B-oldal

Egyik kedvenc íróm Bret Easton Ellis, annak ellenére, hogy nem fossa a könyveket úgy, mint korunk félfamentes papírlapokra firkáló "írói". Ellenben így az összes (=6) könyvét volt időm elolvasni, és mind a polcomon díszelegnek. (Februári hazaköltözésem nagy-nagy pozitív externáliája, hogy az összes cd-m, könyvem és dvd-m egy helyen van, és bár a régi pajtások eleinte örömmel fogadták a még albérletben született testvérkéiket, azért néha rájuk kell szólnom, ha összevesznek a polcon.) Szóval, Amerikai pszicho…ezt olvastam anno először. Read the rest of this entry »

Egy kis off és aktualitás. Ma, azaz 2008. november 15-én szombaton a számítógéppel zenét készítők számára lesz egy rendezvényfinomság DJ & Producer találkozó címmel.

Ütemkreálás és zeneleképzés, ismerkedés a MIDI-vel, DJ-zés 2-nél több csatornán, régi jól bevált eszközök és újdonságok kiállítása. A szünetekben Dj Catana, SanFranciscoBeat AKAI liveact, dj PaulHouse 4CD-játszós szett. Annak is van programajánlatom, akit ez az egész nem érdekel. Read the rest of this entry »

Itt az új film. Daniel Craignek ugyan motorozáskor lehet kapaszkodni a fülébe, mégsem a szívem csücske. Azért ezzel a felsőtesttel a csajoknál valószínűleg előbb betalált. Már a Casino Royalnál hálás voltam, hogy az ütéshangok 2x olyan hangosak, mint bármilyen más effekt, és folyik a vér, ahogy kell, meg fogom szokni. Érthető módon azonban mindig Roger Moore lesz a kedvencem, hiszen a VHS-en tárolt német szinkronos James Bond filmjeit többször láttam, mint az összes többit együttvéve. Nekem az "ich bin Bond - James Bond" ugrik be előbb, illetve Double 0 Seven helyett inkább a Null Null Sieben. Különben is Kovács Áginak is ő a kedvence, nekem meg Kovács Ági. Read the rest of this entry »

Előrebocsátom, még nem hallgattam halálra a Death Magnetic-et, sőt inkább csak átfutottam, mint egy újságot, de persze a lapozgatás közben kacagtató volt, hogy láttam, megszületett az Unforgiven sorozat harmadik része. Szerintem a Rendőrakadémia sem volt a 3 rész után annyira jó és valahogy itt is ezt érzem. Rick Rubin hasonlóan szólhatott a fiúknak, mint egy edző a szünetben, elmondta mit kell csinálni a második félidőben. Read the rest of this entry »

TOP5 C64 játékzene EVÖR. Nálam ez a téma igazából a Giana Sistersnél kezdődik és végződik, a Für Elise mellett ez ez adta az egyik első inspirációt, hogy hallás után próbáljak zenélni. Két ujjal nyomattuk négykezesben (tehát ketten összesen 4 ujjal). Miután az unokatesómnak is betanítottam, ő elfelejtett zongorázni, pedig előtte tudott. Read the rest of this entry »

Közhelyszámba megy a kiadók részéről a frázis, hogy azért nem éri meg tolni pár előadót mert a lemezeladásokból becsöpögő lé nem fedezné a költségeket, amiben a studió, a promóció és a klip forgatás költségei vannak legfőképpen. Na ez így is lehet, ha drága klipet csinálnak. Valószínű, hogy azért csinálnak egy banánköztársaság éves költségvetésének megfelelő összegből egy 4 perces videót a címadó számra, mert abban hisznek, hogy ettől fognak az emberek életük árán is rohanni az első útjukba eső lemezboltba. Read the rest of this entry »

Elhunyt Tunyogi Péter, a P. Mobil rockegyüttes énekese. Ez így egyszerűen csak egy mondat. Ami mögötte van, hát az számomra érthetetlen. Bevallom őszintén, nem voltam napi szinten aktuális információkkal ellátva Tunyót illetően, így közelmúltbeli betegségéről, életviteléről sem sokat tudok. Emlékszem, pár éve nem lehetett úgy odakapcsolni az egyik egy csatornára, hogy ne egy Tunyogi Rock Band koncert menjen ott állandóan (talán a Pecsából), fehér ing, fekete bőrmellény és az ismerős hang.  Read the rest of this entry »

Tudtátok, hogy Rálf atya előző életében egy tijuanai burger bárban volt séf? Na, mindegy, most nem erről lesz szó. Quentin Tarantino eddigi játékfilmjében nyilván 100-150 dal volt, és filmjeinek soundtrackjei látatlanban élményt jelentenek, így szamurájkarddal kellett megnyirbálni a toplistát… Mondjuk az is élmény, amikor ő rendezi a Vészhelyzetet és az átlag vérmennyiség feletti árad a rumlis japán lányból. A zenére visszatérve… Lábfetisizmus és csomagtartó felnyitás nélkül igyekeztünk olyan dalokat válogatni, melyeket e filmek nélkül csak kis eséllyel ismertünk volna meg, de kultúránk szerves részévé vált. Read the rest of this entry »

Emlékszem, valamikor 1992 környékén kötötték be, és kódolatlanul jött hetekig. Ennél csak arra az időszakra emlékszem jobban, amikor keménypornó is ment rajta. Nem volt egész nap adás, és adáskezdéskor, ami valamikor délután 17:30 körül volt, mindig megvártam, hogy lemenjen ez az intro, mert tetszett a zenéje. Még újra is komponáltam (mint Ross Geller) PC-n a világ legszarabb hangmintáival ModEditben Read the rest of this entry »

A hajbandák (főleg a 80-as évek hair metal bandái) régóta gyötrik már a lelkem. Számomra ők a zenei élet zsékategóriái, rockkozsók, igazi pojácák. Mikor a 70-es évek glam rock zenekarai már rég levágatták a hajukat - vagy legalábbis konszolidálták a rőzséjüket a 80-as évekre - ők még erőltették a loboncot, kifejezetten, ha szőkével rendelkeztek. Klippjeikben gyakran gyötri őket a szerelem, állandóan felsír az (általában kétnyakú) gitár, térdnél szakad a farmer, a frontembernek megszakad a szíve, vagy jön a másik iskola: a magas operahang. Read the rest of this entry »