Ilyenkor már egy hete ömlenek a rádióból azok a zenék, amik a könyökünkön jönnek ki, de segítenek utcai harc nélkül átvészelni a vásárlást. Ajándékvásárlás első vérig…
Annak ellenére, hogy a fa alá, csillagszóróval a kézben nem ezek a dalok valók, nekem jól esik hallgatni. Főleg azért, mert nem vagyok a Sláger Rádióra állva. Főleg Tilost, Jazzyt, MR2-t hallgatok, ritkán Cafét, Abszolút rádiót, Rádió C-t, meg néhány "beszélgetőst". És ilyenkor ha kell egy kis karácsonyi hangulat, csak át kell kapcsolni 10 percre a Slágerre - ez így teljesen jó. A cikk végére kacskaringós úton a legnagyobb példányszámban eladott karácsonyi kislemezekig szeretnék eljutni, nem lesz egyszerű. Read the rest of this entry »
Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból. A tegnap előtti androidőben a Quimby teltházas koncertet adott a PeCsában, melyet a sok-sok parafenomén és hajnalgyári munkás már nagyon-nagyon régen várt. Kiss Tibi ismét az ördög magyar hangján szólalt meg, akinek még disznószar van a talpán, az nem ugrált eleget. Nagy fájdalmam, hogy kaviár és bor nem volt, de persze rablóhal alakban minden olyan más. Alsóváros alján felborult a fény, megrezzent a kódolatlan égbolt, olyan csodálatos hangulat volt és ha ez a vegyszer egyszer a vénádba hatol… hát, lehetne ilyen bársonyos, minden éjszaka! Villámlott, mennydörgött, szólt a ventilátor blues! Read the rest of this entry »
Volt egy időszak az életemben, mikor - kis túlzással - több balettelőadást láttam, mint focimeccset. Nosztalgiával tekintek vissza, hogy a Karácsony előtti utolsó hetek lázas készülődésébe beletartozott, "megyünk a Diótörőre". Ez a mese a mai napig a gyermekkorunkat hozza vissza, amikor még ámulattal tekintettünk a díszes és óriásinak tűnő karácsonyfára, nem értettük, hogy miért kell felvennünk a kényelmetlen kisfiú ingünket (a lányok persze gondolom szerettek királylánynak öltözni), majd a szomszéd szobába el lettünk zárva, lázas várakozás kezdődött az ajándékok kibontása előtt. Nem sokkal később már a csomagok bontása kötötte le minden figyelmünket, szüleink csillogó szemében pedig ott voltunk mi, gyerekek. E.T.A Hoffmann meséje engem felnőtt fejjel is elcsábít, Csajkovszkij zenéjével együtt pedig egyszerűen lenyűgöz. Read the rest of this entry »
Sírtam a héten a Fukarban, a Hooligans pendrive láttán. Majdnem elestem a röhögéstől, mondom ha már diszkréten fikáztuk őket a múlt héten, kéne nekem egy ilyen karira, de sajnos elfogyott, és csak zanzibárosos és tokiónothankseses volt mán csak. Elmorzsoltam egy könnycseppet, mert tök jól felül lehetett volna írni valami rendes zenével, vagy céges dolgokkal, és villogni, hogy csomagolás-ügyileg milyen trendi vagyok. Hopp, impulzus-poszt következik, vigyázat!
Na szóval akkor úgy néz ki, kijött a Zanzibar, a Hooligans és a No Thanks is ezzel a remekművel. Read the rest of this entry »
DJ Bootsie bő 14 éve van jelen a magyar zenei életben: Árral szemben, Yonderboi, Zagar - saját nevén 2004-ben jelent meg albuma. Amikor a Buddha Bar 7 című válogatásról egy számát felhasználták a CSI Miami (Miami helyszínelők) sorozat egy rövid jelenetéhez, olyan hírblokkokba is bekerült, ahol általában nem foglalkoznak ezzel a fajta zenével, kimondatlanul azonban zenésztársaival a nevükre fel nem figyelők életében is jelen vannak, műsorok, reklámok, promóciók hátterében egyre többször hallani meg ezeket az előadókat. Ha kicsit odafigyelünk a nevére, akkor látható, hogy sok formáción keresztül érhetett már el minket. Read the rest of this entry »
Kedves B-oldal olvasók! Bár csupán 70 napja működünk, így a 60-adik cikk környékén most először szólítanánk meg benneteket személyesen, némi szolgálati közlemény csokorral. Ha nem érdekel, lapozz a 134. oldalra és öld meg a sárkányt!
Mindenekelőtt köszönjük, hogy olvastok minket!
Annak ellenére, hogy levelező ládánk nincs (még) tele sikongató tinik leveleivel, vagy szexmegvonásos feleségek búgásaival, mégis úgy gondoltuk, hogy létrehozunk egy szerzői oldalt, melyen bemutatkozunk, hogy ne írjunk arc nélkül. Itt megtaláljátok email címeinket is (nosferato@b-oldal.hu ; overdrive@b-oldal.hu ; ralf@b-oldal.hu), melyet ha mertek használni, írhattok nekünk kritikát, helyretehetitek egónkat, esetleg saját cikketeket, melyeket B-oldalon szeretnétek látni, ide küldjétek. Persze garancia nincs, hogy megjelenik, mert még van pofánk válogatni, de ha igen, akkor természetesen a szerző neve alatt. Ha valaki szexelni akar velünk, az is írhat ide. (Csoportban olcsóbbak vagyunk.)
Akik RSS-en olvassák az oldalt, azok iratkozzanak át az új RSS feedre, szeretnénk több lehetőséget elérni, ezért megváltoztattuk az RSS linket a Feedburner linkjére.
Azok számára, akik nem használnak RSS olvasót, készítettünk egy e-mail feliratkozás lehetőséget, így az elfoglalt de hű olvasóknak nem kell reggeltől-estig F5-öt nyomogatni. Ezt is a Feedburner kezeli, ebéd környékén küld egy-egy e-mailt, és bármikor le lehet róla iratkozni.
Ha valaki odáig vetemedik, hogy agitálás nélkül csatlakozik a B-oldal iwiw klubhoz, akkor ezt sorszám tépése nélkül megteheti, hiszen létrehoztunk egy ilyet, bár fogalmunk sincs miért.
Dagobert bácsiknak szól a médiaajánlatunk, hiszen nekünk is kell szájat etetnünk, legfőképpen a sajátukat. Lakáshitelünk van, adományvonalunk nincs. :)
Mi van még? Az oldal. Látjátok, több zenekari interjú is megjelent már az oldalunkon, mely hagyományt kapacitásunknak megfelelően folytatni szeretnénk. A jövőben játékokat is tervezünk, természetesen zenével kapcsolatosakat, nyeremények kisorsolásával. Sok ötlet kavarog a fejünkben (beküldős cikktémák, programajánlók), de minden meglepetést most nem teszünk a fa alá. Most amúgy is úgy csinálok, mintha idáig akartam volna csak írni, de igazából kifogytam a szavakból.
Még egyszer köszönjük: Overdrive, nosferato, Rálf atya | B-oldal.hu
A zenei koppintások cikkünk juttatta eszembe, hogy olyan is van, hogy klip-koppintás. Szokták rám mondani, hogy minden témára van egy kvínes linkem, gondoljátok, hogy most nincs?!
Gondoltam egy merészet, mert a Queen "Breakthru" és a Bikini "Ki visz haza" klipje tűnik - nem csak elsőre - hasonlónak. Lássuk: Read the rest of this entry »
85 éves korában elhunyt Horst Tappert, aki a tévé elé szögezés európai helytartója volt a nyolcvanas években Derrick főfelügyelőként. A sorozat valójában 1974 és 1998 között készült, nagyjából havonta egy új epizóddal. A tévéfilmek zenéje, mint akkoriban sok másiké is, jelentősen hozzájárult ahhoz a dallamvilághoz, ami zeneszerzőként vagy improvizatív zenészként reflex-szerűen kijön belőlem, hiszen én is érdeklődve vártam a választ - egy barátom emlékeztetett tegnap a kulcsmondatra:
Egészséges esetben az ember egyszer házasodik egy életében. Én ezt szombaton megtettem. Rálf atya kimondta a boldogító igent. Bár 6 éve szárnyal a szerelem, fél éves a kislányom, nem kell papír hozzá, hogy egyértelmű legyen a helyzet, megbeszéltük, hogy persze majd egyszer nyélbe ütjük, ha már könnyedén szórhatjuk erre a százezreket, de a szocpol nagy úr, szerelmes pillantásokra nem adja meg az állam, csak papírra. Elmentünk, lepapíroztuk.
A fejem igazán akkor kaptam fel, amikor az időpont egyeztetésen a hivatalban azt mondta az anyakönyvvezető, hogy vihetünk saját válogatás CD-t, ami a szertartás alatt szól. Szépen megadta, hogy milyen szakaszai lesznek a szertartásnak, melyikre milyen zenét javasol, de ránk bízza. Így összeraktam a saját esküvőm soundtrackjét. Íme, a fedélzeti kamera felvétele, én hogy éltem meg éles bevetésen a saját TOP5 (+2) esküvői szertartás zenémet. Read the rest of this entry »
Tavaly a Story! online-ban felröppent a hír, hogy a Hooligans egyik slágere egy Hanson dalra naggggyon hasonlít. Persze az orgánum nem meglepő módon a "lopás" kifejezéssel élt, gondolom ezt úgy úszhatták meg, hogy a megjelenés így is úgy is a zenekar hírnevét építi. Tóth Tibor zeneszerző nem erőltette meg magát a reagálással: "(…) Összesen tizenkét hang van, amit ha össze-vissza variálnánk, akarva akaratlanul is hasonlítana egy másik dallamra. (…) a t.A.T.u.-t is meggyanúsították, hogy az egyik slágerüket a Good Charlotte-tól lopták. (…) mennyi az esélye annak, hogy a két zenekar hallott egymásról?" Read the rest of this entry »
Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya
Ilyenkor már egy hete ömlenek a rádióból azok a zenék, amik a könyökünkön jönnek ki, de segítenek utcai harc nélkül átvészelni a vásárlást. Ajándékvásárlás első vérig…
Volt egy időszak az életemben, mikor - kis túlzással - több balettelőadást láttam, mint focimeccset. Nosztalgiával tekintek vissza, hogy a Karácsony előtti utolsó hetek lázas készülődésébe beletartozott, "megyünk a Diótörőre". Ez a mese a mai napig a gyermekkorunkat hozza vissza, amikor még ámulattal tekintettünk a díszes és óriásinak tűnő karácsonyfára, nem értettük, hogy miért kell felvennünk a kényelmetlen kisfiú ingünket (a lányok persze gondolom szerettek királylánynak öltözni), majd a szomszéd szobába el lettünk zárva, lázas várakozás kezdődött az ajándékok kibontása előtt. Nem sokkal később már a csomagok bontása kötötte le minden figyelmünket, szüleink csillogó szemében pedig ott voltunk mi, gyerekek. E.T.A Hoffmann meséje engem felnőtt fejjel is elcsábít, Csajkovszkij zenéjével együtt pedig egyszerűen lenyűgöz. 
DJ Bootsie
85 éves korában elhunyt Horst Tappert, aki a tévé elé szögezés európai helytartója volt a nyolcvanas években Derrick főfelügyelőként. A sorozat valójában 1974 és 1998 között készült, nagyjából havonta egy új epizóddal. A tévéfilmek zenéje, mint akkoriban sok másiké is, jelentősen hozzájárult ahhoz a dallamvilághoz, ami zeneszerzőként vagy improvizatív zenészként reflex-szerűen kijön belőlem, hiszen én is érdeklődve vártam a választ - egy barátom emlékeztetett tegnap a kulcsmondatra:
Tavaly a 