B-oldal

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Pontosabban mindenkinek azt, amit szeretne, de így B-oldalasan sok jó lemezt és koncertet, de legalább is sok-sok emlékezetes zenei élményt!

Általában tv nézés (nem DVD!) közben megzavarható vagyok különösebb botrány nélkül, ez alól két kivétel van: az év végi favágó verseny közvetítése a Eurosporton és az újévi koncert Bécsből. Gondolom a másodikat meg kell magyaráznom.

Zeneileg volt egy időszaka az életemnek, amikor családi kötelességből komolyzenei rendezvényekre jártam, de mivel azt a családot lecseréltem (vagy ők engem?) és gyorsan rájöttem, hogy pl. a Blind Myself - csak hogy ne menjünk messzire - sokkal izgalmasabb, mint a kortárs hazai komolyzene, így felhagytam az ilyesmivel. Az újévi koncert viszont már előtte is és még most is mondhatni az életem része. Ennyi kell.

Január elsején, késő délelőtti kezdéssel ott ülök én is a tv előtt és majdnem akkora flash van amikor kezdődik, mint amikor Téglás Zoli beleüvölt a mikrofonba, hogy "Csókolom Magyarország", vagy hogy "Bleeding". Lehetek bármilyen másnapos, ott a helyem.

Van valami meghatározhatatlan varázsa az egésznek. Ahogy ott ülök, vagy fekszek, ezek meg elkezdik. Szinte minden évben ugyanaz. Talán ez az egész titka? Változhat bármi, vonjon az ember bármilyen mérleget az előző évről, legyenek bármilyen tervei a következővel, ott áll az egész határán, a reset gomb megnyomva, egy másodpercnyi tabula rasa után egy újabb 365 napnyi nekifutás. A szimfonikus sógorok zenéje pedig tökéletes aláfestést ad bármihez, legyen az megbánás, számvetés vagy elhatározás.

Ezzel a 1,5-2 órányi klasszikus haknival simán fel tudom magam vértezni a nekifutáshoz. Na jó, a tájképek is segítenek. Egy valami viszont nem hagy nyugodni, segítségét kérek. Nem akarom elhinni, hogy Bécsben ennyi ember kihagyja a szilveszteri bulit. Mert akárhogy is figyelek (na, lehet, hogy velem van a baj) nem találok a nézők között olyan arcokat, akik kicsit is szét lennének csapva, az elalvás határán lennének, vagy csík szemük lenne, netán durván vernék az ütemet a térdükön, mert  még bennük van a boogie. Ezek tuti időben lefeküdtek. Ezeknek az embereknek a szilveszter az gyakorlatilag január elsején délután kezdődik, amikor a koncert után haza, vagy ki tudja hova érnek és kirendelik, kitöltik az első Almdudlert vagy whiskey-kólát? Nem nagy társaságban mulathatnak, vagy legalábbis nem a miénkben…

Egy a lényeg: én és a hozzám hasonló lelkületűek egy vízzel/sörrel meg a maradék virslivel belazulnak az újévi koncertre és ez gyakorlatilag többet jelent útravalóul, mintha Szántó Öcsi bácsi pofozna fel a következő menetre. Pedig attól már olimpiát is nyertek.