B-oldal

Ács Gábor és nosferato (B-oldal) a témáról a radiocafé 98.6 műsorában (mp3, 7:44)

A plágium és a feldolgozás között világos határ húzódik: ha az eredeti szerző kap jogdíjat, akkor feldolgozásról van szó. Ha nem, akkor lehet elkezdeni töprengeni, hogy vajon milyen fokú hasonlóságnál lehet objektíven kijelenteni, hogy a szám szerzője utánoz. Szubjektív véleményünk mindig van, szerintem bármilyen zenét mutatnék, mindenki tudna mondani néhány másikat, amire hasonlít.

Hadd beszéljek először a látszólag másokat utánzó zenészek védelmében! Bőven elképzelhető, hogy a gyanúba keveredett művész az övénél korábbi alkotást soha nem hallotta, nem is hallhatta. Ennek esélyét növeli, ha más zenei stílusról, pláne ha más ország, különösen egy kevésbé reflektorfényben pompázó ország zenéjéről van szó. Nem véletlen, hogy a szerző halála után 75 évvel a jogvédelem feloldódik, mert ha az örökkévalóságig kiterjesztenénk, az előbb-utóbb elfojtaná az emberekben a kreativitást.

Továbbá, a zeneszerző is ember. Ő is popzenét hallgatott fiatal korában, ugyanazok a zenék voltak rá hatással, azoknak hatására kezdett el zenélni, akik miatt mások életük párját találták meg, vagy akik hallatán kedvük támad lemenni sörért. Bizonyos 2-3 hangok, sorvégződések, akkordmenetek nosztalgikus érzéseket váltanak ki benne, és úgy érzi, ettől nem térhet el, mert mással is meg kell osztania. Talán el sem tud szakadni többé egy adott dallamvilágtól. Amikor már ötvenedszerre játssza le magának a szerzeményt, képtelen úgy hallgatni, mintha először hallaná.

Ezen kívül általában adott egy harmóniamenet, ami ha elég domináns, szinte megköti a kezünket, bármit csinálunk, a Kossuth Rádió szignálja lesz belőle ("Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!"). Két érdekes projektet ajánlanék mindenki figyelmébe:

1. Egy ausztrál humorista trió, az Axis of awesome fogta a legtipikusabb akkordmenetet, az I-VI-IV-V-öt, és megmutatta, hogy villámgyorsan akad 36 sláger, amit arra rá lehet énekelni. Nézd meg az első videót, vagy itt a cikk alján a B-oldal linket. Ha a Google-be beírod, hogy "36 dal", mindig meg fogod találni.

2. A kanadai Simon Fraser egyetem diákjai a Songtapper nevű tudományos munkát 2005-ben mutatták be. Leveleztem a készítővel, megpróbáltam megtudni, keresett-e vele pénzt, nem árulta el. A program lényege, hogy a szóközzel éneklés közben a dallamod ritmusát pötyögöd be, minimum 10-12 hang hosszan. Ő csupán azt nézi, hogy egy-egy lenyomás később jön-e, mint az előző, vagy korábban, vagy nagyjából ugyanannyi idő múlva. Ez alapján egy nagyon primitív ritmussablont rávetít néhány ezer MIDI zenére, és jó eséllyel megtippeli, amire gondoltál. Én az Indiana Jones főcímdalával indítottam, és eltalálta. Játszódjatok!

A Hooligans-es Endi annyit fűzött a plágium témához a zenekart ért ki tudja hányadik vád alkalmával: 
"Nehéz manapság újat nyújtani". Hát még ha meg is próbálja az ember! A cinizmuson kívül ezzel azt is szeretném mondani, hogy ilyen választékban, ennyi hozzáférhető zene mellett ritka, hogy ne az legyen egy zenész célja, hogy hasonlítson egy hősére, egy példaképére, és már tanulás közben belesétál az elkerülhetetlenbe.

Azt a válságot azonban, amiről Endi beszél, már átélték a barokk szerzők is. 1600 és 1750 között. Gondolom, mennyire tobzódtak a vége felé, már ímmel-ámmal remixelgettek is. Nehéz volt akkortájt újat nyújtani. Azért maradt még egy kis zacc, amit aztán fel lehetett önteni vízzel:

• Bach, Mozart, Chopin, Csajkovszkij, Hacsaturján, Liszt, Vivaldi, Carl Orff, TE JÓ ÉG!
• Scott Jopin, Benny Goodman, Glenn Miller, Duke Ellington, TE JÓ ISTEN!
• Bill Haley, Chuck Berry, Bob Marley, Jimmy Hendrix, TÉRDRE!
• Gerwchwin, Bernstein, Henry Mancini, Morricone, John Williams, Alan Silvestri, IRGALMAZZ!
• Chick Corea, Joe Zawinul, Jaco Pastorius, IMÁHOZ!
• Manu Dibango, George Clinton, Robert Bell, Giorgio Moroder, DJ Kool Herc, KELJ FEL ÉS JÁRJ!

És az utolsó 30 évből inkább nem is mondok senkit, mert még értenéd… szégyelld magad, és ülj vissza a helyedre!

Sajnos jóval több érv szól amellett, hogy mindig meg lehet újulni. Nem állítom, hogy bárkinek sikerül, de partra vet a víz egy-egy Alicia Keyst, Beyoncét, Mikát, Gnarls Barkleyt. Hogyan fordulhat elő, hogy egy-egy Dr. Dre, André Tanneberger, Norman Cook vagy AZÉLŐISTEN Thomas Bangalter bármilyen álnéven jön ki új alappal, azt beszopjuk, megőrülünk érte, mert annyira patent? Hogy lehet, hogy 10 éve is ezen nyafogtunk? Hogy lehet, hogy már a 70-es években is ez volt a probléma? Hogy lehet, hogy már a XVIII. században is? Hogy lehet, hogy ebben a válságos állapotban egy francia zenész épp a megszorult 70-es évek végére, 80-as elejére nyúl vissza egy hangmintáért, és mindössze 3 másodperc felhasználásával megőrjíti egész Európát? (Erről, és a samplingről lásd a 2Pac legnagyobb száma Joe Cocker c. cikket.)

Kombinatorika. Ez bizonyos mértékig korlátoltság, de akkor is: a dallamkombinációk száma primitív matematikai módszerrel számítható. Csináltam is rá egy kalkulátort, töltsd le: B-oldal PlagiCALC (Excel, 85kB). És ha a zene csak dallamból állna, akkor a kotta sem volna ennyire idejét múlt. Végtelen-végtelen-végtelen!

Ha néhány elemből (azaz a skála hangjaiból) ismétléses variációval kiválasztunk egy dallamot, akkor a skálába tartozó hangok számától és egy-egy sor hosszától függően szép számú variációt kaphatunk:

• Egy 5 hangból álló skálán egy 7-szótagos sor 80 ezer variáció
• Egy 5 hangból álló skálán egy 10-szótagos sor már 10 millió ~
• Egy 7 hangból álló skálán a 10 szótagos már 280 millió ~

Ha feltételezzük, hogy nem egy oktávon belül mozog a dallam, hanem lefelé vagy fölfelé ki is lép belőle egy hang erejéig, akkor 8 hangú skálára ugyanez a 10 szótag már 1 milliárd variációval bír, és ezek még olyan határok, amin belül ez a dallam még esztétikus tud maradni. Ha a végére teszünk egy 11-edik hangot, ami biztosan kellemes a fülnek, akkor szinte bármi lehet előtte. Ezt mind a kamuzó, tappingelő gitárosok, mind a bebop  (jazz) trombitások és szaxofonosok, mind az ütősök megerősíthetik. Külön kiemelek néhány variációt 8 szótagból (hangból) álló sorra, a legelterjedtebb információ szerint ugyanis e fölötti egyezőség esetén számít plágiumnak egy dallam:

• Egy 5 hangból álló skálán egy 8-szótagos sor közel 400 ezer ~
• Egy 7 hangból álló skálán egy 8-szótagos sor közel 6 millió ~
• Egy 8 hangból álló skálán egy 8-szótagos sor közel 17 millió ~
  Amúgy pont ennyi különböző színt ismer a számítógép. De szép!
   

És még mindig csak 1 SOR zenéről beszélünk. Ha négy egymást követő sor kísértetiesen hasonlít, majd a refrénben is 4 sor hasonlít, és még egy jól elhelyezett kiállást is találunk, kezdhetünk gyanakodni. Ha pedig a hangszerelés is hasonló, akkor nem árt, ha összehúzzuk a szemöldökünket is. Aki tanult zenét annak nyilván a kezébe került Kodály „Ötfokú zene” című sorozatának valamelyik darabja. Ebben a négy füzetben összesen 440 olyan népdal és rövid induló van, ami csupán 5 hangra épül. Nehéz lehetett akkoriban megújulni.

A variációk számát tovább bővíti a ritmika, hadd ne mondjam el, 10 szótagot hány különböző módon lehet ritmizálni, és ütemekre osztani, alsó a hangon csak a tempó (sebesség) már egy hármas szorzót megérdemel. Aztán a dallammal párhuzamos szólamok, vokálok is sokféleképpen kerülhetnek alá, és egy akár plagizált dallamot is el lehet fedni egy, az eredetitől eltérő harmonizálással, hiszen egy egyszólamú dallam alá sok ízléses akkordmenet választható. És a végére marad a hangszerelés: ha csak ez változna, akkor feldolgozásról beszélnénk.

Egy nagyon nagy különbség azonban van a feldolgozás és a plágium között, és most mindenki jól nyissa ki a fülét, aki reggeli-délutáni műsorban lenyomott már 1-2 számot milliós nézettség mellett: plágium esetén abból a jogdíjból, amiből a feldolgozó az életét éli, nem kap egy fillért se az, akinek ezt más módon nem is tudná megköszönni.

Annak megítélése, hogy valakit felemelünk vagy elásunk egy szerzeményért, szubjektív marad. Sokakat megtaláltak a váddal: Michael Jackson (You are not alone), Beyonce (Baby boy), Coldplay (Viva la vida), Avril Lavigne (Girlfriend), RHCP (Dani California), Madonna (Frozen), Nirvana (Come as you are), sorolhatnánk (soroljuk!). Egy részében elmarasztaló ítélet is született.

Lehet a legjobb sláger forrása egy korábban létező szám, és lehet egy dadaista hanginstalláció teljesen eredeti, ha szeretik, akkor szeretik. Ha tetszik a lopás, azt fogom mondani, nem lopás, mert szeretem és tisztelem az előadóját. Ha nem tetszik, lehet az bármilyen eredeti, úgy fogom beállítani saját kifinomult ízlésem tévedhetetlenségét kifelé, hogy mindenképpen megideologizálhassam: az adott darab nemcsak nekem nem tetszik, hanem tudományosan szar.

A téma a radiocafé 98.6 reggeli műsorában merült fel:

• radiocafé 98.6: Milliók reggelire - pénzügyi tudakozó
• Ács Gábor és nosferato (B-oldal) a témáról a műsorban (mp3, 7:44)

B-oldal plágium kalkulátor :) (Excel, 85kB)

A B-oldal korábbi cikkei a témában:

• 2009.02.18. 36 dal ugyanarra a 4 akkordra
• 2008.12.27. 2Pac legnagyobb száma Joe Cocker
• 2008.12.13. Hooligans hasonmás zene

Külső hivatkozások:

• Más tollával blog: Zenék, amiket mások már megírtak
• Bergendy Süsüje nem is a miénk?
• A Velvet plágium témájú cikkei
• Kodály ötfokú zene:
  1. 100 magyar népdal 2. 100 kis induló 3. 100 mari dallam 4. 140 csuvas dallam
• A cikkíró saját zenei vázlatai

A napokban felröppent a hír, amit sok online médium Copy-Paste leközölt, miszerint a Red Hot Chili Peppers még egy ideig inaktív marad.

A dobos Chad Smith-től származik a nyilatkozat, szerinte még ráhúznak ki tudja mennyit az eredetileg egy évesnek indult szünetre, addig se koncert, se lemez.

Talán sokan felszisszentek, hogy most akkor várni kell, meg ők mennének Chili koncertre. Én is. De. Ahhoz túl sok szar koncertet láttam már és túl sok hasonló sztorit olvastam, hogy ne lássam a jelenlegi szituációt a legjobbnak. Igazuk van. Ha nincs kedvük együtt zenélni most, ne zenéljenek. Csak a pénz meg a fordulatszám tartása miatt ne csináljanak semmit kényszerből, majd ha újra égnek a vágytól, hogy valamelyikük garázsában jammeljenek és izzadjanak együtt, csak akkor tegyék ezt.

Addig is talán sok olyan zenei produkcióval gazdagítják a világot, melyekre a Chili mellett nem lenne idejük. Erre ékes bizonyíték az új Frusciante album. John zenéljen csak a cimboráival, Flea járjon csak iskolába, Anthony nevelgesse a fiát, szörfözzön, forgasson filmet a gyerekkoráról, Chad meg lökje a ritmust az öreg rókák alá. Ha ennyi volt, azt nagyon sajnálnám, de még jobban fájna egy olyan paprika, ami még egyszer sem csíp. Ahhoz már öregek ők és túl sokat letettek az asztalra, hogy meg kelljenek felelni akárki elvárásainak is.

Amíg újra egymásra nem talála 4 rosszcsont, hallgassunk tőlük egy méltatlanul keveset játszott dalt, ami nem mellesleg ez én kedven Chili dalom. A klip verziót persze már nem lehet csak úgy a Youtube-on tartani, de itt van egy jó kis koncert verzió.

 Red Hot Chili Peppers - Soul to Squeeze

A Laid Back formációról lesz szó, de nem leszek olyan kegyes, hogy már most eláruljam, mit jelent a cím. Ez a dán banda háromszor okozott igazi örömet, és jól elosztották az életemben, nehogy nagyon összesűrűsödjön. A laid-back, azaz "hátradőlős" kifejezés olyan nélkülözhetetlen a nyugalom, a chillout érzés és a relaxáció körülírására, hogy a nyugis downtempo zenéről szóló bejegyzés a downtempo definíciójában sem tudott meglenni nélküle.

Van egy gomb az autómban, amit ha megnyomok, egyből elkezdenek szólni azok a zenék, amiket szájrángás, veszettség, dugóban kialakuló idegbaj, és általánosan szar napok kezelésére állítottam össze. 30-40 szám lehet a listán, a Laid Back közte van, ha ez másnak nem is jelent semmit, részemről az egyik legrangosabb elismerés.

Sunshine reggae (1982): jócskán a videókorszak előtt történt, sőt, talán a videót is később forgatták hozzá, ezért nem tudom eldönteni, viccnek szánták-e. A korai John Cusack filmek pojácáinak frizurájával, és a főiskolás Chandler és Ross feltűrt ujjú nyári zakóiban koktélozó két dán úrtól elég bizarr reggae-t hallgatni, ez a felvétel azonban a Családi kazetták cikkben is említett komoly befolyással volt zenei ízlésemre, és arra, hogy ép ésszel el tudjam viselni az életet.

A szövegről: mosolyogj, ne aggódj, ne kapkodj, ne szívd mellre. A szöveg miatt nem aggódtak, nem kapkodtak, de mi fogadjuk meg. Azt állítják, az az üzenetük, hogy engedjük a pozitív energiákat előre a pénztárnál, és menjünk utánuk. (Let the good vibes get a lot stronger.) Teljesen adom.

White horse (1983): ha előfordult már veletek, hogy csak úgy bekapcsolva felejtettétek a Fashion TV-t, akkor ezzel találkozhattatok 2006-ban, mert az egyik magukat hirdető szpot állandó aláfestő zenéje volt. A Fashion TV-vel nem tudom, most mi a helyzet, de olyan jó zenék mentek rajta, hogy néha azon gondolkodtam, ha kiraknák egy FM frekvenciára, tuti azt hallgatnám rádióként. A Wonderland Avenue repült rá a lehetőségre, hogy a már akkor is 23 éves számot kicsit felturbózza. Teljesen jogosan. Na de a feldolgozás szerint ez valami nagyon dögös house dolog, éppen ezért sokkoló, hogy az eredeti szinte hangra ugyanaz az az eltolt, feltűnően húzós minimál dallamocska. Amikor nem éppen hátradőltek Laid Backék, akkor lehet, hogy időutaztak.

A szövegről: nagyon fontos útbaigazítást ad az élethez, azaz, hogy ha lovagolni akarsz, akkor ne a fehér lovon, hanem a fehér pónin lovagolj! Ezt kiegészíti egy jobban hasznosítható bölcsességgel: ha gazdag akarsz lenni, kurválkodnod kell, te kurva. És tényleg.

Bakerman (1989): és megérkeztünk ahhoz a számhoz, ami végérvényesen aláhúzza és jogossá teszi a zenekar névválasztását. A közhiedelemmel ellentétben a pékek nem hajnalban mennek dolgozni, hanem még előző este. Úgyhogy ezt mi is eltévesztettük, amikor bulik után 4:30-kor azt firtattuk az első metrózóknál, hogy ők pékek-e, vagy mi más okból metrózgatnak vasárnap ilyenkor.

Ha viszont jártál hétköznap 4-5 körül az utcán, amikor még a korán kelők sem indultak el, de már kellemes péksütemény illat csapja meg az orrodat, akkor össze tudod kötni a nyugalommal ezt az éjszakai munkát, és az illatot. Semmi nem múlik 10 percen, a pirosnál nem látod a tükörben a 4 sávban rádinduló autók hadát, nem kell senkit kikerülnöd, a világ összes útja a tiéd, és a város fényei is viszont szeretnek, hiszen alig van ott más, akit szerethetnének. A számban ezen kívül még egy hálókocsis vonat halad el, tehát még azok is alszanak, akik olyan aktívak, hogy éppen utaznak, nemhogy bárki más. Kicsit másképp éli meg, de olyan nyugalmat sugároz ez a hangulat, mint amikor Tom Cruise a Vanilla sky-ban az üres Times Square-en áll.

A szövegről: vissza a gyökerekhez, 82-es üzenet újra a hangszóróból - lassíts le, nyugodj meg, már késő aggódni, akkor meg minek. És a klasszikus "szágáboná kundzsáni vená", amin 20 évig gondolkodtunk, hogy vajon mit mond ott, míg ki nem derült, hogy pontosan EZT mondja, jól értettük. Akár agabona kunjani wena akár sagabona kurjarni wayna szerepel a szövegben, a jelentése mindenképpen "Helló! Hogy vagy?", a nyelv vitatott, a legtöbbek szerint szuahéli, a majdnem olyan sokak szerint pedig zulu. Talán a péknek köszön oda a szerző, mert egyedül ő fér bele a nyugalmába, talán egész Afrikának, mintha azt mondaná Hello Africa, tell me how you doin’.

Vannak olyan dalok, melyek, ha előkerülnek egy buliban (legyen az kisvárosi diszkó, házibuli, lakodalom, vagy csak rádióból jövő háttérzene) , szemeim vérben forognak, már-már farkasemberré változom, de mindenképpen kimegyek a tánctérről. Persze az aktuális társaságból / közönségből mindig van egy kör, aki ezeket 1) szereti; 2) erőlteti, sőt a dj-től kéri, 3) "olyan, hülye vagy, hogy te nem szereted" mondja.

E dalok megszólalása után - miközben az én fejemben az jár, hogy "áh, tuti lekeveri, nem játssza végig" - hirtelen robban a tánctér és teljes meglepetésre a lányok elkezdenek sikongatni (Aqua - Barbie girl, Grease Megamix), mindenki megőrül, nagy körök alakulnak (középre dobott retikülök, kardigánok, üveg sörök, amik felborulnak, jó esetben a kardigánokra), és elkezdődik az összekapaszkodás, a vonatozás (folytatódik az izzadás) és egyéb groteszk jelenségek. Eleve az összekapaszkodós dalok arra jók, hogy az ingyenélők a jó nők mellé kerüljenek. Ilyenkor én elkezdek kijózanodni, és legalább annyira kirekesztve érzem magam, mint egy hegylakó a társadalomból. Arrébb állok.

E dalok körébe tartoznak ugyebár a klasszikus egynyári, agyonjátszott "slágerek", valamint az összekapaszkodós zenék mellett azok, melyekre a klipjük alapján még idegesítő koreográfiát is lehet táncolni. Azt hiszem, az utóbbiért még ölni is tudnék, de minimum egy ugró-pörgő rúgáson gondolkodom. Mindig van 1-2 ember, aki úgy véli, hogy tudja, hogy van az egymás mellett állásos koreográfia, nagyon gyors és értelmetlen kézmozdulatokkal. Gáncsolás, sörrel leöntés és egyéb barbatrükkök járnak a fejemben, hiszen ha nem készülsz fel, akkor egy zorba, vagy szirtaki alatt - mivel nem állsz be a körbe - sípcsont és egyéb sérülések áldozata lehetsz. Főleg, ha remix. Vagy megamix.

Egy ilyen klasszikus, koreográfia-dalt kedvelek: ez a Lambada. A piszkos tánc, ahogy mondták ezt nálunk a 90-es évek elején. Egyrészt fantasztikusan lehet halandzsázni a szövegét (óóólámuszifó-élásztámó-élámuszifóóóóó), másrészt nincs csodálatosabb látvány, mint az amatőr lambadázás közép-kelet-európai módra. Visítva lehet rajta nevetni.

A buli végére minden dj-nek van 1-2 klasszikus hazaküldős, buligyilkos zenéje. Jöhet a vonatoztatás (=kifárasztás), majd a lelassítás. A lakodalmi vonatozás alatt az idősebbek megpróbálnak a "formás hölgyek" mögé kerülni, és richtig nem váll, hanem derék fogdosás, esetleg a folyamatos seggezés trükköt alkalmazzák. Évtizedes rutin. (Állítólag Guantanamón a Szerelemvonatra vonatoztatták a foglyokat, hogy megtörjenek. Az ENSZ emberi jogi bizottsága fel is van háborodva.)

A buli végi lassúzásnál az baj, hogy a lelassítós dj típus sem az Under the bridge-t, vagy egy Brothers in Arms-ot teszi be, hanem a Love is in the Air-t, vagy az Azért vannak a jó barátok-at. Lehet megint összekapaszkodni. Ha egész este néztél egy lányt, kerested a szemkontaktust, mondogattad magadban, hogy "na, most odalépek", akkor végleg kijózanodva rájössz, ez nem az a buli volt. Főleg, mert a csajt egy mamlasz elkapta az "Azért vannak" alatt.

Ekkor én már a ruhatárjegyemet keresem. Kifelé hallom, valaki biztos, ami biztos még kéri a Mambo Nr. 5-ot…

TOP5 kimegyek a tánctérről, ha meghallom EVÖR:

1. Eiffel 65 - Blue
2. Zorba
3. Los del Rio - Macarena és Las Ketchup - Asereje (Ketchup song)
4. Cherokee - Cherry Coke
5. Chumbawamba - Tubthumping

Kaoma - Lambada

Eltávolodva a klasszikus glam rock elemektől, a frontemberektől és a dobszólóktól, a Kosheen nevű brit banda követelt helyet magának a B-oldalon. 

Drum and bass-ből nem doktoráltam, annyira meg főleg nem, amennyire ügyesen van vegyítve a Kosheen zenéjében a drum and bass, a rockos hangzás, valamint a trip hop. Bristolból indultak (ahonnan a Massive Attack, illetve a Portishead is), nevüket 1999-től ízlelgetheti a közönség. (Mivel a Google a barátom, így megosztom veletek, hogy a japán jó és rossz szó vegyítéséből jön a ko-sheen kifejezés.) Az elektronikus hangzásért Darren Decode és Markee Substance úriemberek felelnek, míg a bulit Sian Evans énekesnő vezényli. A legenda szerint a hármas egy bristoli dance klubban ismerkedett meg a 90-es évek vége felé. 2001-ben a "Hide you" című egyik első sikerük Nagy Britanniában megkapta a legjobb drum & bass kislemez díját, innentől egyenes volt az út a műfajon belüli és túli világhírnév felé. Érdekes, hogy a Hide you / Catch páros korai drum and bass verziói - nyilván a rétegműfajnak köszönhetően - nem értek el széles elismertséget, míg e dalok "puhább" remix változatai már repítették a zenekart.

A stílustól nem megszokottan kifejezetten sokat koncerteznek (debütáló albumukat 33 országban, 144 koncerten mutatták be anno), melyre a fesztiválszervezők is odafigyeltek. Magyarországon is számtalanszor jártak, például 2002-ben a Szigeten (akkor még kólás ízű volt), 2003-ban a VOLT Fesztiválon, 2004-ben az A38-on, valamint 2007-ben a SZIN-en, sőt még az ELTE Lágymányosi campusán is felléptek. 

A berobbanás óta a zenekarnak eddig három nagylemeze jelent meg. Az utóbbi két album dalaiban egyre erősebb a gitárhangzás, kicsit háttérbe szorítva az elektronikus jegyeket, éppen ezért a Catch, vagy a (Slip & Slide) Suicide, után érdemes ismerkedni az Overkill, a Wasting my time, az All in my head című dalokkal is, melyek engem az első albumról ismert Hungry-ra emlékeztetnek.

Honlapjukon még nem ismertek a 2009-es koncertdátumok, de titkon remélem, hogy ismét ellátogatnak hazánkba és akkor több lehetőséget már nem szalasztok el…

Vannak filmek, melyeket akárhányszor meg tudok nézni. Ezek között ott vannak gyermekkorom VHS klasszikusai, a 90 perces akciófilmek, melyből 2 ráfért egy kazettára. Zászlómra tűzöm és ma kiemelem ezek közül a Tango és Cash című filmtörténeti remeket, amely tele van imádott filmklisékkel, minden mondata arany, szövegét már csaknem fejből tudom, mégis újra és újra megnézem.

Ott van ugye a jó zsaru - rossz zsaru elem. Tango, a divatdiktátor nyomozó, saját tőzsdeügynöke van, öltönyben és elegáns szemüvegkeretben szambázik a bűncselekmény helyszínére, és nyilván az sem zavarja, ha elhagyja körzetét, mert már 3 hónapja dolgozik az ügyön. Pisztolya a jelleméhez illő, klasszikus Smith & Wesson.

Cash, a rossz zsaru, 9 dolláros pólóban, brahis bundesliga frizurával és laza farmerben. Tartásdíjat fizet, mindig vagánykodik, természetesen csak ő hallgathatja ki a gyanúsítottat. Pisztolya futurisztikus, azon kívül, hogy hangtompítóval felszerelt, valami kvarcjátékszerűség (vagy iPod?) is van a tetején.

A "rosszak" egytől-egyig emblematikus figurák. A főgonosz mániákus főnök kisded játékokat űz, bőrfotelből, nagyon sok tv képernyőjén keresztül figyeli az eseményeket. Kínai és mexikói alvezére nélküle semmit sem tesz, és persze ott van a jobb keze, a lófarkas végrehajtó. A drámát és a bonyodalmat egész pontosan az okozza, hogy itt van ez a 2 rendőr, akik egyszemélyes hadseregként torpedózzák meg a bűnszövetkezet minden lépését, anyagi kárt okozva ezzel mindkét városrész alvezérének. Történetünk pillanatában lesz a legnagyobb fegyverszállítás EVÖR, ezért el kell rakni a 2 sztárzsarut. Mondjuk a hűvösre. Jöhet a 2 zsaru kelepcébe csalása, bűntény meghamisítása, kirakatper, bekasztlizás és hát nem az FBI üdülőparadicsomába, ahogy Cash reméli.

Bár Tangonak hiányzik a ruhatára, Cash meg szemetes konténereket tologat a sok köztörvényes között öröm az élet. Kell egy klasszikus börtönbunyó is, hiszen édes álmukat megzavarva, a kemény legények befogják a 2 zsarut a börtönben. Repkednek a klisék, hiszen a bunyó alatt természetesen egyszerre csak egy ellenség támad, mint a Hong-Kong-i verekedős filmekben, majd a kis áramütés után a semmiből előkerül Cash első parancsnoka, hozza az elmaradhatatlan kék térképet a börtön alaprajzáról. (A volt parancsnoknak aztán elvágják a nyakát. Ezek szerint ő mellékszereplő volt.) Jöhet is a szökés rész, ugrás az elektromos vezetékre, atlétatrikó, eső, övvel lecsúszás, sima földet érés.

Kinn sem állt meg az élet, Tango húgáról (Teri Hatcher!) kiderül, hogy gogo táncos, Cash rá is izgul, bár őszintén szólva nem csak ő. Rohanunk is tovább, hiszen James Bond óta kell egy feltaláló zseni is a csapatba, aki éppen egy szuperkocsit fejlesztett ki (dupla páncélborítás, abszolút golyóálló), mellyel bele lehet rohanni bármely ellenséges telephely főépületébe. Ezt teszik.

A dramaturgiailag nem meglepő vég lassan közeleg. Tango - húg túszul ejtés - kiszabadítás, utolsó bunyó a lófarkassal, társmegmentés, majd a főgonosz lelövése a labda útja. A robbanás előtt természetesen 0:10-től a visszaszámlálás látszik, de elmenekülés időzítése remek, nem esik baja főhőseinknek. Epikus!

Ejtsük néhány szót a stábról, hiszen a rendezői székben az orosz Andrei Konchalovsky, aki főleg színházi rendezéseiről volt híres, tulajdonképpen a Tango és Cash-en kívül egy James Belushi - Whoopi Goldberg filmet lehet rajta számon kérni (Homer és Eddie). A film zenéjét viszont a 80-as évek egyik híres zeneszerzője, Harold Faltermeyer szerezte. Meglepő, de ő komponálta a Beverly Hills-i zsaru, a Menekülő ember, valamint a Top Gun főcímzenéjét is.

Végül pedig… TOP5 duma a filmből:

1. Tango átlépi a körzetet, rajtaüt a kamionon, de a rendőrök nem találják a vélt kokót. (Kapitány nyilván későn ér a helyszínre.)
Helyi zsaru 1: - Mit képzel ez magáról?
Helyi zsaru 2 (háttérből kiabál) - Minimum egy Rambo!
Tango: - Rambo, egy buzi!
<< Tango kilövi a tartályt, folyik belőle a kokain…"ő megmondta" nézés >>
Tango: - Hát nem furcsa? Havazik. Kér valaki egy szippantást?

2. Tango és Cash találkozása az elhagyott épületben:
Tango: - Tudod te ki vagyok?
Cash: - Azt mondják a második legjobb zsaru a városban.
Tango: - Érdekes, én is ezt hallottam rólad.

3. A börtön zuhanyzójában:
Tango: - Rendőröket sosem tesznek össze köztörvényesekkel!

4. Tango és Cash megy a cellája felé, a rabok "örömmel" fogadják őket:
Conan: - Zsaruk! Zsaruuuuk! Ide tegyék őket! Ide tegyék őket!!!
Cash: - Ismered?
Tango: - … Megvaaan, te voltál a csúcs a Conan a barbárban!
<< Fej rácshoz húzás, orrtörés >>
Tango: - Szükség esetén én és a seggem itt leszünk a szomszédban…
Cash - Ahogy látom, te itt állati népszerű leszel!

5. Elektromos vezetéken lecsúszás előtt Tango és Conan még verekszik egyet a tetőn, Cash már lecsúszott, türelmetlenül vár, míg megérkezik a bunyóból Tango.
Cash: - A szentségit! Bevágtál egy kávét meg egy krémest?
Tango: - Utálom a krémest!

+1: Tango és Cash kiszáll a rabszállító autóból (narancssárga rabruha):
<< Kiszállnak a rabszállító kocsiból, Tango furán jár >>
Cash: - Mit mondasz?
Tango: - Az alsógatyám szétvágja a seggem.
<< Vágás. Sétálnak a zuhanyzóban >>
Cash: - Örülök, hogy a gatyaproblémád megoldódott.
 

Korábban a kommentelőkre számítottam a Hooligans szétalázásában, én magam ugyanis nem érzem teljesen megalapozottnak, hogy ha két szám nagyon hasonlít egymásra, akkor ott biztosan lusta, rosszindulatú és kreativitást nélkülöző munka húzódik a háttérben. A "nem lehet több számot írni" és "felhasználtunk minden dallamkombinációt" pánik témához kapcsolódik ez cikk is. Én billentyűs és dobos vagyok, de az empátia azt mondatja velem, az alábbi témát a gitárosok fogják legjobban megérteni, mert az első sorban csápoló tinilányok lekúrásán kívül az akkordmenetek a másik dolog, amihez ők értenek a legjobban.

Aki tanult zeneelméletet szolfézs órán kívül is, akár könnyűzene miatt, vagy amerikai módszerrel, az tisztában van vele, hogy vannak tipikus akkordmenetek. Aki nem, az most ugorjon 2 bekezdést. Kis sarkítással a blues számok többsége az autentikus I-IV-V-I akkordmenetre épül, tehát első fok (pl. C), aztán negyedik fok (pl. F), ötödik (G) és újra első (C). Hívhatjuk akár klasszikus blues körnek is. Ugyanilyen tipikusak az V. fokra végződő körök, ezt hívják dominánsnak, mert utána már annyira várod az első fokot, hogy tűkön ülsz. Igazi közhely, úgy kell eltakargatni, hogy észre ne vegyék. Ezt jazzben megoldják azzal, hogy 4-5-6 szólamú akkordot tesznek oda, a 69-es Táncdalfesztiválon viszont még sikk is volt kérkedni vele, szerintem ott nincs az a szám, ami ezt ne alkalmazná.

Ilyen még az egyházi zenében és a jazzben is agyonhasznált II-V-I, ami megint hálás, hiszen feszültséggel indul, és valahol a közepén van az az V-ről I-re ugrás, ami jól esik a hallgatónak. Ezt aztán agyonmodulálják, az V. fok helyett beteszik annak a moll-párját, vagy több ütemre bővítik a kört és szórakoznak II-V-II-V-I-gyel. Aztán van még a "spanyolos" számokból és kezdő zenekarok próbatermeiből visító andalúz kadencia (akkordmenet): I-VII-VI-V. Így talán érthetőbb: A moll, G, F, E… Persze a Zeppelintől a Queenen át a Pink Floydig mindenhol megtalálható. A hozzáértők kb. most kezdenek el röhögni rajtam, úgyhogy abbahagyom az áltudományoskodást, mert az egy dolog, hogy én hallottam ezekről, de van, aki tanítja.

Ezt az egész kavalkádot - amibe már bánom, hogy belefogtam -, és az abból kiemelkedő tipizálhatóságot nem szemlélteti semmilyen szöveg, csak zene. Ennek egy nagyon ütős példája ez a videó. Itt az I-V-VI-IV-re találtak 36 számot, és nagyon pörgős váltásokkal elénekelnek mindegyikből 4 sort. Hol jobban, hol gyengébben. Akinek kedve támad szórakozni: E - H - C# - A.

Nem mellesleg, kapható egy könyvsorozat az interneten "4-chord songbook" néven, amely így hirdeti magát: "Tanulj meg 18 népszerű Bob Dylan dalt csupán négy akkord segítségével!", nehogy azt gondoljátok, hogy nem ugyanerről a négyről van szó Ugyanennek a Beatles változata egy magyar oldalról rendelhető meg. Ez nekem vidámpark.

Axis of Awesome - 36 dal csupán 4 akkordra

A közvélemény és a kritikusok úgy tartják, hogy filmben (vagy reklámban!) állatot szerepeltetni garantált kasszasiker. Legyen az kutya (Beethoven), delfin (Flipper), csimpánz (Charlie), elefánt (Hatalmas aranyos), tigris (Elza kölykei), egyszerű sertés (Babe), vagy egy helyes kis szöszi (hernyó a Sivatagi Showból).

Joggal merül fel a kérdés, mi a helyzet, ha a zenei élet képviselői szerepeltetnek állatokat klipjeikben? Nézettebb lesz a videó? Szimpatikusabb a banda? Növekszik a rajongótábor? Ha valaki utálja a Fatboy Slimet, de macskarajongó, meg fogja szeretni a "Joker" című dalt? Biztos válasz nincsen, de én gondoltam egyet és összegyűjtöttem pár arcot a zenészek közül, akik az állatvilag  egyik-másik képviselőjét vonultatták fel klipjeikben. Apró morzsák következnek az evolúció történetéből, nem evolúciós sorrendben.

Kutya

Nem titkolt szándékom, hogy minél többeteket kimozdítsalak otthonról, úgyhogy emberek, ha még nem hallottátok a buli hírét vagy nem ismeritek a fent említett urat, hadd ordítsam bele a fületekbe: február 18-án Richie Kotzen koncert a Ladikon!

Ha egyszerűen csak csíped a húzós, blues alapú hard-rock zenét egy kimagasló képességű muzsikussal, akkor ez már simán elég, hogy ott legyél. Ha rock-gitározol, akkor bízom benne, hogy tisztában vagy vele, hogy KÖTELEZŐ ott lenned! Ha netalántán olyan csajszi vagy, aki a babaarcú, mégis dögös rocker fazonokra bukik, ne keresgélj tovább.

Richie órási. Nem tudom, mivel érdemelte ki a nagytesónál odafent ezt a tehetséget, énekhangot és fazont, de mindez így egyben… hát, kurva nagy mázlista. A gitározása egészen brilliáns: intelligens, virtuóz, de mégis könnyed. Alapból blues, kicsi funk, soul hatással. Amikor meg elengedi magát a strato-n vagy mostanában a telecaster-en, akkor aztán őrület jön, irgalmatlan technikai tudás, néha kis kalandozás fuziós, jazz-es témák felé, de ami a legszebb, hogy játékában végig megmarad a feeling ellentétben a legtöbb robotkezű kollégájával szemben. A szólói meg olyanok, hogy belekezd, és ahogy a pimaszul villogó csatároknak is nagyon hamar alárúgnak, az ő esetében legszívesebben egy Martens bakanccsal taposnád szilánkosra az ujjait, miközben az arcába sziszeged: „te akartad haver, kellett neked alázni?!”. Szóval kellő önbizalommal nem rendelkező gitáros palánták inkább meg se nézzék, lazán benne van a pakliban  hogy egy életre elmegy a kedvük a gyakorlástól.

A karrier kezdete

Az 1970-es születésű Kotzen számos amerikai zenész kollégájához hasonlóan a KISS és Ace Frehley hatására kezdett komolyabban foglalkozni a gitárral hétéves (!) korában. Minden bizonnyal nem a véletlen műve volt, hogy 19 évesen már lemezt adott ki, és ekkorra már a szakma is felfedezte az ifjú titánt.

Poison

Na, nem ez lesz a legdicsőségesebb fejezet a CV-jében, de tudod, fiatalság, bolondság (lásd még a Pantera korai időszakát). Richie mindössze 21 éves volt, mikor csatlakozott a glam zenebohócokhoz. Az együttműködés nem volt túlságosan hosszú életű, és legnagyobb fegyvertényként talán azt jegyezheti fel Kotzen, hogy taknyos létére elszerette, majd feleségül is vette a dobos nőjét. Ne csodálkozz, hogy a Poison Reunion (de rosszul hangzik…) nem Richie-vel jött létre. Ami fontosabb: innentől kezdve már hihetetlen sebességgel potyogtatta a jobbnál jobb szólólemezeket.

Mr. Big

Ez komoly történet volt. Igaz, már leszállóágban voltak Nagy Úr-ék (1999-et írtunk), de akkor is: Billy Sheehan mellé bekerülni, ráadásul Paul Gilber utódjaként, ember! Erre nem sokaknak volt esélye. Neki olyannyira, hogy még hosszan kérethette is magát! Végül már Sheehan és Eric Martin énekes személyesen látogatott el hozzá, „rákényszerítve” a csatlakozásra. Hidd el, Billy-ék tudták, mit miért csinálnak.

Íme egy szóló ebből a korszakból. Aki laza blues-okat szereti, az az első három percet hallgassa, aki arra kiváncsi, hogy milyen, amikor nekigyűrközik a srác, az ugorjon a 3. perc tájékára.
Aztán itt van egy ismert Mr. Big dal, az Addicted to that Rush Kotzen játékával (azért Sheehan papát is nézzétek basszuson, állat…

Együttműködések

Számos produkciót említhetnék (lásd a discography-ját), mégis elsőként Glenn Hughes-t emelném ki. Egyrészt, mert imádom az Öreget, másrészt, mert erős rokonságot érzek Hughes és Kotzen zenei világa között.
Másodjára aztán itt van Greg Howe (lásd korábbi cikkünk:. Fekete metal), akivel két közös lemezt is készítettek és aki amúgy nemrég jelentetett meg egy durván beszaratós jazz / rock fúziós lemezt "Sound Proof" címmel. (Kóstoló a közös produkciójukból.)

Gitár leckék

Hadd’ említsem még meg a Fender istállót, amelynek  Kotzen az egyik legértékesebb tagja. (Itt is van a csúnya zöld Signiture telecaster-e). Ahogy az már ilyen szintű gitárosoknál dukál, a neten rengeteg oktató anyag fellelhető Kotzen-től. Érdemes ebből is csemegézni egy kicsit, elsősorban gitárosoknak, vagy a gitár szerelmeseinek:

• Egy fiatalkori cucc, zseniális
• Funk téma

Mi várható az A38 hajón?

Itt megtalálható egy setlist a közelmúltból, ha esetleg akkora fan lennél. De ha ez nem mond semmit, legyen elég annyi, hogy úgy tűnik, előkerülnek dalok vagy 6-7 szóló albumáról is. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy most sem hallhatunk semmiféle jazz vadulást (pedig egy kis ízelítő milyen jó is lenne), ellenben nagyon komoly blúzolás megy majd nagyon erős dalokkal. Én tudom a dolgom, ha te is, hát jó szórakozást szerdára!

Egy remek dal régi videója, várhatóan felcsendül holnap is: Mother’s Head Familiy Reunion

Megmondom őszintén, ritkán hallgatok rádiót. Leginkább mások kocsijában, míg itthon szinte sosem. Eleve nagyon nehezen szakadok el korszakos kedvenceimtől, másfelől az új zenei hatások azonnal a DVD lejátszómba követelik magukat, így nagyon várni a hatást a rádió előtt nincs időm. Szóval sosem dőlök hátra a karosszékben, hogy na, hallgassunk rádiót, a rádió azon funkciója pedig, hogy "csak menjen valami zene a háttérben", sosem érdekelt.

Viszont kétségtelen tény, hogy az MR2 Petőfi Rádió kultúraformáló, értékteremtő szerepet tölt be, és e csatorna által "behozott" nevekre oda kell figyelni. Nyilván kevesen tartjuk (én sem), de a csatorna őse 1932-ben indult, és 1949. február 1-én nevezték át Petőfi Rádióra. A csatorna 2007 nyarán műsorstruktúrát és stílust váltott, új színt hozva a magyar kereskedelmi rádiók és a zenei közízlés formáló média palettájára. Azóta számos új tehetség tűnt fel, kicsit a régi időket felidézve bennünk. Ezek szerint tényleg előbújhatnak és a fényre léphetnek még új zenekarok, garázsok hangszigeteléséből és árnyékából. Zenekarok, akik különböző alternatív próbahelyeken (pl. R33) bontogatják szárnyaikat, remélve, hogy egyszer valaki biztosít nekik pár percnyi műsoridőt. Próbálnak, saját zenét írnak, fellépnek kis klubokban, majd nagyobb fesztiválokon. Volt nekünk korábban is ilyen, hiszen a Quimby, a Kispál és a Borz, az Anima Sound System, a PUF, az Amorf Ördögök (és még sorolhatnám az underground, vagy alternatív szcéna "ősi" tagjait) főzős műsorok és valóságshow szereplések, reggeli műsorokban való kuncsorgások nélkül értek el országos ismertséget és elismertséget. Szerencsére a folyamatot az MR2 most katalizálja. Nyilván nem vagyok naiv, az MR2 is értékesít reklámidőt. Még szép. Valamint ez a csatorna is lehet valakinek divatos, vagy nem tetsző, de szerencsére ezt is el lehet tekerni.

A csatorna nagyon erős 1,5 évet tudhat magáénak és előttünk az újabb fesztiválszezon. Sikerült anno új hangot megütnie, és ez a szakvezetés további elvárása, kérem! Ne kényelmesedjen el, továbbra is legyen olyan megújító, mint 2007 nyarán! A programigazgató korábban azt nyilatkozta, hogy a csatorna mindent pont addig játszik, amíg más el nem kezdi játszani. Az ilyen mondatok, és azok 100%-os igazságtartalma teszik a Petőfit kívánatossá a kínálatban, és így van szükségünk rá a jövőben is.

Jön a szubjektív lista… Az alábbiakban felsorolt zenék nyilván nem új keletűek, de - összegezve a Petőfi Rádió metamorfózisa óta eltelt időszakot - nekem ezen előadók rögzültek mint kedvencek, akiknek koncertjeire a mai napig elmegyek (pl. Zagar, Barabás Lőrinc Eklektric) és örömmel konstatálom, ha az aktuális fesztiválon / utcabálon / majálison feltűnnek.

TOP5 MR2 zene EVÖR:

1. Barabás Lőrinc Eklektric - Famous
2. Harcsa Veronika - Too early
3. Vad Fruttik - Nekem senkim sincsen
4. Zagar feat. Underground Divas - Wings of love
5. Péterfi Bori & Love Band - Vámpír

Kispál és a Borz + Németh Juci - De szeretnék (2007, Pécs - élő)