B-oldal

Hát, gyerekek. Véget ért egy újabb esztendő. Koncertekben, jó és rossz zenékben, fesztiválarcú lányokban gazdag… Elkezdtünk zenei blogot írni, magunk sem gondoltuk, hogy ennyi élmény, emlék, nosztalgia és jelenkori zeneszeretet van bennünk. Témalistánk gyorsabban bővül, mint cikkeink száma és mindig új és új ötletek kerülnek megvalósításra. Ennél már csak az élmények száma gyarapodik jobban.

Meséltünk életérzés dalokról (lassúzás, szakítás), voltak koncertélményeink (Queen + Paul Rodgers, Biohazard, Quimby, Magyar Dal Napja, Clarke-Miller-Wooten, R33), készítettünk pár interjút (Fish!, Amber Smith, vagy a még nem megjelent Dj Bootsie és Blind Myself beszélgetések) és néha csak egyszerűen olyan dolgokról írtunk, melyek foglalkoztatnak minket (Pendrive albumok, Matisyahu)! Közben persze jókat szórakoztunk, zenét hallgattunk, nosztalgiáztuk és nevettünk, reméljük, ti is!

Néhány meghatározó alakról, akik már nincsenek velünk, úgy éreztük, meg kellett emlékeznünk. Tunyó! Richard Wright! Kaszás Attila! Flipper Öcsi! Sajnos sokáig lehetne sorolni a neveket… Nyugodjanak békében!

Köszönjük vendégszerzőinknek (katatones, mavo, Péter Bócsi, Bukott Rockzenész) , hogy magas színvonalú cikkeikkel gazdagították a B-oldalt! Holnap és jövőre ugyanez mehet! Annál is inkább, mert tervezzük a filmes részleg beindítását is, hiszen nemcsak zenék, hanem filmek is megérintik lelkünket és ez által meghatározzák életünket (sőt!). Amit ígérhetek: még több TOP5, még több marhulás, asszociáció és időutazás!

Végül engedjétek meg, hogy most kedvenc (saját!) cikkeinkből állítsunk össze egy szubjektív TOP5-öt. Reméljünk 2009-ben überelünk mindent!

TOP5 2008-as B-oldal cikk EVÖR:

1. Életérzés dalok: Általános iskolai lassúzások
2. Fish! interjú
2. Padlás: Fényév távolság és Ten Sharp
4. Időtálló muzsikák: Acé villám décé
5. Magyar Dal Napja

Vagy valami ilyesmi… RISZPEKT minden olvasónak, még egyszer nagyon köszönjük!

Boldog új évet és jó zenei élményeket kívánunk!

Overdrive, nosferato, Rálf atya | B-oldal.hu

U2 - New Year’s Day (live)

Szilveszteri kabaré-posztunk a színpadi bakikat, eséseket, szövegrontást és egyéb vis major eseteket gyűjti csokorba nektek, remélem, örömötöket lelitek bennük. Mindegyik után képzeljétek oda a Szeszélyes évszakok aláfestő zenéjét.

TOP5 Színpadi esés kategória:
1. James LaBrie (Dream Theater) esése, pillanatnyi szundikálása, eszméletvesztése
2. Bono (U2) hátrafelé sétál, nem néz hátra, megérdemli
3. Bruce Dickinson (Iron Maiden) rockerkedik, terpeszugrásos esés
4. Axl Rose (Guns n’ Roses) alatt - még a Kínai Demokrácia előtt - elfogy a színpad, emeletet zuhan
5. Dave Grohl (Foo Fighters) a nehezét megcsinálja, utána esik le a dobemelvényről

TOP5 Összeakadó lábak kategória:
1. Piperkőc TJ Hooker hasonmás nagyképű sasszézása és megérdemelt esése
2. Szegény Santana hátraesik szóló közben, avagy a húrba kapaszkodás kockázata
3. Chris Martin (Coldplay) steppel és zuhan hátra, gabalyodnak a lábak
4. Robbie Williams nagyképűzik, majd úgy csinál, mintha direkt esett volna el
5. Busta Rhymes elcsúszik egy barcelonai banánhéjon

TOP5 B-oldal különdíj kategória:
1. Phil Collins mellékalimpálása a zongorán, hol máshol, mint a Live Aid-en - arcát tessék figyelni (örök kedvencem!)
2. Keith Moon mint jelenség (The Who) - összeesik a dobok mögött, előrejön verekedni, majd megint összeesik és végül a roadok emelik ki a dobok mögül. Epic!
3. Kiss Tibi (Quimby) szokásos szövegrontása a Don Quijote ébredése című dalban
4. Gene Simmons (KISS) haja meggyullad, cirkuszi mutatványával kiprovokálta magának
5. Liam Gallagher (Oasis) részeg fellépése, mindenhez hozzáér, rosszalkodik, elesik, csöcsözi a testvérét, ha nem a színpadon lenne, már rég megverték volna

+1: avagy a félfamentes papír színpadkép halála

Jó mulatást mindenkinek!

Nem bírok magammal. 2008-nak rögtön vége, én meg ahelyett, hogy számvetést készítenék az év lemezeiről, máris előre tekintek. Lehet, hogy a halászlé vagy a sör túladagolás miatt, de túl vagyok pörögve, hirtelen nem tudom milyen lemezt tegyek be, amivel az ünnepi és munkamantes érzést még feljebb dobhatnám. A boldog új év helyett csupán jó lemezeket kívánok magamnak (és persze az olvasóknak is), amiket már hallgatnék is, de rögtön észhez térítem magam, hetek, hónapok kérdése, hogy a következő lemezeket halljam. Nem vagyok a torrentes, DC-s, megjelenés előtti letöltésnek és meghallgatásnak a híve. Ez olyan, mintha az A38-on az a dögös göndör csaj ahelyett, hogy rám mosolyogna kezdésnek, rögtön letolná a spegetti tangát megmutatni milyen fazonja van. Megvan ennek a szeánsz jellege: új CD-t hazavinni, családot kizavarni a nappaliból, vagy fülest fel, majd minden izmot elernyesztve, külvilágot kizárva meghallgatni 2-3-szor a korongot.[...] Bővebben!

Nem tudjuk, mi ez a szám eredetileg, de bulizunk rá. A 80-90-es évek legnagyobb húzása, és a legjobb módszer mind a mai napig slágergyártásra: fogsz egy 70-es évek beli 3 másodperces hangmintát egy B-oldalon hagyott, elfelejtett számból, és csinálsz köré egy tök új zenét mai hangzással.

Régi hobbink, kicsit utánamentünk, hogy milyen számlegendák mögött milyen elfelejtett eredeti verziók húzódnak meg. Mindjárt a legszebb, külön versenyt lehetne rendezni abból, ki talált régebbi számot. Dr. Dre amúgy kedvencünk, ahogy 2Pac is, meg 2Pac anyukája is, aki a halála után egyik legtöbb lemezt eladó művésszé tette[...] Bővebben!

A Gyöngyhalász-téma hozzászólásaiban néhány asszociáció segítségével (Gyöngyhalász => Záray-Vámosi => Stúdió 11) eljutottunk a „Legtöbbet foglalkoztatott magyar zenekar EVÖR” titulushoz, melyet a Stúdió 11 vitathatatlanul és komoly vetélytárs nélkül kiérdemel.
Már hallom a kétkedők érveit, akik az Állami Hangversenyzenekart, a Száztagú Cigányzenekart, a Nemzeti Filharmonikusokat vagy más, hasonló múltú együtteseket hoznak fel lehetséges riválisként, így a „Legtöbbet foglalkoztatott magyar könnyűzenei formáció EVÖR” talán szerencsésebb kategória lenne, bár még itt is lehetnek viták, mert mint alább kiderül, elég fajsúlyos zenei tudással bírtak és bírnak a Stúdió 11 mindenkori tagjai.[...] Bővebben!

Egészséges esetben az ember egyszer házasodik egy életében. Én ezt szombaton megtettem. Rálf atya kimondta a boldogító igent. Bár 6 éve szárnyal a szerelem, fél éves a kislányom, nem kell papír hozzá, hogy egyértelmű legyen a helyzet, megbeszéltük, hogy persze majd egyszer nyélbe ütjük, ha már könnyedén szórhatjuk erre a százezreket, de a szocpol nagy úr, szerelmes pillantásokra nem adja meg az állam, csak papírra. Elmentünk, lepapíroztuk.

A fejem igazán akkor kaptam fel, amikor az időpont egyeztetésen a hivatalban azt mondta az anyakönyvvezető, hogy vihetünk saját válogatás CD-t, ami a szertartás alatt szól. Szépen megadta, hogy milyen szakaszai lesznek a szertartásnak, melyikre milyen zenét javasol, de ránk bízza.  Így összeraktam a saját esküvőm soundtrackjét. Íme, a fedélzeti kamera felvétele, én hogy éltem meg éles bevetésen a saját TOP5 (+2) esküvői szertartás zenémet.[...] Bővebben!

Véget ért a rockzene leghosszabb szappanoperája, azaz megjelent a Guns n’ Roses új albuma, a Chinese Democracy. A Spaghetti Incident óta egyesek 15 évet vártak, átéltek a rózsák háborúját, zenekaron belüli oda-vissza pereskedéseket és a legenda lassú elporladását. Most hogy az új album tényleg (!) megjelent, lehet savazni a végeredményt, vastagon foghat a cerka, melynek kereszttűzében már csak Axl Rose áll. Én az elmúlt 15 év alatt - a demók sorozatos kiszivárgása ellenére - nem éreztem kifejezetten gánszos elvonási tünetet, melyet az is bizonyít, hogy adtam neki még majd’ 1 hónapot és csak most hallgattam meg az új albumot. Ugyanakkor egyáltalán nem téptem jegyet a fikázó sorba, sőt… Előrebocsátom, nem nyűgözött le a végeredmény, de nem is hiszem, hogy annyira rossz albummal lenne dolgunk, mint ahogy azt a kritikákban lehet olvasni. [...] Bővebben!

Véget ért a rockzene leghosszabb szappanoperája, azaz megjelent a Guns n’ Roses új albuma, a Chinese Democracy. A Spaghetti Incident óta egyesek 15 évet vártak, átéltek a rózsák háborúját, zenekaron belüli oda-vissza pereskedéseket és a legenda lassú elporladását. Most hogy az új album tényleg (!) megjelent, lehet savazni a végeredményt, vastagon foghat a cerka, melynek kereszttűzében már csak Axl Rose áll. Én az elmúlt 15 év alatt - a demók sorozatos kiszivárgása ellenére - nem éreztem kifejezetten gánszos elvonási tünetet, melyet az is bizonyít, hogy adtam neki még majd’ 1 hónapot és csak most hallgattam meg az új albumot. Ugyanakkor egyáltalán nem téptem jegyet a fikázó sorba, sőt… Előrebocsátom, nem nyűgözött le a végeredmény, de nem is hiszem, hogy annyira rossz albummal lenne dolgunk, mint ahogy azt a kritikákban lehet olvasni. Read the rest of this entry »

A Gyöngyhalász-téma hozzászólásaiban néhány asszociáció segítségével (Gyöngyhalász => Záray-Vámosi => Stúdió 11) eljutottunk a „Legtöbbet foglalkoztatott magyar zenekar EVÖR” titulushoz, melyet a Stúdió 11 vitathatatlanul és komoly vetélytárs nélkül kiérdemel.
Már hallom a kétkedők érveit, akik az Állami Hangversenyzenekart, a Száztagú Cigányzenekart, a Nemzeti Filharmonikusokat vagy más, hasonló múltú együtteseket hoznak fel lehetséges riválisként, így a „Legtöbbet foglalkoztatott magyar könnyűzenei formáció EVÖR” talán szerencsésebb kategória lenne, bár még itt is lehetnek viták, mert mint alább kiderül, elég fajsúlyos zenei tudással bírtak és bírnak a Stúdió 11 mindenkori tagjai. Read the rest of this entry »

Eredetileg John Lennon karácsonyi daláról akartam írni, azonban mavo és nosferato kollégák annyira jól leírták a lennoni eszmét, hogy két héten belül nem akartam még egy hasonló témával gyarapítani a B-oldalt.

A dal, amiről értekezni szeretnék, meglehetősen ismert a magyar közönség számára, még ha nem is eredeti vagy világhírű formájában. Eredetileg Soleado címmel, szöveg nélkül szerepelt az olasz Daniel Sentacruz Ensemble 1974-es kislemezén, de igazán híressé az amerikai énekes, Johnny Mathis tette: Read the rest of this entry »