is ahogy meg van oldva. Idétlen hangok össze-vissza szabdalva, két gitárlecsengés, nagyon sokáig nem is figyeltem. You can’t stop the prophet a címe. Az szerintem egy kellemes kis cucc.

Jeru the Damaja - Can’t stop the prophet:

Hozzászólások

Breaking News – There is no dark side in the Moon really

2009. április 23. 06:50 | mavo | 1 hozzászólás »

— matter of fact it’s all dark1

Akkoriban ez még annyira nem volt divat, de azért ezerkilencszáznyolcvannyolc április huszonharmadikán egy picit tényleg megállt az élet, és szinte minden zenei adón ismertették a hírt.

Több, mint tizennégy év, félhivatalosan összesen hétszáznegyvenegy (egyes források szerint „mindössze” hétszázharminchat) egymást követő hét után lekerült a Billboard nevezetes kétszázas listájáról egy lemez, amely egyébként megjelenése napján (1973. március 17én – de a briteknél csak 24-én jelent meg) a kilencvenötödik hellyel debütált, majd 1973 április 28-án elérte ugyanezen a listán az első helyet. A Billboard ‘91 táján létrehozott Top Pop Catalog listját is beszámítva 2008-ig több, mint 1630 hetet írhatunk fel — a második helyezett (Bob Marley-tól a Legend) nyamvadt 975 hetet bírt – szóra sem érdemes.

Pink Floyd - Time

Jellemző módon napjainkban is mintegy nyolc-kilencezer példányban megy el egy gyengébb héten, de kétezer után is volt olyan, hogy egy év alatt majdnem egymillió fogyott belőle; a 2003-ban megjelent jubileumi cédéből például csak az Államokban nyolcszázezer ment el egy éven belül.

A sikert sokféleképpen magyarázzák. Van, aki szerint szimplán kurva jó zene, és van aki szerint az is beszámítható, hogy rock kategóriában Hi-Fi etalon volt évtizedekig, tehát valamire való High End cuccot egzotikus dán vagy német korongok után ezzel küldtek meg, hogy azt mondhassák, jobb, mint a szomszéd lejátszója.

Ezen a héten a tizenhetedikről a tizennyolcadikra csúszott vissza a már említett Billboard Top Pop Catalog listán, úgyhogy tessék elmenni a boltba és venni kettőt.

Pink Floyd - The Great Gig in the Sky

Első találkozásunk elég kínos volt, ugyanis a szovjet ipar remeke  (életem első és egyben utolsó kazettás rádiómagnója, a típusára már nem emlékszem) eléggé monó volt és hát … amúgy is elég messze állt a hifitől. Nyugodtan bevallhatom: ez nem volt szerelem első hallásra. Valami rémes bödönhangon kóválygott valami fostalicska a térben, és irdatlanul nyikorgott az egész, holott ugyanezen a sípládán A Fal egész tűrhetően eldübörgött. Pedig a kazettát úgy kaptam meg, hogy ezthallgasd, dekurvajó. Udvariasan azt mondtam, nem rossz, és mivel akkoriban három fokozatú osztályzást kapott tőlem minden (nem jó, nem rossz, egész jó), ezzel megnyugtattam emberemet.

Valahogy mégsem hagyott nyugodni a dolog, túl sokan, túl sok helyen emlegették, hogy dejó. Szerencsére sikerült hozzájutnom a baráti Németország kerámia hangszedős termékéhez (Concert 2030, hoppá!), és egy eredeti vinylhez, ami már közeli barátokká tett bennünket, egy feledhetetlen Aiwa F260-assal (a mai napig megvan, a technika egyik csodája) lemásoltam, aztán azt hallgattam altatós zenének elég sokáig. Ugyanis igaza van azoknak, akik szerint a hangfelvétel minősége is számít a sikerben. Úgy bizony! Minél jobb minőségben hallottam, annál jobban szerettem meg, mert egyre több apró firlefrancról derült ki, hogy  van, hogy né mán, az a hogyishívják, az a na … az az izé, az mit is keres igazából ott balra, kicsit sréhen hátul a gitár megett elbújva? azmiaz? azdekurvajó?!

Nem állítom határozottan, hogy a Dark Side az albumok Rolls-Royce-a, de hogy elég közel áll hozzá, az hétszentség. Ha másban nem is, abban mindenképpen, különösebb lacafacázás nélkhogy belegyömöszölték a kor csúcstechnikáját, és nem sajnálták az időt arra, hogy az apró részleteket előbb egyre finomabb reszelőkkel, majd mindenféle csiszolóvásznakkal, végül üvegpapírral simítsák végig, hogy a végén odaállhassanak mögé vagy mellé (elé lehetőleg ne, még a végén eltakarnának egy gyönyörű apróságot), és büszkén csillogó szemeikkel bizalmasan ráirányítsák a tekintetet: hát kérem, eztet itten mi csináltuk. A kép kicsit lejjebb csak illusztráció, de azért tessék csak rákattintani, mert valami ilyesmi ez zenében a Dark Side.

Ha azt veszem, én élek-halok az Ummagummáért, fasza kis alum, már ha leszámítjuk, hogy második lemez itt ott pícit eltúlzottan kísérleti meg progresszív, meg ilyesmi lett. A Fal volt ugye az első, és az szerelemből is emlékezetes, de. A Meddle, hogy az de mennyire, főleg a One of These Days a fasza bass reverbbel. A Wish You Were Here, az még a pöpec cucc, főleg a címadó, meg a Shine On. Jó, eredetileg egyben lett volna a Dark Side-dal, szóval talán azért. The Final Cut, hm, na azt meg a fene jó hangulata miatt imádom.

Sőt, állítólag léteznek olyan emberek is, akiknek az Atom Heart Mother tetszik.

Nekem azért mégis csak a Dark Side a Pink Floyd albumok Rolls Royce-a. Elismerem, a Talk to Me-t és az On The Run-t néha (tényleg csak néha) skippelem, ha fáradt vagyok hozzá, de azon kevés albumk egyike, amelyeket tényleg szinte bármikor meg tudok hallgatni, és válogatás közben gyakori, hogy á, ne a Dark Side-ot, mert uncsi, ezredszerre de az Azt azt mos mégsem, meg az Ezt … hát aztat se, meg az Amaz … á, majd máskor, meg az Emez, na, azt akkor … de nem jön be most ez az első szám … ez amásodik se … francba, csak betettem dark Side-ot.

Jelentem nem uncsi. A Time az ugye a Time, azon nincs mit vitatkozni, és akárhogy is facsarom, a Great Gig se egy szar, pedig ugye Clare Torry egy lendületből visítozta rá a tracket. Aztán ugye a Money, a világ nem túl sok 7/8-ban megírt megaslágerének egyike, bár Gilmour 7/4-re emlékszik, az a szenilis hülye vénember – szóra sem érdemes.

Viszont a b oldal. Szóval a Dark Sice b oldala (ha már ez a blog címe is egyben) szerintem a világ egyik, ha nem a legjobb legjobb b oldala EVÖR, de hogy az utolsó három track tényleg mindent visz, az hétszentség. Any Colour You Like, Brain Damage, Eclipse így együtt egymás után teljesen készre vágja az embert. Nekem siheder koromban az Eclipse tetszett a legjobban, mert hát ugye milyen ütős a szövege, de mostanra rájöttem, az Any Colour az EVÖR, hála Watersnek és persze Wrightnak – az említés sorrendje szigorúan az ábécésorrend miatt lett az, ami. Na jó, Gilmour is prüncög valamit és a dob se megvetendő.

Gyerekek, bevallom: elment a kedvem az írástól a végére. Mert van jobb. Előkapom a sípládát, fejhallgatót dugok a fülembe, a többit találjátok ki magatoktól, és ne köszönjétek a cikket – szóra sem érdemes.

Hallgassátok inkább ti is izibe.

Side one

1-2. Speak to Me 1:30 + Breathe 2:43
3. On the Run 3:30
4. Time 6:53
5. The Great Gig in the Sky 4:15

Side two

1. Money 6:30
2. Us and Them 7:34
3. Any Colour You Like 3:24
4. Brain Damage 3:50
5. Eclipse 1:45


1 tudom, tudom, tudom. A wikipédiában (is) egész másképp szerepel, de tessék erősnek lenni: elő azt a cédét, azt a vinylt, azt a kazettát (kinek mi adatott), fel magasra a hangerőt fülvérzésig – és aztán odafigyelni, nagyon, nagyon odafigyelni!

1 hozzászólás

Hét dala - Infectious Grooves: Violent & Funky

2009. április 22. 11:34 | Rálf atya | Hozzászólás »

Kik ők? 

A Suicidal Tendencies főnök Mike Muir hobby csapata, ami 1991 és 2000 között szépen kinőtte magát a hobby kategóriából. A Venice Beach-i hardcore legenda vezetőjét annyira oltogatta a basszer a groove-os, funky-s zenékkel, témákkal, hogy belelovalta egy side project alakításába. Na, ez lett az Infectious Grooves, a basszer meg nem más mint Mr. Rob Trujillo, az a rendkívül szimpatikus latino fiatalember, aki Ozzy mellett is nyomta és a sors fintoraként pont az Ozzyhoz távozó Jason Newsted-et váltotta a Metallica ritmusszekciójában. Amíg a Metallicában nem annyira az ő játéka a hangsúlyos, addig bátran merem kijelenteni, hogy az Infectious Grooves nagyban az ő játékára épül.

Melyik album?

Groove Family Cyco

Miért?

Tessék meghallgatni és nem lesz továbbra kérdés. Mert Violent is meg Funky is, és ez a két dolog egyszerre, ami elsőre hihetetlen, de tényleg az. Ha ezzel a számmal akarsz csajozni, tudd, hogy vágni fogja a hölgy, hogy egy érző lélek vagy, udvarias és komolyan gondolod, de egy óriási töcskölés jár a fejedben a virág átadásának pillanatától. Ez azt jelenti, hogy hosszú előjáték lesz, kényeztetni fogod, de nem az Amerikai pitéből tanultad a szexet, csattogni fog a ráncos tarisznya.

Ha cabrio kocsim lenne, csak ezt a lemezt bömböltetném, felcsapnék egy bandana-t a fejemre, még a szülői értekezletre is így mennék. Életérzés. Violent és Funky. Rob, amíg James Oroszországban medvére vadászik, rázzál már ki a csuklódból egy ilyen lemezt.  

Hét dala: Depeche Mode - Wrong | Hét dala: Jimmy Eat World - Big Casino

Hozzászólások

Frank Drebin informátora

2009. április 22. 06:50 | Rálf atya | Hozzászólás »

Gondolom senki sem száll velem vitába, hogy a filmtörténet egyik legnagyobb vígjátéka a Csupasz pisztoly, mind a 3 értékelhető részével. Volt még sok jó vígjáték, de a "másfél óráig röhögsz úgy hogy minden poént értesz és nem is gondolkodsz" kategóriában nincs párja. Érdemes megemlékezni a Csupasz pisztoly szülőanyjáról, a Nagyon különleges ügyosztály sorozatról, (amerikaiul Police Squad), amit még talán a péntek esti filmkoktélban adtak először a menő manóval meg Humor Haroldal. Ha jól emlékszem, mert akkor még olyan kicsi voltam, hogy talán a kilincset se értem el.

Azóta se tudtam elfelejteni a sorozatot, majd felnőtt koromban az Internetről pornó helyett ezt torrenteztem le. Ráadásul most még a TV2 is újra adja. Külön pár posztot is megérne maga a sorozat, de én most a számomra legszórakoztatóbb karaktert, Johnnyt, az utcai cipőpucoló informátort emelném ki.

A legnagyobb nyomozó koponya, Frank Drebin is elakad néha, segítségre van szüksége. Ilyenkor mindig kifényezteti a cipőjét, közben pár papírpénzt csúsztatva Johnnynak beszedi a nyomozás újabb lendületét jelentő információkat. Johnny mindenről tud. Kit ki ölt meg, mikor érkezik a drogszállítmány, ki mikor kivel hol és mit csinált. Johnny akkora tehetség, hogy elég ha rádnéz és tudja mire vagy kíváncsi. Persze a választ is tudja. Ha valaki nem emlékezne, idézek, hogy mitől is zseniális a Zucker tesók sorozata:

Frank Drebin: Mikről susmoroknak az utcán, Johnny?

Johnny: Nem tudom. Sok mindnet hallok. Miről akarsz tudni?

Frank Drebin: (csúsztatja a pénzt) Tudsz valamit az Acme banknál elkövetett kettős gyilkosságról?

Johnny: A rossz nyomon csaholsz ezzel a Ralph Twice-al. Ő egy jó családapa, decens életet él. Nem az ő hibájából rúgták ki az abroncs gyárból, de hát ki is tudta volna megjósolni, hogy Brazilia megszünteti a gumi ellátást. Államosítják az ipart két hét múlva, így semmiképpen sem tudta volna visszaszerezni az állását. Sally Decker, na ő már más. Joe Serla nője volt, mielőtt belefolyt ebbe az ügybe.

Frank Drebin: (újabb bankót csúsztat) Hol találom ezt a Sally-t?

Johnny: (átnyújt egy névjegykártyát) Ezen a címen dolgozik.

Egy másik esetben:

Frank Drebin: Mikről susmoroknak az utcán, Johnny?

Johnny: Sok mindent hallok.

Frank Drebin: Mit tudsz Dutch Gunderson-ról? (átcsúsztat egy bankót)

Johnny: Árvaként nőtt fel a Lower South Side-on. Az anyja prostituált volt, 3 éves korában halt meg. Hatéves korában kezdett el almát lopni. Javítóintézetben nőtt fel. Csak a bűnözés világát ismeri. Ez nem menti fel az alól, amit tett, de egy kicsit segít megérteni.

Johnny-nál igazi nagyüzem volt mindig, sorbanállás. Frank Drebin is mindig váltott valakit. És őt is váltotta mindig valaki.

Hál istennek a kamera kicsit mindig ott maradt Drebin után a cipőpucoló standnál, további ízelítőt adva Johnnyból. Ezek az esetek még inkább rávilágítanak géniuszára, mennyire megállt volna az élet nélküle. A legkülönbözőbb emberek a legkülönbözőbb kérdésekkel keresték fel a cipőpuculó standot:

Egy tűzoltó ül fel Johnny székébe: Tűz van a Brubaker Building-ben.

Johnny: Nem tudok semmit. (a tűzoltó átcsúsztat egy papírpénzt)

Johnny: Az egy bútorraktár. Ha a műanyagok is begyulladnak, vastag füst lesz és halálos klór gáz. A tűz fészkét oltsák el tömlős kocsikkal és habbal. Hozzanak létrás kocsit is, hogy a tűlélőket le tudják hozni.

Ezeken kívül Johnny segít egy sebésznek, papnak, baseball edzőnek is többek közt.

Kedvcsinálónak, emlékezetőül, hogy jól induljon, folytatódjon, végződjön a nap, jőjjön a főcím némi kedvcsinálóval:

 

Krakózia kedvenc zenésze | 25 horror klisé

Hozzászólások