Korábban bemutattuk a Fostartály zenekart, akiket a YouTube-ról és az élőzenei bulikról sokan ismertek már. Mi tájékozatlanabbak voltunk, és a tehetsegkutato.hu oldalon találtunk rájuk, amibe annyira beleszerettünk, hogy legközelebbi koncertsorozatra már csak a sztárfellépő miatt is testületileg kivonulunk. Feltettünk néhány kérdést a zenekarnak. Read the rest of this entry »
Bár azt vallom, hogy dalokról olyan könyvet írni, mint egy focimeccset lerajzolni, teljesen véletlenül két könyv "akadt a kezembe" az Interneten, melyeket most itt ajánlani szeretnék nektek.
Az első könyvet bizonyos Göbölyös N. László jegyzi, címe LP - Lemezlényeg portalanul. Hm. Bevallom, Göbölyös neve - vagy ahogy magát hívja GNL - nem volt számomra ismerős, de az munkássága után kutatva megtudtam, hogy szenvedélyesen szereti a zenét, írt már könyvet a Led Zeppelinről, Jim Morrisonról, vagy éppen a Genesisről, mely könyv a Passzió honlapján elérhető és elolvasható. Az általam bemutatásra kerülő könyvében az 1965-1975 közötti időszak zenéiről, megjelent korongjairól (66 LP!) ír. Szóba kerül a Beatles, a Led Zeppelin, a Cream, John Mayall, vagy éppen a Pink Floyd e korban születő remekműve, természetesen az író szemüvegén keresztül "bemutatva". Sokszor belegondoltam már, hogyan tekintenék bizonyos zenékre, ha "abban" a korban születek. Például, ha ott vagyok, mikor elindul a Cream együttes. Read the rest of this entry »
Álljon itt egy számokban mérhető fekete-fehér TOP5, egy ADAT, hogy végre ne az ízlésen kelljen vitatkozni. Egy olyan ötösfogat, amilyen a változó világnak köszönhetően többé nem áll össze. Nem hiszem, hogy 500 millió lemeznél többet valaha újra el lehet majd sütni, hacsak a kínai pártvezetés össze nem dob egy garázs-zenekart, vagy ha az emberi várható átlagéletkor fel nem tolódik 150 évre. Egyelőre a B-oldalra való tekintettel pont 5 ilyen előadó létezik, róluk szól ez a cikk. Read the rest of this entry »
Zenei-, életmód-, nosztalgia- és bohóckodás blogunkon sorozatot szeretnénk indítani állandó kérdésekkel, melyekkel zenekarokat és előadókat célzunk meg védőháló és bukósisak nélkül. A kedves művész hölgyek és urak közül elsőként az Amber Smith-t kaptuk el a Borsodi által szervezett tehetségkutató koncertsorozat első állomásán, az A38 hajón. Félreértés ne essék: ők a sztárvendégek voltak. 
Az egyre népszerűbb magyar indie-rock banda 2000-ben alakult, 2008-ban pedig már negyedik nagylemezüket adták ki a fiúk Introspective címmel. A lemez egyik érdekessége, hogy hangmérnöki feladatokat egy bizonyos Chris Brown végezte, aki korábban Radiohead, vagy Muse lemezeken tüsténkedett, valamint ő keverte az archív Beatles felvételeket az Anthology sorozat számára…
A srácok készségesen rendelkezésünkre álltak, melynek eredményét az alábbiakban olvashatja a nagyérdemű!
1. Kivel van a zenekarból a legtöbb probléma próbán? Kinek van a legtöbb sztárallűrje színpadon kívül?
Oszkár, a basszeros. Read the rest of this entry »
Flipper Öcsi, a magyar zeneipar egyik legtöbbszöri visszatérője 46 éves korában elhunyt. Fiatal- avagy gyermekkorunk zenéiben többször visszaköszönt, nézzünk hát róla néhány tényt. Amit mindenki tud, hogy a Hungária zenekarban kezdte, amit kevesebben tartanak számon, hogy 1982-től a zenekar feloszlásáig, azaz mindössze 1 évig volt a tagja. A Dolly Rollal 1983 és 1987 között szerepelt, majd az Első emelet basszusgitárosával megalapították a Step együttest, aminek neve nosztalgiázás közben az Interpop fesztivál ‘88 cikkünk hozzászólásai között nemrég felmerült. Read the rest of this entry »
A jobb későn, mint soha jegyében:
Már negyedszerre tették tiszteletüket nálunk a brooklyni kemény mesék Tinódi Lantosai, de 1995 óta kellett várniuk az ínyenceknek, hogy azt kaphassák, amit akkor kaptak. A közös nevező Bobby Hambel, a rosszarcú gitáros, aki nemcsak az összetéveszthetetlen és sokak által kopírozott mozgásáról híres, de azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy Bobby nélkül a Biohazard félkarú, féllábú, félszemű, töketlen óriás. Read the rest of this entry »
Freddie Mercury…1946. szeptember 5. - 1991. november 24. Zeneszerző, frontember, főállásban legenda, vagy egyszerűen "csak" Freddie. Pótolhatatlan.
RIP
Néhány hete akadtunk a 2003-ban alakult Fostartály zenekar bemutatkozására. Adatlapjukat a Borsodi zenei tehetsegkutató versenyén leltük meg, és mindjárt az jutott eszünkbe: "Apuuu! Megtarthatom?". A lapon a zenekar két száma meghallgatható, és ezzel verseng az az érdekes adat is, hogy környezetükben mindenkit Johnnak, Jánosnak, vagy Johannak hívnak. Lehet, hogy antréjuk nem éppen a mindenkinek megfelelő ízlésvilág belső legvaskosabb rétegét áhítja megcélozni, és nem úgy biccentenek oda az ismeretlennek, hogy "ansanté", mégis, saját honlapjuk valahogy vonzza a szemet. Annyira bohócok, mint a GettóMókusok MP3 oldal 1999 környékén - ha valaki szerette őket, el tud merülni a Fostartályban is. Találjuk meg az új underground számára a Fostartályt! Neveljük ki a friss FT-s nemzedéket! Kameraérzékenységükről bizonyítékul:
Érezhető, hogy kifinomult figurák, meg lehet velük bárhol jelenni, tudnak viselkedni. Hihetetlen arcok, ezt saját honlapjukon is bizonyítják. A 2008-as Öregek EP készítésének történetét elolvasva Overdrive sem bírta ki… Mármint a lemez meghallgatását. Read the rest of this entry »
Tádám. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy védőháló és bukósisak nélkül felkonferáljam nektek katatonest, blogunk első vendégszerzőjét. Összeállítását hosszas kutatómunka előzte meg (ármánykodás, kutatások a zenekarok anyakönyvi kivonatai között, stb.) így bármilyen tévedés, csak a véletlen műve lehet. Köszönjük neki az írást! Az alábbiakban a Művésznő cikkét olvashatjátok, így hát nem is locsogok tovább, fanfárok és dobpergés közepette színpadra szólítom katatonest! (Overdrive)
Egy érdekes dolog jutott minap az eszembe. Nyilván sokan vannak, akik hozzám hasonlóan nem tudnak zene nélkül élni. Sem otthon, sem útközben, sem munkahelyen, sem reggel, sem délben, sem este. Semmikor. Ennek ellenére, talán csak a leghűségesebb rajongók gondolkodnak el azon, hogy mi rejtőzik kedvenc zenekaruk neve mögött. Miért éppen azt a nevet választották? Read the rest of this entry »
Egyszer egy Gödörbe történő véletlen (sosem véletlen…) lekeveredésem alkalmával, "na, igyunk még egy sört, de utána menjünk, mert holnap munka van" mondás után mégsem mentünk haza. Benn egy nagyon fura banda játszott, kábé 10-en voltak a színpadon, mindenkire jutott 1,5 nm, ami az ugrálós fúvós szekciót figyelembe véve enyhén kevésnek bizonyult. Read the rest of this entry »
