B-oldal

Magunknak tett ígéretünkhöz híven a szombat délutánt, estét és éjszakát a Tribute fesztiválon töltöttük Overdrive-val. Nagy várokozásokkal érkeztünk, voltak kérdőjelek, leígértem neki a csillagokat, hogy milyen jól fog szórakozni és olyan lett a vége, mint egy népmese, minden összejött. És ez nem a sok sör miatt volt.

Azt hiszem, hogy egy-két apró nüánszot leszámítva minden banda kiválóan teljesített, jár a riszpekt mindenkinek. Azon gondolkodtunk Overdrive-val, hogy oké, hogy bárki, aki zenélni kezd, feldolgozásokkal kezdi, de hogy valaki hangról hangra eljátsszon egy Metallicat, vagy egy Pink Floydot, mindezt iparszerűen, az már lehet, hogy kicsit perverzitás.

De mi szeretjük ezt a fajta perverzitást. Ha ebből a szemszögből nézzük, egy perverz orgia volt az egész rendezvény, ennek az orgiának a számunkra legemlékezetesebb pillanatait emelném ki.

• A Pink Flyod tribute zenekar: HitRock. A mostoha 16:30-as kezdést kapták, de ha valaki a legtökéletesebb koncertre vadászott volna aznap, 17:30-kor már indulhatott is volna haza. Az első találkozásom a HitRock zenekarral még a 2007-es Roger Waters koncert előtt volt, egy bulijukat szórólapozták az Aréna előtt, a kezembe nyomták, hogy ha igazi Floyd rajongó vagyok, el kell mennem a koncertjükre. Kicsit puffogtam, hogy ne más mondja már meg, hogy milyen Floyd rajongó vagyok, a bulira meg nem mentem el. Hiba volt. Amit ezek az urak a színpadon műveltek, azt lehetetlen szavakkal leírni, konkrétan többször a könnyeimmel küszködtem. A néhol nem 100%-ig tökéletes kiejtésen kívül egyszerűen nem lehet fogást találni rajtuk, bátran merem mondani, hogy az igazi Floyd nagyrészt azért tudna (tudott volna) nagyobb katarzist nyújtani, mert ugye az a 4 ember a Pink Floyd. Csillagos ötös. A koncert előtt Overdrive-val viccelődtünk - nem ismerve a HitRock repertoárját - hogy  lesz-e a "The Great Gig in the Sky". Volt. Padló.
• A Metallica tribute énekese. Fergeteges frontember, süt róla, hogy meg van őrülve azért, amit csinál. Az One-t stúdió verzióban tették elénk. Nem kell többet ennél mondani.
• Az AB/CD úgy ahogy van. Most így már nem is bánom annyira, hogy nem jutott jegy az ausztrálok márciusi koncertjére. Nem csak a szegény ember AC/DC-je ők. Mindenkié.
• A Hollywood Rose gitárosa. A "Slash" szerepében lévő gitáros, aki inkább Izzy-re hasonlít fizimiska alapján. Imádtam nézni, hallgatni, amit művelt. Az jutott eszembe, hogy direkt jó is, hogy nem nyom a fejébe cilindert és nem azokat a terpeszeket hozza, mint a pulikutya sérós kollegája, jól állt neki a saját stílusa. A védjegyszerű Keresztapa szólózás is megvolt.
• A Good Time Boys tevékenységét régóta követem, róluk sem nehéz csupa jót írni, megkockáztatom, hogy a nagyszínpadon is megállnák a helyüket. A kisszínpad előtt nem volt ácsorgó ember, mindenki ugrált.
• Már épp indultunk volna haza, amikor kíváncsiságból belenéztünk a Záhony Unplugged Project koncertjébe. Akkor még nem tudtuk ki ők, mára megtanultuk a nevüket. (A hétvége legjobb húzása volt, pedig másnap szemtelenül reklámáron vettem egy fasza BOSS effekt pedált.) Amilyen messziről érkeztek, olyan jó bulit nyomtak. Nagyon hiánypótlónak érzem ezt a bandát. Órási hangulat, óriási slágerekkel, akusztikusan, lehet rá táncolni, csápolni, csókolózni, inni, beszélgetni, lány kezét megkérni, igent mondani, berúgni, józanodni, bármit is szeretne az ember, ők a tökéletes aláfestés. Egy jó torok, egy simogató női hang. Apropó, szerintem a színpadra nézve többeknek támadt az a gondolata, hogy újra tudnának szeretni. Még a normál körülményekben cikinek számító számokat is nagyon szerethető köntösbe bújtatták, az igényes szórakoztatás Mozartja a ZUP. Még egy banda, akinek minden bulijára el kell menni…
  

Záhony Unplugged Project - Freak On a Leash (Korn cover)